Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-04 / 36. szám

hatása az 50 éves korban és más az emberi élet alkonyán, más a béke csendes heteiben, más a nem szeretem napokban, de minden sorsban és minden korban olyan barát, a kire támaszkodhatunk, és olyan csodatevő orvos, a kit mindig otthon rendelkezésünkre bocsáthatunk. Félnék az én Istenem kezétől, ha hűségtelen lennék Atyáim, nemzetségem berkeihez, forrásaihoz. Én tehát nt. Értekezlet, zsoltárainkról ezeket vallom: a mi jó benne, a mit széltiben használunk, azt ne érintsük. Ellenben a mi szükségtelen, nem is építő, sőt káros is, az egyszerűen kihagyandó, népünk is elhagyta már, nem énekli, nem is olvassa. A mely darabok pedig tűrnek némi változtatást, azokat ám csinálják. . . . Ott a példa • is hozzá iskoláinkban, templomainkban, a kicsinyített zsoltárunkban. Tűrjük, sőt használjuk a megnyirbált zsoltárokat, senki nem siratja, még csak hangot se hallunk. Semmi harcz, semmi keserűség Sionunk falai között, a mitől óvjon is az örök Szentháromság. A mi jó, azt változtatni mirevaló próbálkozás? p. o. az I-ső zsoltárunkat úgy átdolgozták, hogy dallama is más, szövege is más lett. Bocsánat, de rosszul kezdődik vele az új énekes. Kivették népünk szájából az ismerős kedves zsoltárt és szegényebbé is tették, mivel a másikat t. i. az újat képtelen vén fejével megszokni, az a kicserélt I-ső zsoltár nem lesz vérünkké. Különös gazdálkodás az, mikor használható és kedves eszközeinket nagy könnyedén váltogatjuk. Nem magyar gusztus! Vagy mit mondjunk az olyan gondolkozásra, a mely kedves fészkét könnyen ott hagyja, őseinek emlékeit eldobja, p. o. a XV. zsoltárt, hogy ezután ne legyen énekelhető. Hiszen ilyen könnyű, érthető és tartalmas darabunk nem is sok találtatik, ez kész kidolgozott programm. Felséges kérdés, nyomában 5 hatalmas felelet. Azt kérdi a XV. zsoltár : Uram ki leszen lakója, A te felséged sátorának? — Azaz kicsoda a szívesen látott vendég szined előtt Uram ? Felelet: 1. a ki jár igaz életben, azaz a tiszta láb; 2. a ki szól és s/olgáltat igazságot, azaz tiszta száj; 3. a ki hü az ő szívében és szereti a jámborságot: tiszta szív; 4. a ki az istentelent nem nézi: tiszta szem; 5. kölcsön ád és nem kér uzsorát: tiszta kéz. A ki így lészen, az ínég állhat, így végzi a XV. zsoltár. Uraim oly predikáczió ez, oly igaz, népszerű beszéd, hogy áron is megveendő, nem pedig eldobandó I Vagy miért dobatott ki a XLIII-ik zsoltár ? az Isten házába kívánkozó lélek eme szép dala? Közbe legyen mondva a dallam jegyeihez nem értek. Együgyű véleményem szerint mind szép! En legalább különbség nélkül valamennyit szeretem. De ezután a XLIII. zsoltár nem lehet fennálló énekünk a gyülekezetben. Isten oltárához bemegyek, az én Uram eleibe, a ki öröme én szivemnek! vagy Igazságodat add értenem, világosságod küld alá, mely megvilágosítson engem! Miféle bűnben találtattak ezek? vagy mi szeplő volt e gondolatokban? Mi nem értjük. Vagy az LVII. zsoltár mit vétett? Irgalmazz Uram, irgalmazz nékem, mert tebenned bízik az én lelkem! Több segedelmem nincsen nékem sehol! . . . Oh nem csupán Dávidnak jutott sötét barlang, nekünk is lehet még sötét bánat az osztályrészünk, juthat lelkünk oroszlánok közé, mikor nincsen ki segítsen! Ilyen v

nem szeretem napokhozu

való hangok ezek! A benne beszélő hit: „szárnyad árnyékában nyugszom, míg tombol a vihar!" ez a hivő beszéd hadd enyhítsen engem ama zsoltáros szolgának hite az én setét utamon hadd segítsen és Dáviddal: Nyelvem és szivem hadd serkenjen fel Isten dicséretére hadd zendüljön fel És jelentsem az Úr nagy hatalmát Minden embereknek az egész földön. Vagy a LXXIV. zsoltárt: „Miért vetsz el minket úgy Úristen?" talán azért dobták el, hogy olyan setéten rajzolja Sión pusztulását?! Hát lehet más rajza a siralmas mélységnek, mint setét?! Vagy azért, mert ilyen szavakkal esedez az Ínségben: a te gerlicze galambocskádat ne hagyd a gonosz vadaknak megenni, a szegényeket eszedből ne vesd ki, hanem kegyesen viseld gondjukat. Lám ez esztendőnek rettentő aszájában is, sok ezer templomban fordultak a gyülekezetek a hatalmas Istenhez, az ostorozó atyához, szárazságkor mondandó énekeinkkel: „Nincsen kire tekintenünk mi Istenünk \ Végig énekeittik vasárnapról-vasárnapra: „Tekints reánk Úristen nagy kegyelmességedből!" Ki is fogytunk már imából, énekekből, óh dehogy fogytunk! ott még a LXXIV. zsoltár: Miért vetsz minket így el Úristen ? Mire haragszol mireánk ennyire ? ott a 2-ik verse, a 9. és 11.-ik és zártuk sóhajtózásunkat a 20-ik verssel: Míglen gerjedez haragodnak tüze, juhaidnak nyájára oly igen ? „Ne hagyd hátratérni szégyenséggel, a te szegény nyomorult szolgáidat, fordítsd hozzájuk te nagy jóvoltodat, hogy nevedet dicsérjék víg szívvel!" Nagytiszteletű Értekezlet, ha egyéb érdeme nem volna e zsoltárnak, mint íme ezek az igék, a végszükségben ezek a biztató hangok, már ezekért a balzsamcseppekért is érdemes helyet kérni az új énekeskönyvben számára, a szivünkben úgy is ott lesz e zsoltár holtunkig. A XCIX. zsoltár miért bűnös? Azért-e, mert szerinte az Úr kerubokon ül? azért-e, hogy hatalma kiterjed, ha tetszik, ha nem tetszik? Azért talán, mivel uralkodik, ha lázonganának is a millió lelkek? Már énnekem e zsoltárban igen jól esik látnom e hatalmas uralkodó imádásában a benne bízó szolgákat, Mózesnek tiszteletreméltó alakját, ki nem felkent pap ugyan, ele szive papias, mellette a kegyes imádkozót, az első főpapot, Áront; zsoltárunk szavai szerint Áron és Mózes az ő főpapjai, könyörögnek néki. Még úrvacsoraosztáskor is énekeljük e históriai verset, mikor maga a lelkész hajtja meg fejét és veszi a szt jegyeket. E zsoltárban látom még mély alázatával a prófétát, Sámuelt is, és Sámuel könyörgésével Istent keresé nagy szükségében. Egyetlen zsoltárban egy csoport igaz szolga: Mózes, Áron s Sámuel,