Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-31 / 31. szám

Belmissziói Egyesület maga elé tííz és az eszközök, a melyekkel a czél megvalósítására törekszik. Ne kérdezzük, hogy van-e szükség egy ilyen egyesületre, mint a liogy az ilyen kérdések a bel­missziói mozgalmak ifjú korában nálunk annyiszor merültek fel, mert ezt kérdezni nem bölcseség. Magyar protestáns egyházunk kíil- és belviszonyai egyenesen megkívánják a belterjesebb egyházi mun­kát. Érdeklődést kell keltenünk egyházunknak élet­kérdéssé vált ügyei iránt. Küzdenünk keli a hit­beli közönyösség és tudatlanság ellen, a mint eleink küzdöttek. Mert nem igaz az, liogy a belmissziói munkásság valami egészen új dolog hazánkban. Megvolt az, habár minden különösebb tömörülés és specziális megnevezés nélkül is a szervezkedő, küzdő és szenvedő magyar protestáns egyházban mindenkor. Hiszen a protestantizmus nemcsak til­takozás a csalhatatlanság hamis j egyében mutat­kozó pápás tanok és hierarchizmus ellenében, hanem — és ezt hangsúlyozzuk — a legerősebb bizony­ságtétel az evangélium mellett, a mely Istennek hatalma minden hivőnek idvességére. A hitvitázó irodalomról, a Payr által megörökített „magyar pietisták"-ról, régi ágendáinknak „a betegek, nyo­morultak" látogatásáról és vigasztalásáról szóló részéről nem is szólva, ott van maga az egyház­fegyelein, a mely czéljában és gyakorlatában az által közelít a belmisszióhoz, hogy az az egyháziaknak nemcsak megtorló, hanem egyszersmind prezentiv eljárását is jelenti. S hogy ez a specziális egy­háztársadalmi, hitből származó munkásság, a melyet ma a „belmisszió" általánosító és egyesítő nevével jelölnek, a múltban nem mutathatott fel nagyobb eredményt, annak főokát igen könnyen megtalál­hatjuk abban a folytonos küzdelemben lefolyt lassú fejlődésben, a mely magyar protestáns egyházunk­nak nehéz osztályrészéül jutott, s abban a szoros kapcsolatban, a melylyel oda volt fűzve a sok ellenséggel küzdő politikai országhoz. Egyáltalán nem óhajtandó, liogy az Evangé­liumi Magyar Protestáns Belmissziói Egyesületnek legközelebb tartandó végleges szervezkedése alkal­mával ismét felújuljanak azok az áldatlan szó és tollharczok, a melyek a magyar protestáns bel­missziói mozgalom békés törekvésének bölcsőjét annyit háborgatták a kérdés eszmei tisztázásával és gyakorlati értékének agyon- meg agyontár­gyalásával. Én elhiszem Wichern-nek és Lücke-nek, hogy a belmisszió a hivő keresztyének munkája az egyháztól elpártolt, vagy a szórványokban elhagya­tottak hitbeli megerősítésére. Elhiszem Uhlhornn&k és Lehmann-mik, liogy az samaritanusi munka. Nem birálom Warneck tág értelmű meghatározását, a ki szerint a belmisszió annyi, mint diakónia, vagyis keresztyén szolgálat a keresztyén testvé­rekkel szemben. Nitzsli-sel sem vitatkozom, a ki a belmisszió alatt az elveszettek intézményes megmen­tésére irányuló pastoralis működést érti. Elhiszem Zerschwitz nek, liogy nem egyéb az, mint a töme­gesen jelentkező egyházi bajok megszüntetésére irányuló működés. Elhiszem Harnack-nak, hogy a belmisszió a hivatalos cura pastoralis kisegítő dia-Koniaia, az egyházban levő erőknek összműködése az egyház javáért. Vagy Nathusius-nak, a ki „egyházvezetés, azaz az egyes egyházak keretéből kiemelkedő, egyetemesebb czélokat szolgáló egy­házias irányú szeretetművek", vagy épen Achelis­nek, a ki „szabad egyesületek az egyház szentsége érdekében" czímen véli a belmisszió tartalmát kime­ríthetni. Én csak azt látom, liogy szükség van az egyházi élet megújítására, egyháztagjaink hitének öntudatos hitté való változtatására. És jól tudom, hogy az a czél, a melynek megvalósítására — a hivatalos egyház mellett, azzal karöltve — az Evangéliumi Magyar Protestáns Belmissziói Egye­sület alakult, szent czél, istenes czél. Az eszközök, a mellyel czélját megvalósítani igyekszik, nem ellenkeznek azokkal, a melyeket hitünknek egyedüli zsinórmértéke, a biblia ad kezünkbe az egyház­társadalmi munka gyakorlásában. Azt látom, liogy ez az egyesület nemcsak hogy nem szakít a magyar protestantizmus dicső hagyományaival, hanem inkább az ősök hitbuzgóságát, Istenben bízó, a Jézusban reménykedő erejét akarja az egyház javára felélesz­teni. Csak olyan munkát akar végezni, a melyből az egyházra és egyháziakra nézve semmi kár nem származhat. Szives örömmel, keresztyéni készséggel csat­lakozunk tehát az Evangéliumi Magyar Protestáns Belmissziói Egyesület ideiglenes választmányának felhívásához és Lapunk útján is tisztelettel kérjük lelkésztársainkat, protestáns keresztyén testvéreinket es az evangeliumi élet fejlesztését czélzó minden keresztyén egyesületeket az iránt, liogy az evan­geliumi hitélet öntudatos és komoly fejlesztésére alakult ezen egyesületet belépésükkel, közreműkö­désükkel és tagok gyűjtésével támogatni méltóz tassanak. Sárközi Híres egyházi szónokok. IV. Még egy-két sort szentelnünk kell Menken egyéni­ségének. Származása, nevelése, vallási elmélyedésre való hajlandósága, a különféle kritikai irányok által soha be nem folyásolt felfogása az írás isteni szentségéről, a ki­jelentés abszolút igazságáról: előre meghatározták műkő-Első magyar tejgazdasági gép- és eszközgyárTej8zöyetkezeti be i 'endezések kézi er ö -é s F'íJCHS és SCHLICHTER, Túawaíaf határtalan mennyi-1 tJuidJClL ségben veszünk. £) eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak. hajtásra, úgyszintén mindennemű tejgazd. gépek és Budapest, VI., Jász-utcza 7. Árjegyzék és költségvetés ingyen és bérmentve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom