Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-25 / 39. szám

a kivetett összegen felül 50—100 koronát adakoztak önkéntesen; ezenkívül ugyancsak a velenczei paplak építésére Sárközy Istvánné úrnő 50 koronát, Horváth Gyula országos képviselő és dr. Beck Hugó kúriai biró 100—100 koronát adtak. „Egyházmegyénkben — mondja tovább az esperesi jelentés — 31 éves esperesi pályám folyama alatt oly nagymérvű hivatalnokváltozás nem volt, mint ebben az esztendőben." Ezt azonban nem a halál idézte elő, hanem más körülmény. Pátkáról Biczó Pál 23 évi lelkószkedése után Kosdra távozott, Yerebről Szekér István Mária-Nostrába ment fogházi lelkésznek. Csabdiról Hankó Gyula 4 évi lelkészkedése után elindult egy kalandos útra Amerikába, hol Filadelfiában nyert valami tanári alkalmazást. Mindezek helye részben már be is töltetett, megválasztatván Pátkára Erdélyből Pátkai János, Verebre Fehér Gyula budapesti vallástanár, Csabdira Nyikos Lajos dobozi lelkész, a ki azonban ez állást nem fogadta el. Bodmérra a még tavaly elhunyt lelkész helyére Gaál Antal dunapataji tanító-káplán választatott. Két rektortanító, Huszár Károly lovasberényi ós Labancz László abai tanító nyugdíjba ment. Tabajdról Varga Lajos tanító a martonvásári árvaház gondnokává választatott meg. Egyházmegyénkben a lefolyt évben a szülöttek száma volt 1374, a halottaké 981, esketetteké 339, a konfirmáltaké 565. A lélekszám volt 39281. Az esperesi jelentés után az egyházmegyei értekezlet által előterjesztett tárgyak következtek. Jobbára egyhangúlag fogadta el a közgyűlés az értekezlet megállapodásait. A próba-énekeskönyvre vonatkozólag kimondotta, hogy azt a jelen alakjában közhasználatba veendőnek nem találja, hanem annak teljes átdolgozását javasolja ; továbbá a most kihagyott hatvannégy zsoltár közül még néhány, a bírálat és közvélemény által érdemesnek ítélt zsoltárnak a felvételét melegen óhajtja; sajnálattal látja a kathekizmusi énekek nagy részének kihagyását: ezeknek egytől-egyig való felvételét -— a szükséges átdolgozással — ugyancsak elengedhetetlennek tartja. Megtartandónak véli az énekeskönyv mostani beosztását, vagyis hogy az első részbe jöjjenek — a kihagyandók kihagyásával, de régi római számuk s mostani dallamuk megtartásával — a zsoltárok, a második részbe az összes felálló-énekek, a harmadik részbe a dicséretek arabs számokkal jelölve s mostani dallamukkal ellátva s akként elhelyezve, hogy a kihagyott régi dicséretek újakkal pótoltassanak. Az alkalmi énekek között a farsangi, böjti s általában az időszaki énekek száma még néhánnyal szaporíttassék. Felveendő volna még a Szózat is. A liturgia egységesítését közgyűlésünk a most összeülendő zsinattól nem várja, az előkészületek hiányos volta miatt nem is várhatja; hanem azt javasolja, hogy mindenekelőtt küldjön ki a konvent egy bizottságot, hogy gyűjtse össze a Magyarországra vonatkozó történeti adatokat, valamint a jelenleg használt liturgiát, nemkülönben a külföldi egyházak jelenlegi liturgiáit; mindezek figyelembe vételével állítson össze a bizottság egy liturgia-tervezetet s bocsássa azt az egyházmegyék s kerületek elbírálása alá. Szóba került az értekezlet előterjesztése alapján az egyházmegye monográfiája kinyomat ásának az ügye is. Biczó Pál volt pátkai, jelenleg kosdi lelkész ugyanis már évek óta foglalkozik egyházmegyénk történetének megírásával; egyszer már az egyházmegyéhez be is nyújtotta munkáját, melyet a bírálat kiadásra érdemesnek, mindazáltal némileg kiegészítendőnek ítélt. Most ismét fölmerült az eszme, hogy a sokat fáradott író művének megjelenését meg kellene