Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-07 / 32. szám

mert ma már a segélyező egyházakhoz a hálának olyan erős kötelékei fűznek, a melyeket szétrombolni teljes képtelenség. 1896-ban az egyházszervezés terén még csak az első lépést tettük meg. Segélyező egyházunk (a Reformed Church in the U. S.) a nyomasztó üzleti és munkaviszonyok következtében csak vég­telen nagy erőfeszítéssel volt képes arra, hogy a magyar munkát előbb és előbb vigye. De még se riadt vissza a reá váró tehertől. Fogadott gyerme­keit épen olyan szeretettel táplálta, mintha édes gyermekei lettek volna. Sőt, mivel az ezredéves ünnepély a magyarság szivében magasan lobog­tatta a szervezkedésnek, az összetartozásnak érzel­meit : segélyező egyházunk nagyon szívesen támo­gatott az ezeréves évfordulót jelző templomok és egy lelkészlak felépítésében is. Csak mi, a kik tudjuk, hogy minő viszonyo­kat teremt Amerikában az üzleti pangás, mi tudjuk megmérlegelni, hogy minő áldozatok voltak ezek. Természetes, hogy azok az ifjú Thimotheusok, a kik ezt át nem élték, azért nem is lehetnek hálásak; de épen azért, mert a multat nem isme­rik, a jövendőt pedig nem mérlegelték kellőleg, nem lett volna szabad azt határozniok, hogy a ki az ő intézkedéseiket egy éven belől el nem fogadja, az haza soha ne pályázhassák! Igazán nehéz szatírát nem írni... Olyan fiatal emberek, a kik még vizsga előtt állanak, s a kik csak nagy ügy gyei-bajjal mentek át vizsgáikon, határoznak afelett, hogy mi, kik megnyugvással hordozzuk itt a Krisztus gyönyörűséges igáját: ha nekik térdet-fejet nem hajtunk, örökre száműzöttek legyünk. No még ilyet! Ez volna hát az a híres protestáns szabadelvűség, a mely száműzetéssel büntetné azokat, kiknek van bátorságuk a konventi tervezettel szemben is önálló véleményt mondani?! Jól tudjuk, hogy az illetékes férfiak a trentoni gyűlésnek ezt a pontját egyszerűen figyelmen kívül hagyják, de mi nem hallgathattuk el. Menjünk azonban tovább! A munkaviszonyok megjavulása jobbra fordí­tott mindent. Az üzleti élet egészen felvirágzott. Az áldozatkészség megnagyobbodott. A magyar kivándorlás — fájdalom — óriási mérvet öltött. Hittestvéreink ezerszámra érkeztek a Kánaán­nak hitt Amerikába. Segélyező egyházunk tisz tában volt a reá váró nagyobb feladatokkal s teljes erővel igyekezett, hogy a nagyobbá vált mezőn nagyobb erővel működhessék. Gyülekezete­ket szervezett, felállította az utazó misszionáriusi állást, templomokat, lelkészlakokat építtetett. Szóval nagy lépésekkel haladunk előre. S .ma a Reformed Church in the U. S. fenhatósága alatt 17 szerve­zett egyházközségünk van, s ez idő szerint mind a tizenhét be van töltve lelkészekkel. E tizenhét lelkészi állás fentartására segélyező egyházunk nyolczezer dollárt fordít ebben az esz­tendőben. Időközben az egyesült-államokbeli presbiteriá­nus egyház is megkezdette a magyarok között a munkát, s ez idő szerint hét gyülekezetet, illetve lelkészt segélyez s miután — úgy tudom — átlag ezer dollárt kap egy-egy lelkész, az egyház hét­ezer dollárt fizet ki magyar lelkészei javára s kész arra, hogy a magyar munkát még hatható­sabban segélyezze. Ha már ezek az egyházak ilyen nagymérWí segélyezésre készek, akkor az talán valamely felté­telhez kötik? Korántsem ! Egyedüli feltétel az, hogy általunk is terjesztessék Istennek országa. De oly feltételek, a melyek akár magyarságunkat, akár vallásunkat szertartásainkat, szokásainkat — érintenék, teljesen ki vannak zárva s nincs közöttünk csak egy is, a ki e tekintetben feltételeket fogadna el. De nem is kívánnak, mert a segélyezők igazi keresztyének, kik az ő hitüket jótettekkel mutat­ják meg. Bizony a legmesszebb menő hálátlanság volna az, ha az amerikai magyar református egyházak most a virágzásnak magas fokán kiszakadnának abból a közösségből, a mely őket életre hívta. Nem hiszem, nem tudom elhinni, hogy a konventnek akkor, mikor az amerikai magyar reformátusságra is gondolni kezd: az lenne a czélja, hogy bennünket, a kiket komolyan érdekel egy­házunk sorsa itt Amerikában is, kik a mellőztetés s a félj aj dúlások idején is hívek maradtunk ha zánkhoz, magyar református egyházunkhoz, az elé a dilemma elé állítson, hogy válasszunk édesanyánk és nevelőanyánk között. Ha az egyetemes konvent azt látja czélszerü­nek, hogy az amerikai magyar reformátusság ha­zulról segélyeztessék, s így álljon szerves össze­függésben a hazai egyházzal: úgy nem áll előtte más, minthogy a dunamelléki egyházkerület útján lépjen érintkezésije a segélyző egyházak illetékes hatóságaival s ezekkel tárgyalja le az elbocsátás feltételeit és módozatait. Ha a felettes hatóságok elengednek bennünket, úgy semmi sem áll útjá­ban annak, hogy teljesen a hazai egyház fenható­sága alá tartozzunk. De addig, míg ez meg nem történik, mi, kik számot vetettünk minden köriil-I?lcn míKfvar tpi da 7fl a Qí5 dí ÖÁn PC mköítívár Tej szövetkezeti berendezések kézi erő- és gőz- fűnnoi^f határtalan mennyi-LilöU magjai ICJgaiUaöagl gGjJ- Gö GöZiHUigJÍai hajtásra, úgyszintén mindennemű tejgazd. gépek és lOaMjat s égben veszünk. © FUCHS és SCHLICHTER, Budapest, VI., iász-utcza 7. eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak. flMT Árjegyzék és költségvetés ingyen és bérmentve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom