Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-07 / 32. szám

látom fenti szempontok alapján szükségesnek. Az egyház kelésnél alaki és tartalmi egységnek lehet nemzedékrőlnemzedékre határozottabb és mélyebb hatása. A temetéseknél csak szükséges alkalmazkodásból, a tiltakozó vaskapocs, a szokás miatt engedném meg a tartalmi szabadságot. Bár sehol annyi émelyítő, agyondicsérő, sirató, ríkató visszaélés nem történik, mint épen a temetéseknél. Mennyi benső küzdelmet, erkölcsi terhet, a kényes poziczióknak, a hiúsági túlköveteléseknek, túlhegyezett kritikáknak mennyi terhét vennétek le ti zsinati atyák a lelkészek lelkéről, ha egységesen megállapítanátok az egyszerű, de magvas, kenetteljes imákat a különböző alkalmakra. A halál misztériuma, mély fájdalma sokszor kirívó ellentétben van a szónok hosszas stilizálásával. Egy egységes, egyszerű, de mély liturgia, ugyanolyan dallammal kisérve, a legtökéletesebb összhangban lenne a végre is mindenkivel egyenlő, mindenkit egyenlővé tevő halállal. De ha tartalmilag is ennyire egységesíteni nem lehet, legalább legyen meg az alaki egység. Alaki és tartalmi egységet látok szükségesnek a különböző felszenteléseknél (templomok stb szent helyek ós eszközök; püspökök, lelkészek felszentelése) és beiktatásoknál, csakis a beszédeket kivéve, melyek tartalmilag legyenek szabadok. Tartalmi s alaki egység kívánatos a különböző felesketéseknél is. Higyjük el, a Léleknek e külső megnyilatkozásaiban is mutatkozó egysége az erőnek, hitbiztonságnak és mélyebb, maradandóbb hatásnak lenne isteni köteléke. II. A mi pedig azt illeti, hogy milyen legyen az egységes liturgia, mennyiben hagyandó meg, avagy változtatandó a mostani és micsoda új elemek adandók hozzá a különböző alkalmak szerint, most erre óhajtok lehetőleg röviden feleletet adni. Most a következő elveket állítom: Minden istentiszteleti alkalom két részre osztandó: alanyi és tárgyilagos részre a szerint, a mint a fungens egyénisége szerint szabadon alakít s ad elő, vagy pedig az egyénektől függetlenül közmegállapitott formulárékat mond vagy helyesebben olvas el. Jelenleg nálunk annyira túlsúlyban van az előbbi, hogy az utóbbinak alig adatik alkalom, sőt istentiszteleteink jelentékenyül nagyobb része a nélkül foly le. Az alanyi részhez számítom a szabadon szerkesztett imákat, beszédeket, a tárgyilagos részhez pedig az egyetemlegesen és egységesen meghatározott s előírt imákat, votumokat, beszédeket, esketési, felesketési, felszentelési, beiktatási formulárékat. Az előbbiek helye lenne a szószék, az utóbbiaké minden alkalommal, még hétköznapokon is az úrasztala, nemcsak a finom megkülönböztetésért, hanem a változatosabb, szebb s így feltétlenül építőbb kultusz érdekében is. Akár az egyik, a»i ar a másiknak aránytalan túlhajtása nem teljes ós nem tökéletes! A józan középúton kell haladnunk, egyenlő mérvben részt kell juttatnunk mind a két szempontnak, ha részletalkalmak szerint nem is minden egyes esetben, de legalább általában. A görög keleti egyház még predikácziót is alig hallatván, szinte múmiává meredt, a római egyház, bár javult: az igehirdetés és evang. olvasásnak rendszeres tért engedett, de a liturgikus elemekkel mégis túlságba megy. Mi magyar reformátusok a protestáns világnak majdnem egyedüli specziálitása vagyunk abban, hogy az alanyiság és szüntelen szónoklás non plus ultrájába csaptunk. Az