kisérleni. Közgyűlésünk tehát méltányoini akarván az író buzgóságát s alkalmat akarván neki nyújtani a munka végleges befejezésére, 400 koronát szavazott meg neki adatgyűjtésre és tiszteletdíjul, azonban azzal a kikötéssel, hogy a mű kinyomatására nézve a végleges elhatározást akkorra tartja fenn, midőn a monografia alapos átdolgozás után teljesen befejezve, a szakszerű bírálat által a kiadásra alkalmasnak ítéltetik. A Kálvineum felállítása újból foglalkoztatta az értekezletet s közgyűlésünket. Esperesünk buzdító szóval ébresztgeti a lelkeket, ekképen szólván a kerületre felterjesztendő munkálatában: „Van-e élet a magyarországi kálvinista egyház harmadfél millió híveiben? Ha van: állítsa fel a Kálvineumot!" Szerinte a monumentális épület felállítására legalább négy millió korona kellene, melynek egyik fele az építésre, másik fele a fenntartásra lenne fordítandó. Ebből a nagy összegből egy református lélekre körülbelül 2 korona esnék, a mi nem volna valami sok; s ha a négyszázados évfordulóra az egész összeg együtt nem volna is, a következő évtized alatt mégis csak befolyna lassanként. Csak karolja fel az ügyet minden esperes a maga egyházmegyéjében, minden lelkész a maga egyházában s karolják fel nagyjaink, kiket a gondviselés vagyonnal áldott meg. . . . Elmondja aztán, hogy milyennek kellene lenni a Kálvineum berendezésének, s végül azt is ajánlja: kéressék meg O felsége, hogy engedné át valamelyik sorsjáték jövedelmét erre az országos egyházi és humanitárius czélra. Egyszóval: r

A Kálvineum alapítását mindenesetre kezdjük meg! Mit féltek óh, kicsinyhitűek!" . . . Vajha meghallaná érdemes öreg esperesünk ez ifjúi hévtől áthatott szózatát minden kálvinista fia, leánya a magyar hazának! Szó volt továbbá a diakonissza - intézményről is, a melyet s illetőleg a budapesti Filadel/iát melegen ajánl közgyűlésünk a hívek figyelmébe és anyagi pártfogásába. Miután pedig egyes kollégák a köri értekezletekről való elmaradásukat a nervus rerum hiányával takargatták, a közgyűlés felhívja a kebelbeli egyházakat, hogy leíkészök részére azt a napidíjat s fuvart, melyet a lelkészeknek a közgyűlésre adnak, a fiók-köri s egyházmegyei értekezletek alkalmával is szolgáltassák ki. A misszió-bizottság jelentése szerint a misszió ügye, bár sok nehézséggel küzd, mindazáltal folytonos fejlődésben van. Az egyházkerület 80, a konvent 400 koronát ad e czélra évenként; a kongruás lelkészek az államtól útiátalányt kapnak szárványaik meglátogatására (a lefolyt évben 8 lelkész üsszesen 1250 koronát kapott). A misszió-alap lassanként szép összegre növekedik s ez idő szerint 552 koronát tesz ki. A jelentés részletesen beszámoi a végzett belmissziói munkáról s köszönettel adózik a lelkészek, tanítók buzgalmának, egyesek áldozatkészségének s további munkálkodásra buzdít. Jelentés tétetett továbbá arról, hogy Deák Ferencz születésének százados évfordulója, valamint a biblia vasárnapja egyházmegyénk minden iskolájában, illetőleg gyülekezetében kellő módon megünnepeltetett. A bibliatársaság százados alapjára 174 korona perselypénz gyűlt össze egyházmegyénkben Egyházkerületi képviselökül Balogh György bicskei lelkész ós Szüts Jenő vaáli főszolgabíró ós világi tanácsbiró urak választattak meg. Pótképviselők Tóth Kálmán gárdonyi lelkész és Csontos Andor egyházmegyei aljegyző. Az eltávozott Biczó Pál helyett körlelkészszé Gulyás Kornél zámolyi lelkész lett. Ercsi missziói egyház anyásítása egyhangúlag elhatároztatott. Sárbogárd egyik filiájában, Kis-Hantoson egy Baranyai Zsigmond nevű egyszerű sorsú hitrokonunk az anyaegyháznak vég-