Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-10 / 28. szám

m-ussal a bűn és annak káros következményei előtt, sőt minden lépésében az az erős meggyőződés vezérli, hogy a bűntudat és az egyéni gyarlóság érzete, a kegyelem megszentelő ereje és az erkölcsi újjászületés utáni vágy csak úgy juthatnak őszinte kifejezésre, ha a szivek mélyén már kigyuladt a krisztusi üdvmunkásság tudatának égi világossága, Schleiermacher mellett irányító befolyással volt az egyházi-beszéd irodalom kifejlődésére Theremin Ferencz (1780—1846), theol. tanár a berlini főiskolán, a homiletikai szeminárium igazgatója, kiváló szónok, a főegyháztanács tagja és kultuszminiszteri tanácsos. Egy franczia menekült családból származott és 1810-től 1814-ig franczia prédikátor volt a berlini Werder templomban. Mint szónoknak és homiletának Massillon/ XIV. Lajos elragadó udvari szónoka volt az eszménye, a kiről uralkodója így nyilatkozott: „Több nagy szónokot hallottam már kápolnámban; velük nagyon meg voltam elégedve. A mi Önt illeti, mikor Ont hallgattam, magammal lettem nagyon elégedetlen."2

Egyik legkiválóbb munkáját is Massillon emlékének szentelte. Ha még rhetorikáját4

tekintjük, azonnal tisztán áll előttünk az a jelentőség, a melylyel Theremin bír az egyházi szónoklattan és beszédirodalom mezején. Mint homileta, a rhetorika magas művészetét, mint szószéki erényt, a kifejezési tökéletességben kereste. Elméletét 10 kötet egyházi beszédben legjobb tehetsége szerint igyekezett érvényesíteni. Hallgatóinál három elengedhetetlen erkölcsi eszményt-feltételez: a kötelesség, az erény és a boldogság eszményét; ezeknek megfelel az állami életben a jog, az érdem és az állami jólét, vallási téren : az Isten akarata, a hasonlóság Istennel és a boldogság Istenben. A prédikátor feladata a hallgatókat ezen erkölcsi eszmények uralma alól a tiszta vallási élet számára meghódítani. Theremin felfogása szerint a prédikátor tehát, ép úgy mint az ó-kor szónoka s mint a mindenkori róm. kath. igehirdető, felette áll a hallgatóságának ;• nem mint testvér beszél a testvérekhez, hanem azt a távolságot igyekszik áthidalni, a mely őt a hívektől elválasztja. Az ó-kori szónok a tárgyi ismeret (causa) után nem látott más feladatot maga előtt, mint hallgatóit a meggyőzés minden rendelkezésre álló eszközeivel a saját felfogásának megnyerni. Theremin úgy volt meggyőződve, hogy az egyházi szónok számára is szigorúan, eltéveszthetetlenül ki van jelölve az igehirdetés tárgya, és pedig a XVII. század egyházi tanában. 0 maga a hívő lélek legbensőbb meggyőződésével öleli fel mindenkor beszédeinek tárgyát. Különösebb teremtő erő és theologiai elmélyedés nélkül, de a nyelv teljes birtokában, gondolatainak tökéletes formai kifejezésével, a rhetorika minden fegyverét felhasználva s a mi nála legszembetűnőbb, a képzeletnek csodás, elragadó erejével rajzolja az égnek gyönyörűségét vagy a pokolnak örök kárhozatát. De néha, az orthodox dogmatika tételeinek bizonyítása közben, mint például a halottakkal 1 Massillon János, híres franczia egyházi szónok, szül. 1663-ban, mk. 1742. Hatalmas egyházi beszédei („Oeuvres complétes" 3 k. 1865—67) révén ma is a legnagyobb egyházi szónokok egyike. Mint ilyen lett XIV. Lajos udvari papja. 1717-ben clermo'nti püspök, 1719-ben a franczia akadémia tagja. Beszédei közül néhányat a Pesti Növendékpapság, többet Szalay Sándor adott ki szabadabb átdolgozásban. 2 J'ai entendu plusieurs grands orateurs dans ma chapelle; j'en été fort content: pour vous toutes les fois, que je vous ai entendu, j'ai été trés-mécontent de moi-méme". 3 Demosthenes und Massillon. Ein Beitrag zur Geschichte der Beredsamkeit. 1845. i Die Beredsamkeit eine Tugend, oder Grundlinien einer systematischen Rhetorik. 1814, utoljára kiadva 1888-ban. való kapcsolatról szóló beszédében, a pápás felfogás tévutaira is átcsap. Theremin tán fölöttébb hangsúlyozza a rhetorikai elemek fontosságát a keresztyén predikáczióban; ez lehet az oka, hogy irodalmi és homiletikai működése nem ért el szélesebb körű hatást. De mélyebb erkölcsiséget és ünnepi ruhát kivánt az ó-kori iskolákat szívesen látogató szónoki művészettől. Az ész-okok kutatásában kifáradhatatlannak tetsző korszellemet és a keresztyén hitélettől elidegenedett elemeket igyekezett az egyetemes vallás-erkölcsi eszményeknek meghódítani, sohasem fáradva el annak hangsúlyozásában, hogy lényüknek legbecsesebb része csak az evangeliumi hitéletben találja meg tökéletes nyilvánulását. Ez irányban Theremin működése eszméltetőleg hatott. Es ki ne emlékeznék a ker. egyházi beszédirodalom ama dús virágzására, a mely Schleiermacher és Theremin homiletikai működésének eredményeként tetőpontját érte el a XIX. század alkonyán? Kögel Rudolfot1

