Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-03 / 1. szám

ismerve, bennünket távollevőkel szándékosan félre akarnának vezetni, mert hát Magyarország úgyis messze vagyon Amerikától. Pokoly József. ISKOLAÜGY. Nemes sziv és erős jellem. (Tanári székfoglaló beszéd). Ha az iskolák feladata nem volna más, mint az értelem fejlesztése, még akkor sem lenne felesleges a szív nemességéről s a jellem erősségéről gondolkozni; mert az ész helyes irányú fejlesztésének is óriási segít­ségére jön e kettő. Ha az intézetek osztálytermei tisztán csak a mindennapi kenyér megszerzésére oktató műhelyek volnának, s a tanítók közönséges faragó-fúró mester­emberek lennének: akkor is szükségünk volna nemes szívre s erős jellemre ; mert még a lét harczába sem indulhat e kettő nélkül az ember, ha nem akar útja közepén elbukni. De mennyivel más az iskola feladata, kedves tanuló­ifjúság! Kérdezzétek meg szülőitektől, vájjon megelé­gednének-e csak azzal, ha sokat tudnátok, de lelketek üres maradna; ha elmétek ismeretekkel tömve volna, s szívvilágotok sivár, rideg, szomorú, mint a kietlen pusz­taság; jellemetek ingadozó, ide-oda hajló, mint a nád­szál?! Könnyes szemek fognak felelni kérdéseitekre. Mert rettenetes és még gondolatnak is elijesztő dolog, hogy a szülők, a kik gyermekeikért élnek-halnak, egyszer csak azt vegyék észre, hogy az nem jár az igaz úton, hanem tévelyeg, s megfeledkezik még gyermeki köte­lességeiről is. Szomorú dolog az, mikor a nevelők s tanítók valaki fölött így sóhajthatnak föl: „Minden fára­dozásunk Inában való volt!" Az ember csak akkor érdemli meg az ember neve­zetet, ha halála órája előtt elmondhatja magáról: „Egész életemen át becsületesen, Istenben vetett hittel, szeretettel dolgoztam embertársaim és magam javára; hivatásomat erőmhöz képest betöltöttem, s ha érzem is, hogy kevés cLZ) £L mit tettem, megtettem mindent, a mire csak képes voltam". De igazán jól dolgozni, valóban szépen élni, emberi hivatását betölteni csak az képes, a kinek nemes szíve s erős jelleme van. E nélkül a kettő nélkül olyan az ember, bármilyen hatalmas és erős legyen egyéb­képen, mint a posványos talajra épített torony. Csak addig áll fenn, míg az idő s a hely viszonya kedvező ; de feltétlenül összedől a legkisebb talaj csúszásra. Az nem a véletlen dolga, hogy napjainkban oly ijesztő mértékben növekedik a csalók, sikkasztok, ön­gyilkosok száma. Hogy napjainkban gyakran fontos, közállásokban levő emberek is oly rémítő módon vissza­élnek a beléjük helyezett bizalommal, az sem a véletlen dolga. Hogy az, a ki előtt tegnap még tisztelői egész serege kalapot emelt, ma a jóérzésű emberek részéről közmegvetés tárgya lett, az sem a véletlen dolga. Sőt mindezek a szív romlottságának s a jellem hiányának természetes következményei. Épen oly természetesen következik a rossz emberek hibás jelleméből, vagy jel­lemtelenségéből és romlott szívéből a gonosztett, mint a mily természetes kísérői a nagy tettek a nemes lelkű és erős jellemű egyéneknek. Krisztus meg tudott halni az emberiségért; Szókratész nyugodtan ürítette ki az elébe nyújtott méregpoharat; II. Rákóczi Ferenez és Kossuth Lajos a száműzetés keserű kenyerét ették halálukig. Nagy, dicső tettek ezek; fényük messze ra­gyog és örökké tart! De egészen természetesek. E nagy tettek elkövetői olyan szívnek s oly ragyogó jellemnek voltak birtokában, hogy máskép egyáltalában nem is cselekedhettek, mint a hogy tettek. Az az ember kötelessége, hogy minél nemesebb szívre s minél erősebb jellemre tegyen szert, illetőleg szívét s jellemét minél jobban nemesítse, hogy hivatá­sát betölthesse. Mennyi alkalma nyílik a komolyan gon­dolkozó, törekvő ifjúnak arra, hogy szívét-lelkét nemesítse s jellemét erősítse! De viszont milyen sikamlós a pálya, a melyet az ember életében megfut; mily könnyen el lehet téveszteni a lépést! S ha nem eszmélünk ideje­korán, csak lefelé haladhatunk a lejtőn. Kétszeresen nehéz az ifjúság helyzete itt a fővárosban, kedves tanuló ifjúság! De egyúttal szép is. Nehéz, mert a létért való küzdelem a fővárosban folyik a legrettenetesebben; sehol annyi elesett ember nincs, mint a nagyvárosok­ban ; az önzés, haszonlesés és kenyéririgység itt üti fel leginkább a fejét; a gyanakodás, bizalmatlanság az emberek között itt terjed el legkönnyebben, mert sokan vannak és sokfélék; a léha és erkölcstelen életmód, a hazugság, a külső nagyképűsködés, a szívtelenség és jellemtelenség legkönnyebben a nagyvárosokban vernek tanyát. Ezért nehéz a fővárosi ifjúság helyzete, mert a rossz példa könnyen ragad, az ifjúi szív könnyen el­csábítható, s a ki nem igyekszik arra, hogy öntudatosan ellentálljon a kísértéseknek s öntudatosan felhasználjon minden alkalmat szíve tisztaságának megőrzésére s jelleme erősítésére: az a kész veszedelembe rohan, a nélkül, hegy saját maga észrevenné. Azt mondtam, hogy nemcsak nehéz, hanem egyúttal szép is az ifjúság hely­zete itt a fővárosban. Szép, mert itt az ország szívében oly sok alkalma van a ^tanulásra, az önművelődésre, s oly könnyen juthat igazán nemes és tanulságos élveze­tekhez, hogy valóban vétek volna, ha meg nem ragadna minden alkalmat a szív nemesítésére s a jellem erősí­tésére is. S épen azért, míg egyfelől a legszebb dolgot cselekszik azok, a kik lelkük tisztaságát s jellemük szilárdságát a fővárosban is megőrzik és fejlesztik, más­felől gyávák és élhetetlenek azok, a kik a kedvező al­kalmat nem használják föl szorgalmas munkára, igazi lelki épülésre. Különös gondot kell tehát fordítaniok minden rendű és rangú iskoláknak a szív és jellem nemesítésére. A szív és jellem nemesítésében határozódik meg főkép az iskolák igazi jövendő hivatása, az értelemfejlesz­tés és ismeretterjesztés mellett. Hogy a család se­gítségét az iskola nem nélkülözheti, az természetes. Hogy a társadalom jóakaratú támogatására ugyancsak rászorul, az is világos. Sajnos, akadnak olyan emberek is, a kik nemhogy elősegítenék, hanem még elrontják otthon a családban az iskola munkáját. Ezért szükséges a szülőkkel való gyakori érintkezés is, és nagy haszon­nal járnak a szülői konferencziák; de csak akkor, ha a szülők mindig a tiszta igazságot tárják fel a tanárok előtt; nem csűrik-csavárják a dolgot, s nem szigorú, lel­ketlen birót, hanem jóakaró munkatársat, barátot látnak a tanárban. Mert különben ilyen körülmények között Kristály üveg asztali készletek beszerzésére ajánlható az Első magyar üveggyár részvény­társaság Budapesten, V., Ferenez József-tér 3. Fürdő-utcza sarkán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom