Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-25 / 39. szám

szó nélkül hagyván a nemes czélok (hazaszeretet, kötelességtudás stb.) szolgálatában álló indulatokat, a tanuló nem látja megvilágítva azon erkölcsi indulatok termeszetét és szlikségképeniségét, melyekből a történelem legmagasztosabb eseményei, az emberek legnemesebb tettei erednek, úgy hogy a káros hatás vádja könnyen még ezekre is kiterjedhet, a minek következtében a tananyag erkölcse úgy járhat, mint az elkényeztetett akaratú Lear király, kire saját leányai, sőt még szolgái is rátámadnak. Mindez abból ered, hogy a gimn. filozófia nem eléggé induktív, azaz nem veszi kellő számba mindazon lélektani tényeket, fejlettebb és értékesebb rezidtátumokat, a melyeket a történelem és az irodalom úgy az egyesre, mint az összesre nézve bőségesen a tanuló elé tár. így megtörténik az, hogy más tantárgyak (történelem, irodalom) sokkal magasabb lelki funkcziókat, néplelki sajátságokat s érthetőbben állítanak a tanuló elé, mint a pszichológia. Ezért a filozófia több tekintetben Propertius lirai költészetéhez hasonlít, ki azt mondja, hogy sem Apolló, sem Kalliopé nem készteti a költészetre, hanem kedvese: „Ingenium ipsa puella facit" ... A fejlettebb lelki működésekre, az objektívebb igazságokra a régibb utasítások több súlyt fektetnek. S e tekintetben, mivel a szubjektív ideálizmus ellenében azon okok méltatását is kívánják, melyeken egy objektív világ létezésében való hitünk alapul, az uj utasításokat előnyösen felülmúlják. A felolvasáshoz szólók általában az előadó módszerét oly terjedelemben keresztülvihetőnek nem tartják. Felolvasóval szemben hangsúlyozzák a lelki élet jelenségeinek az újabb tudomány álláspontján való tárgyalását, lehetőleg kísérletekkel, annál is inkább, mert a tanulóknak fiziológiai előismeretei nagyon csekélyek. Amaz ellenészrevétellel pedig, hogy praktikusabb lett volna, ha a felolvasó egyes konkrét kérdésekről mintaelőadást mutatott volna be az általa követett szellemben és irányban, mert így módszere sokkal világosabban állott volna a hallgatók előtt: előadó jövő alkalommal arra is vállalkozását jelentette ki, kapcsolatban dolgozata második részének bemutatásával, melyben a most csak általános szempontból tárgyalt kérdéseket részletesen dolgozza ki s magyarázó tabellával látja el. Filozófiai hátramaradottságunk közepette előadónak buzgó törekvését és Ígéretének kívánat szerinti beváltását méltán élénk érdeklődéssel várhatják mindazok, a kik a mai iskolai és közéleti szegényes filozófiai állapotokon segíteni szeretnének. Sepsiszentgyörgy. Benke István, (Folyt, köv.) ev. ref. főgimn. tanár. TÁRCZA. Az örökszép.*) Keresem a boldogságot, A rejtelmes örökszépet. Mert csak a szép: a boldogság, S a boldogság csak az élet! Mi hát a szép, az örökszép? Hol lelem föl a világban? Keresem a Művészetben, Keresem az Igazságban. *) Szerző felolvasta a M. P. I. T. újvidéki díszgyíílésén. A Művészet azt feleli, Hogy hasztalan kérdem tőle, Mert az örökszépnek ő is Csak örökös keresője! Az Igazság azt feleli: Az örökszép bennem álom. Mert magam is csak egy ábránd, Álom vagyok a világon ! Keresem a boldogságot, A rejtelmes örökszépet . . . Tán a vallás rejtegeti, Tán az áldott, szent természet... A természet olyan, mint én, Vidám, mikor kedvvel nézem. Bánatos, ha bánatom van, Egyszóval: a saját énem ! A vallásnak eszményképül Gyönyörű szép a világa; S csupa kereszt, csupa máglya Idelent a valóságba!... S szertehulló reményim közt Míg borongok elmélázva: Egy semmiség rávezérel A bölcsesség forrására. A kis lányom puha, meleg Karját a nyakamba fonja. S ím, mintha rám valami nagy Világosság áradozna... Ugy tetszik, ez öntudatlan, Csöpp, együgyü szeretetben: Megtaláltam, mit egyébütt Hasztalanúl keresgettem. Az az élet, a mit érzünk; Minden egyéb merő álom, A szeretet a boldogság, S az örökszép e világon ! Szabolcska Mihály. BELFÖLD. A M. P. I. T. újvidéki közgyűlése. Folyó hó 14-én és 15-én tartotta meg a M. P. I. T. ez évi közgyűlését Újvidéken. Dunamelléki egyházkerületünkre nézve első alkalom volt ez, hogy a M. P. I. T. vándorgyűlése az ő területén tartatott meg. S ha tudjuk, hogy mily üdvös hatással vannak Társaságunk e vándorgyűlései ama város messze környékére, melyben tartatnak; ha tapasztalat tanítja, hogy miképen gyúl lángra egyegy ilyen alkalommal a lelkesedés szent tüze az egybesereglettek szivében, mint nyerünk újból erőt és hitet protestáns egyházunk munkálására, mint gyarapodunk a testvériség, atyafiúi szeretet ajándékában: csak sajnálnunk lehet, hogy egyházkerületünkből aránylag csekély számmal vettek részt e mi közgyűlésünkön. A vendégek zöme most is a Társaság elnökségével Budapestről érkezett Újvidékre, hol a vasútállomáson