egészséges arany középútnak megtestesült remekei amaz „arany kor"-beli ős-keresztyén és még fejlettebben az ős katholikus egyház és ezeknek legtökéletesebb mintájára bizonyos továbbfejlődésben külföldi ref., különösen pedig ev. testvéreink. Ezeknek tanulmányozására csupán utalok. A velők való alapos foglalkozás kötetet venne igénybe. Ezeknek jellemzését röviden a következőkben foglalom össze: bibliásabb, több de tömören rövidebb részletekből álló, responsoriumokkal a gyülekezetnek több tevőleges részt nyújtó, s egész lendületében himnologusabb, s a külsőkben bár evangeliuniilag mértékletes, de mégis több a vallás és kedélyre ható formákat nyújtó kultusz, Földváry Jenő, (Vége köv.) ev. ref. lelkész. IRODALOM. Vettük és közöljük a következő felhívást: Kedves Lelkésztársaim! Reménylem, hogy őszinte szavamat, minden mellékes vonatkozás nélkül, őszinte szívvel ós méltánylással fogadják. Bizonyára Önök is megjárták már azzal, hogy a lapok bírálata után meghozatott predikácziók nem feleltek meg a várakozásnak. Ezt a kárral járó bosszúságot csak úgy lehet elkerülni, ha olyanért ád ki pénzt, a mit megismer. Én most kót kötet predikácziót adok ki egyszerre. Egyik 25 vasárnapi, másik 25 ünnepi predikácziót tartalmaz Vakmerő vállalkozás volna ez olyan időben, melyben egymást érik a predikácziós könyvek, . . . ha nem ismerném azoknak értékét is, az enyimét is. így pedig bátran lépek elő egyszerre két kötettel, melyeknek tartalmát annyira megválogattam a kiváló franczia szónokok müveiből s annyira kitűnőknek ítélem, mind saját szigorú bírálatom, mind a hallgatóimnál észlelt hatás és elismeiés által, hogy azzal az ajánlattal merem megküldeni a megrendelőknek, hogy a kinek meg nem tetszenek, küldje vissza 3 nap múlva, természetesen kivágatlanul és bérmentve, mint hogy én is küldtem, s a megrendelési összeget saját költségemen visszautalványozom. Ebből az ajánlatból következtetheti Lelkósztársaim, hogy minő kedves," élénk, ihletett, új eszmékkel telített predikácziók ezek. Ezt a nyilatkozatot pedig ne vegye se dicsekedésnek, se amerikai hirdetésnek, mert hiszen kizárja ezt imént tett ajánlatom, hanem tekintse a lelki öröm és megelégedés azon őszinte megnyila'kozásának, a mit egy buzgó lelkész érzett hallgatóival, azoknak elmondásakor, s akar éreztetni másokkal is. A prot. lelkész hivatásának legfőbb tényezője az igehirdetés; azért én mindig a legnagyobb súlyt fektettem a jó predikáczióra. Meg is volt és van az a hálás eredménye, hogy évtizedek után is oly tömegesen járnak a templomba, mint lelkészkedésem kezdetén, s minden vasárnap édes megelégedéssel élvezem a templom előtt összegyülekezett hallgatóim arczárói leolvasható szives elismerést. Nem is képzelik némelyek, hogy egy jó predikácziónak minő áldásos hatása van! . . . . Elmondhatom ma is, az élet őszén is, hogy örömestebb megyek a kathedrába, mint a lakodalmas házba s kellemesen érzem magam azon vasárnapon, melyen egy kedvem szerinti predikáczióval nyújthattam élvezetet híveimnek. . . . Ilyen lelkület mellett készültek ezek a predikácziók . . . s ilyen lelkülettel kérem fogadni és megbírálni ezt az én ajánlatomat. Ara egy kötetnek bérmentes küldéssel 3 korona 20 fillér. A kettő egyszerre megrendelve 6 korona. Az esetleges visszaküldés postaköltségét megéri az is, hogy két kötet újonnan megjelent munkát megismerhet ; egyéb koczkázattal pedig nem jár. A meg