értem, ezt a hatalmas egyházi szónokot, I. Vilmos császár kedvelt udvari papját és bizalmas barátját. Királyok prédikátora és király a prédikátorok között, mondja róla méltán Dibelius, a ki a baráti szeretet melegségével írta meg jellemrajzát. Kögelt a Schleiermacher és Tlieremin-féle homiletikai irány legkimagaslóbb alakjául kell tekintenünk, de tulajdonképen mégsem egy azokkal. Tagadhatatlan ugyan, hogy Schleiermacher újítólag és termékenyítőleg hatott az evangeliumi theologiára,2

de a szó szoros értelmében csak kevés theologus lépett nyomdokaiba és az az aránylag kisded csoport, a mely előbb minden téren örvendező büszkeséggel igyekezett a mestert követni, csakhamar ellentétes irányok között oszlott meg. Az evangeliumi egyházak theologiájában nincs mozdulatlanság; a tanító itt az örökkön-örökké élő Krisztus. Luthernek mint reformátornak, theologusnak vagy mint prédikátornak nincsenek oly követői, a kik nála megállva, fejlődésre való törekvés nélkül követték volna mindenben. Még inkább áll ez a 1 Kögel Rudolf született 1829 február 18-án Birnbaumban (Posen), papi családból. Tanulmányait Tholuck vezetése alatt Halléban végezte, a hol a hírneves tanár prófétai előrelátással nagy jövőt jósolt a kedves tanítványnak. 1852-ben) gimnáziumi vallástanár lett Drezdában, 1854-ben segédtanár a berlini városi iskola szemináriumában. Ugyanez év november 30-án avatták fel Nakelban lelkésszé. 1857-ben hágai, 1863-ban berlini udvari pappá neveztetett ki. Mint ilyen a legfőbb egyházi méltóságokat nyerte meg. 1892-ben gutaütés érte, visszavonult nagy sikereinek színhelyéről s négyévi tűrő szenvedés után (1896 júl. 2.) nagy lelke kiröppent a földi porhüvelyből. Külsőleg komor, zárkózott természetnek látszott, de a kik lelkébe pillanthattak, azok megismerték kedélyének mélységét, szívének melegét és egyéniségének elbűvölő erejét. Rendkívüli munkásságot fejtett ki az egyházi irodalom mezején : Predigten über den I. Petrusbrief, über die Seligpreisungen der Bergpredikt, über das Vaterunser, über den Römerbrief, über den Jakobusbrief, iiber das Evangélium St. Johannes. Lasset eucli versöhnen mit Gott (3 k.) Aus dem Vorhof im Heiligtum. Geláut und Geleit. Zeitpredigten und Gelegenheitreden. Reden und Ansprachen bei vaterlándischen und kirchlichen Gedenktagen. Ethisches und Aesthetisches. Munkálatok a Baur és Frommel által kiadott rNeue Christoterpe"-ben. Költemények stb. 2 Schleiermacher a XIX. század esztétikai-filozófiai forrongásából indult ki és ezt a termékenyítő folyamatot átvitte az akkori theologia száraz mezejére. így lett az újabb theologia reformátora és a legkülönbözőbb theol. irányoknak kiinduló- és támaszpontja. Az orthodoxia az ő nevéhez fűződik Twesten, Nitzsch, Sack és Müller J. munkásságában; a sch.-i formulák és a bibliai theologia vegyülékét találjuk Neander, Ullmann, Unbreit, Liicke, Olshausen, Ilundeshagen és Hagenbachnál. De Wette, Baumgarten-Crusius, Hase, Bleek, Thilo, a jenai Schwartz, Gieseler, Credner, Schneckenburger, Schweitzer Sándor raczionális kriticzizmusát a Sch. szelleme lengi át. A legkiválóbb pietisták merítenek Sch. vallásosságából, sőt a konfesszionálisták (az erlangeni Hofmann, Baumgarten, Kliefoth) és a legerősebb kritikusok (Baur, Strausz) táborában is ott van a schleiermacheri befolyás, a melyet legkisebb mértékben találunk a hegelianusok között. M. ,/.