Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-04 / 36. szám

hogy az a 13-as szám nem teszi többségét az amerikai magyar református gyülekezeteknek, mert hát azok között vannak ám olyanok is, a kik azon a trentoni értekezleten jelen sem valának, hanem csak hogy a többség meglegyen, az ottlevők aláírták. Nem is említve azt, hogy ezen 13-as számból egy még akkor csak a tiffini theol. szeminárium hallgatója volt, a kit csak később választottak be Lorainban, így egyháza sem volt és egy másik, mint segéd-lelkész szerepelt, szinte egyház nélkül. így tehát annak a dicső jegyzőkönyvnek, mely a terrorizálás szörnyszülötte, s a mit, ma is Kuthyék titokba őriznek, csak 11-en írhatták alá; ha nem számítjuk azt, hogy még azok közül is egy lelkésztársnak nem kell a csatlakozás és csodálatosképen mint halljuk annak daczára is bekapcsoltatott a hazai egyházhoz. Most, ha vesszük azt, hogy Amerika földjén ma van 22 lelkészi állomás és pedig a Reformed Church támogatása alatt 15, a Presbyterian Church támogatása alatt 7 és annak a trentoni jegyzőkönyvnek csak 10-en írhatták alá meggyőződésük ellenére, tehát szabad kérdenem, hol itt a többség?! A hazai egyházakhoz való bekapcsolásra a gróf úr szerint azért van szükség; mert a magukra hagyott amerikai gyülekezeteink között a keresztyéni szeretet és béke helyett a versengés, vetélkedés és kölcsönös vádaskodás szelleme fogja felváltani és hogy „itt bizonyos ellentétek mutatkoznak s szomorú, felekezeti harczot látunk hova-tovább elmérgesedni". Hogy nem voltunk magunkra hagyatottak, azt tudhatja a főgondnok úr, mert a kivel az Isten vele van, az nem lehet elhagyatott. Isten pedig velünk volt a múltban, velünk van a jelenben s velünk lesz a jövőben is ; nem is említem azt a jóindulatot, testvéri szeretetet, mellyel bennünket mindkét részről angol testvéreink, nemcsak erkölcsileg, hanem anyagi támogatásokban is részesítenek, itt a messze idegenben. Es nem áll meg azon állítása a főgondnok úrnak, hogy „itt a keresztyéni szeretet helyét versengés és vetélkedés és kölcsönös vádaskodás szelleme fogja felváltani". így csak Kuthy informálhatta a lőgondnok urat, de róla meg nem győződhetett, melynek tanúsága — hogy a múltban Kuthy és Kacziány között támadt viharok elmultak — a Johnstowni értekezlet jegyzőkönyve. Épen azért nem értjük, hogy mi indította a főgondnok úr elnöklete alatt Trentonban nagy titokban összehívott lelkésztársainkat a Johnstowni értekezleten elhangzott jobb meggyőződésük ellenére és arra az inhumánus határozatra, hogy azok a lelkészek, a kik nem jelentik be a hazai egyházhoz csatlakozásukat január l-ig; azok 12 évi tanulások gyümölcse, a kezökbe adott életfentartó eszköztől fosztassanak meg: vagyis zárassanak ki a hazai egyházba való pályázhatástól és oklevelük semmisíttessék meg. Könnyű azoknak az amerikai lelkésztársaknak az „anathema sit" kimondani, a kik lelkészek ugyan, de oklevél nélkül, mert hát Kuthy úr ilyeneket is hozatott édes magyar hazánkból. És ez több a rosszakaratnál. A mélt. főgondnok úr nem számolt itt a körülményekkel és helyzettel, s otthon ne gondolja r

