Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-11 / 37. szám

pélyesebbé tételét, valamint az Úrvacsora hatékonyabb kiosztását óhajtjuk. Tudjuk, hogy az első keresztyének csak felnőtt s hitben megerősödött egyéneket kereszteltek. A keresztséget megelőzte a rövidebb, hosszabb ideig tartó katechizálás ; s keresztségben csak azok részesültek, a kik erre magukat valóban érdemesekké tették. Az ilyen — mondhatjuk öntudatos — keresztségről elmondhatta Alex. Kelemen, hogy az „ a lelket megvilágosítja, a megvilágosíttatás Isten fiává tesz, a fiúság megszentel s a megszenteltetés halhatatlanít" (Paedag. I. 6-) Ily körülmények közt taníthatta Jeruzs. Cyrill az előtte álló s a keresztséget váró katechumenusoknak, hogy „a keresztség fenséges cselekmény: a fogolynak váltságdíj, a bűnösnek bocsánat, a bűnnek halál, a léleknek újjászületés ; világos fal, feloldhatlan szent pecsét, égi út, paradicsomi gyönyör" (Procatech. 16. §. Lásd: Die Lehre von der kirchlichen Erziehung. E. Sachsse. 5. lap.) Később, midőn a gyermekkeresztelés szokásba jött, a keresztség kezdte elveszteni fönt említett méltóságát s az egyház kénytelen volt a keresztség vizének ex opere operatio tulajdonítani az üdvözítő erőt. S Augustinus nem félt ebből a végkövetkezményt kivonni, mely szerint a keresztvíz minden eredendő bűnünket képes lemosni. A mint akaratunkon kívül örököljük az eredendő bűnt, úgy a keresztvíz is tudtunk és akaratunk nélkül hat reánk s megszabadít tőle bennünket. A keresztségnek ez a felfogása uralkodik ma is a r. kath. és részben az ág. ev. egyházakban. Kálvin azonban ezt a felfogást nem fogadta el s visszatért az ős keresztyén egyház talajára, mely szerint élő hitre van szükség, hogy a keresztség üdvözítő sakramentummá legyen. E végből a megkeresztelt egyéneket gondos nevelés és felügyelet alá vétette s hitüket fejlesztette, vagyis a keresztséget utólag végzett kathechizálással kiegészítette. így a kettő képezett egy befejezett egészet. Míg tehát más felekezeteknél a konfirmáczió vagy gyónás az üdvösségnyerésre hasznos cselekmény, addig nálunk a keresztségnek nélkülözhetlen kiegészítő része; míg ott esetleg veszedelem nélkül elhagyható, addig nálunk föltétlenül szükséges, ha a keresztség lelki hasznaiban részesülni akarunk. A konfirmáczió ily nagy fontossága érthetővé teszi, hogy újabb időben miért sürgeti egyházunk sok jeles férfia az ifjúság vallásos nevelését és gondozását. A vallásos nevelés fogyatékosságain mással, mint a konfirmácziói oktatás bensőbbé, mélyebbé tételével ez idő szerint — midőn reáliákkal túltömik az ifjú agyát — alig segíthetünk. De ez, ha gondosan alkalmazzuk, elég jó segítség. Befejezője lehet ennek a templomi ünnepélyes beavatás, melyet szükséges volna mindenütt kézfeltevéssel végezni. Nem tudom megérteni; hogy ezt az őseredetű, Krisztus és az apostolok által gyakorolt megáldási formát miért hanyagoltuk el? Ha ők nem találtak benne holmi babonás, újkori szuggerálást, bátran alkalmazhatjuk mi is. A milyen szoros viszonyban van a keresztséghez a konfirmáczió: oly elválaszthatlanul fűződik a kettőhöz az Úri szent vacsora. Folytatása a vallásos öntudat ébren -tartására szolgáló liturgikus cselekményeknek a felnőtteknél. A szent vacsora kiosztásához szükséges a gyülekezet bűn- és hitvallása. Ez utóbbit több helyen mellőzik, az eredetiség rovására. Kálvin még a közönséges istentiszteletek alkalmával is elmondatta, illetőleg elmondotta az apostoli hitformát, annyival inkább az Úrvacsoraosztásnál. Sokaknak a három kérdés ellen van kifogása, a miatt, hogy a gyülekezet egy részét esetleges hazugságra kényszerítjük általa. De ez nem elfogadható érv, mert, ha a kérdések csakugyan az Úrvacsorában való üdvös részvétel föltételeit foglalják magukban: altkor nemcsak föltehetjük, de kötelességünk is föltennünk a kérdéseket s azáltal tudatára hozni a hívőnek, hogy micsoda föltétel alatt részesülhet az Úrvacsora lelki hasznaiban. A ki a kérdésekre nem mer őszinte feleletet adni, az hagyja ott az Úr szent asztalát. Ez legyen a korlát, mely a szent helytől a méltatlanokat távol tartsa. A kérdéseket — de azok legyenek evangeliumi alapon álló kérdések — ne hagyjuk el, sőt a hol nincs meg, hozzuk szokásba. A papi hivatalos öltözet hasznos, de nem nélkülözhetlen járuléka a liturgia egységének. A reverenda nem kívánatos, mert ahhoz az öltözethez sok szégyenteljes fogalmat kapcsolt a közvélemény. A mindennapi életben a sok czifra színű és alakú nyakkendő helyett czélszerűbb a zárt mellény viselése. Készíthető hivatalos liturgia, de csak mintául szolgáljon a cselekmények sorrendjére nézve; — kötelezővé semmiesetre se tétessék. Ezekben foglaltuk össze általános nézetünket a liturgia egységesítésének kérdése fölött. Bár nem tartjuk czélravezetőnek valamely alapvető munkálat nélkül a részletekbe való bocsátkozást, mégis, ha már erre fölhivattunk, a következőképen ajánlom a részleges javaslattételt: I. Istentisztelet. 1. Hétköznapi: Élőének, felálló-ének, közének, előfohász, bibliaolvasás, ima. Miatyánk, áldás, kijövő-ének. 2. Vasárnapi: Élőének, felálló-ének, közének, elofohász, előima, bibliaolvasás, ének, predikáczió, utóima, Miatyánk, áldás, kijövő-ének. II. Keresztség. Meglehetős egyforma mindenütt. Maradhat a régi alak. Lényege a szereztetési igék felolvasása és a keresztelés. Templomban előfohász, szereztetési ige, beszéd, ima, Miatyánk, kérdés a keresztszülőkhöz, keresztelés, áldás. III. Úrvacsora. Az Úr asztalánál előfohász, szereztetési ige, beszéd, bűnvalló ima, három kérdés, apostoli hitforma, kiosztás, rövid beszéd, ima, Miatyánk, áldás. IY. Konfirmáczió. A vizsga után, melyre a lelkész készíti elő a gyermekeket: az Úr asztalánál előfohász, bibliaolvasás, beszéd, apostoli hitforma, két vagy három kérdés feltétele, gyermekek éneke, kézrátevéssel áldás, mely alatt a gyermekek térdelnek, biblia és emléklap kiosztás, ima, Miatyánk, áldás. V. Házasság. Előfohász, beszéd, bibliaolvasás, eskü, ima, áldás. VI. Temetés. 1. Egyszerű: Ének, előfohász, ima, Miatyánk, áldás, ének. 2. Díszesebi: Ének, előfohász, bibliaolvasás, beszéd (predikáczió), ima, Miatyánk, áldás, ének. Sírnál: ima, áldás. A lelkész kisérjen ki minden halottat.