Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-31 / 31. szám

dési irányát. Innét van. hogy hatalmas konczepcziójú tanrendszere, bár a legaprólékosabb részletekig ki van dolgozva, egy tökéletes egészet alkot; következetlenséget, ellenmondást a logika kérlelhetetlen szabályainak legszigorúbb alkalmazása mellett sem találunk benne. A bibliai történethez csatlakozva, az első embernek adott őskijelentéstől a legvégső eschatologikus reménykedésekig, erős, megkapó realizmussal tárja elénk az isteni iidvtervet. Ez által emelkedik ki Menken abból a kisded csoportból, a melyben született és nyer törekvése nagyobb jelentőséget, Komoly, tanulni vágyó lélek, erős, logikus ész, gyengéd kedély, együttvéve egy megkapó, erőteljes egyéniség. így lett a tiszta bibliás világnézletnek, az írástheologiának egyik első zászlóvivője, a kivel minél behatóbban foglalkozunk, annál mélyebb iránta érzett rokonszenvünk. A bibliával kezében vette fel a küzdelmet a Francziaországból Németországba benyomuló raczionálizmus ellen. A romboló korszellemmel folytatott harcz eredménye az a hatalmas munka is, a melyet 1827-ben adott ki „Uber Gliick und Sieg der Gottlosen" czímén. Egyébként sohasem volt szokása, hogy egyházi beszédeiben korának szellemi irányait1

vagy épen gyülekezete tagjainak életviszonyait belevonja a tárgyalás körébe. A predikáczió feladatául a biblia isteni tartalmának megismertetését tekintette, mert a mint mondotta: az isteni ige minden különösebb alkalmazás nélkül is megragadja a hívek lelkét. Menken beszédei tehát a legtisztább bibliamagyarázatok ; nem egyszer keltik fel bennünk azt a gondolatot, hogy szerzőjük nem is gondol hallgatóságára, hanem lebocsátkozva a biblia tárházának gazdag kincseket rejtő mélységébe, szedegeti és hozza napfényre az emberi lélek talizmánjait. Előterjesztő képessége azonos arányú hitének erejével; a tárgy feletti teljes uralkodással, meggyőző erővel és élő hittel hirdette az evangéliumi igazságokat. Bibliai életképeit és jellemrajzait — itt mindenekelőtt az Illés próféta történetéhez, Pál apostol életéhez és a héberekhez írott levél XI. része első feléhez csatlakozó homiliákat tartjuk szem előtt — bátran tekinthetjük, bár nem ilyen czélzattal írattak, a keresztyén vallás-erkölcsi élet mintájául. Annyi azonban bizonyos, hogy Menken sajátos prédikátori működése csak a magasabb műveltséggel bíró hallgatóságra nézve volt gyümölcsöző, a mint hogy ilyenekből is állott az ő gyülekezete. De a hol azután ez az előfeltétel megvolt, ott a hatás, az eredmény nem is maradhatott el. Nem egy komoly, következetes keresztyéni életet folytató testület köszönheti megalakulását Menken prédikátori működésének. Menken tudatában egy pillanatra sem homályosodott el az Istentől való feltétlen függés érzete. Beszédei az emberi szívet csak Istenhez igyekeznek csatolni, anélkül, hogy az életviszonyok közötti teljes szabadságot a legkevésbbé is korlátozni akarnák. Politikai vagy egyházi pártfoglalást soha nem kivánt híveitől, kizárólag a szentíráshoz, magához az élő Istenhez igyekezett őket vezetni, hogy azután minden emberi irányítás nélkül haladjanak azon az úton, a melyet Isten és a saját józan belátásuk jelöl ki számukra. Igen, mert úgy volt meggyőződve, hogy az Istennel a szentírás által való összeköttetésből természetszerűleg folyó függés érzete, más oldalról a teljes A gyakorlati tlieologia legkiválóbb képviselőit foglalkoztatja manapság a predikáczió reformjának kérdése. Tisztán írásmagyarázat legyen-e, dogmatikus vagy moralizáló-e stb. és mindenek felett, hogy mily mértekben ölelje fel a korokat mozgató eszméket. Igen sokan az úgynevezett szocziális egyházi