egyetlen protestáns egyén sem, hogy a mélt. főgondnok Úr idekint megcsinálta a békét, azt az üdvösséges békét, melyekben kevés a köszönet. Mert hát, a mint a szele fújdogál, a trentoni értekezletnek kárát fogják vallani némelyek a mennyiben azoknak, a kik csatlakozni jelentkeztek — az angol fentartó egyház fizetősöket be akarja szüntetni, s már is ilyen egyházat a „Board" templomépítési segélyre nem ajánlott; s akkor azután nagyon könnyen bekövetkezhetik azon eshetőség, hogy azok a lelkészek mehetnek hétköznapokon gyári munkára! Mert hát onnan hazulról hogy fog jönni a segély — s mikor? A konvent propozicziója az, hogy ez „önkéntes adomány és közadakozásból teremtessék elö". De kérdés előtudja e teremteni? És mit fognak majd szólani édes hazánkban, ha majd az amerikai papok fizetésére is adakozásra hívják fel magyar véreinket, a kik amúgy is eléggé nyögnek a sokféle anyagi teher alatt. Nagyon könnyen megeshetik, hogy ezeken az úrakon be fog teljesedni a két szék közül pad alá esés meséje. Hát kérem, ilyen erőltetett úton összehozott pénz elfogadására mi nem volnánk képesek. És ne ringassa magát a főgondnok úr abban a hitben, hogy a kisebbség (?) is előbb-utóbb követni fogja a belépők példáját. Ilyenformán soha! És nagyon könynyen megeshetik, hogy a főgondnok úr — a mi malmunkra hajtja vizet, mert nem hogy a kisebbség követni fogja a belépők példáját, de a meginaradottak is át fognak majd jönni a gazdag és előkelő Presbyteriánus egyházi hatóság oltalmába, mert hát vannak ám a Reformed Church emberei között is nagyon sok egészséges gondolkozásúak is a színváltoztatók mellett, a kik ma ilyen, holnap amolyan elvet vallanak — a mit legjobban igazol a pittsburghi templomszentelés alkalmával tartott nyugoti közös lelkészi értekezleten megjelent Reformed Church beli lelkész,- a ki a trentoni titkos jegyzőkönyvnek aláírt és már Pittsburghban fennen tiltakozott az ellen és most meg a bekapcsolás mellett konferál. Ez azután mit fog csinálni most ? Nem mondjuk, hogy ha a főgondnok úr másként igyekezett volna ittléte alatt megoldani a bekapcsolás fontos kérdését és ha otthon találtatnék más helyesebb „modus vivendi," hogy mi attól idegenkednénk. Megkellett volna a gróf úrnak maradni a johnstowni közös értekezletnek határozata mellett és nem titkos értekezletet tartani az előbbi megrontására. Az is hangzott már itt, hogy a bekapcsolás megtörtént és ezek már onnanhazulről kapják azt a keserves 400 dollárt, de hát ez ellen vall a dunamelléki egyházker. jegyzőkönyv 24. pontjának utolsó bekezdése. Mi ugyan, kik jelen voltunk a pittsburghi értekezleten és pedig a Ref. Church részéről: Kalassay J., Nánássy, Harsányi István és Sándor, a Presbyterián Churh részéről Dömény Zoltán és a Bassó Bélát a keleti körből helyettesítő Kozma J. a dunamelléki egyházker. püspöki hivatalához a trentoni titkos konferenczia határozata ellen beadtuk jegyzőkönyv alakjában tiltakozásunkat, s hisszük, hogy ez nem marad eredmény nélkül. Azok pedig, a kik olyan nagyon ujjonganak, úgy odahaza, mint itt kint a vélt fényes győzelem felett, hiszem, hogy még korán isznak a medve bőrére; mert a dunamelléki egyházkerület meg fogja gondolni a dolgot komolyabban, a ki nem ment bele a főgondnok úr propozicziójába, melyet a konventnek ajánlott: hanem ezen ker. gyűlés az elnökség mellé egy véleményező bizottságot alakított, melynek tagjaiul az általunk tisztelt, fenkölt szellemű s nemesen érezni és gondolkozni tudó Baksay Sándor püpök úr mellé olyan kipróbált s be nem folyásolható egyének neveztettek ki, mint Szilassy Aladár, Nagy Dezső, Szőts Farkas és Petri Elek, a kik bizonyára más szemüvegen fogják a dolgot nézni, s a mi jogos tiltakozásunk utat talál szivökhőz és nem elnyomni, de továbbra is virágoztatni óhajtják az amerikai református egyházakat. Sharon, Pu aug. 8. 1904. Dömény Zoltán, cv. ref. lelkész.