beszédben látják a jövő egyházi beszédének eszményét. M. J. önelhatározási szabadság erős jellemeket, szilárd oszlopokat nevel, a melyek a különféle pártok változó hullámzásának és a körülményekkel való gyáva megalkuvásnak ellene tudnak állni, mert azon függő viszonyban is, a melyben lelki életükre nézve Istenhez állanak, teljesen szabad keresztyén egyéniségek. A kit Menken után kívánunk olvasóinknak bemutatni, Hofacker Lajos (1798 — 1828), szintén a szigorú irástheologiának híve, ép oly kitartó munkása Isten országának, mint amaz, bár ha keressük, kettőjük között elég könnyű a különbséget felfedeznünk. Evangélikus papi családból, Wildbadban született. A mai középiskolai foknak megfelelő tanulmányokat Schönthalban és Maulbronnban elvégezve, 1816-ban beiratkozott a tiibingai egyetemre. Egyetemi éveinek leteltével, nehéz betegségek által több ízben megszakított adminisztrátori működés után 1826-ban rietinghauseni lelkésszé választatott. De csak két évig viselhette hivatalát; nyolez hónapi kimondhatatlanul nehéz szenvedés után harmincz éves korában meghalt. Napjai hamar megszámláltattak, működési idejét igen rövidre szabta az isteni bölcseség. Az őszinte, egyenes lelkű kis falusi pap csak egy füzet egyházi beszédet adhatott ki életében. Halála után azonban a kéziratban maradt beszédeket, arczképével és fájdalmas életének, belső fejlődésének méltatásával kiadták „Predigten für alle Sonn-, Fest- und Feieitage" czímén. Ezt a beszédkötetet száz meg százezer példányban terjesztette és terjeszti még ma is, jó hetven esztendő múlva, egy nagyobb lelkes gyülekezet, a mely Hofacker személyében az Isten kegyelméből való prédikátort, az idvezítőhöz és így közvetve az örök életre vezetőt tiszteli. Valóban csodálatos! Egy ifjúi pálya, a mely megszakad a munkabíró férfikor legszebb idejében, egy rövid élet Jóbnak minden szenvedésével, egy nagyra hivatott lélek, a melynek magasba törő szárnyaira önsúllyal nehezedik a szakadatlan szenvedések hitet kisértő próbája : úgyszólván egy lehellet alatt mily maradandó emléket biztosított magának azzal, hogy hite nagyobb volt minden fájdalomnál! Hajtsuk meg az elismerés zászlóját azok előtt, a kik a nagy hitű ifjú lelkipásztor emlékét az Isten országa odaadó terjesztésével igyekeztek és igyekeznek még ma is halhatatlanná tenni! Vájjon miben is állhat Hofacker különleges ereje? Előre is ki kell jelentenünk, hogy nem beszédeinek formájában. Mert a legegyszerűbb, mindenki által azonnal érthető, nem egyszer valósággal darabos nyelven folynak e beszédek. Páthosznak, költői szárnyalásnak, körmondatoknak, a Kögelnél annyira előtérbe lépő ritmikus csengésnek nyoma sincs a Hofacker beszédeiben. De a beszédek tartalma már megadja feltett kérdésünkre a feleletet Menken beszédeiben a mély és hatalmas gondolatok sűrű egymásutánjával találkozunk, megkapó következetességgel építi fel tanrendszerét is. Hofacker nem olyan mély spekulatív tehetség, nem is törődik annyira a biblia tanrendszeres kifejtésével. Az ó-würtembergi iskola híve, a ki a szentírás hamisítatlan igazságait a lutheri orthodoxia hagyományos felfogása szerint terjeszti elő. Meglátszik rajta a svábországi pietizmus befolyása. Hasonlítható a baptista Spurgeonhoz, de nincs meg benne ennek mélysége és csodálatos könnyedsége. A nagy brit egyházi szónok extravagancziáit is hiába keressük Hofackernél. De komolyság, iinnepiesség, feltétlen elhatározást követelő szilárd evangeliumi állandóság, nemes egyszerűség és keresetlenség jellemzik beszédeit. A^ világ ellen, a Jézus mellett szól minden gondolata. És a míg keresztyéni komolysággal figyelmeztet az öröklött bűn kárhozatára, ugyanakkor az Istentől