Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
Magyarországon a felekezetenkivüliek (4'9) összege nélkül az összes házasságok és az egyházilag megáldott és meg nem áldott házasságok főösszege között 10 különbség bizonyára a horvát-szlavonországi többletben van, ép úgy a horvát-szlavonországi megáldott házassági többlet 287 abban leli magyarázatát, hogy ezek polgárilag Magyarországon keltek egybe s Horvát-Szlavonországokban vették igénybe az egyházi áldást. Az izraelita hitfelekezetnél kimutatott 2535 meg nem áldott házasság túlnagy száma, abban leli magyarázatát, hogy az egyházpolitikai törvények életbeléptetése óta sok izraelita hitközség nem vezet többé anyakönyveket, azért tényleg sok olyan nincs kimutatva, a kik házasságukat megáldatták. Az egyházi áldásban részesült házasságkötések az összes házasságkötéseknek a r. kath. hivők közt több, mint 97%-át, a gör. kath. 98%-át, a gör. kel. 88%-át, az ág. h. ev.91%-át, ev. ref. 92%-át (a vegyesházasságok megáldásánál Magyarországon egyedül többletben van 212-vel), az unitáriusoknál 99u /0 -át tették. Ezen arányszámokból eléggé biztosan következtethetünk a vallásos élet mélységére s arra, hogy a hívek polgárilag megkötött házasságukat iparkodnak egyházilag is megáldatni, bár e mellett nem tagadható, hogy elég szomorú és tanulságos, hogy Magyarországon az izraelitákon kívül és a felekezetenkivüliekkel kötött 22 keresztyén házasfél beszámításával összesen 9771 házasság nem áldatott meg egyházilag az 1902. évben. Ha ebből le is vonjuk a Horvát-Szlavonországokban egyházilag megáldott 287 többletet, még mindig marad 9484, mely hanyatlás az 1901. évvel szemben, mikor csak 7671 volt ilyen házasság. A felekezetileg vegyesházasságok aránya az előző évhez képest emelkedést mutat. 1902-ben az összes házasságok 10 30 százaléka, 17 407 házasság volt olyan, melyben a házasfelek különböző hitfelekezetűek voltak. Ue míg az anyaországban ez arány 11'58 százalék volt, a társországokban a házasságoknak csak 1*88 százaléka volt vegyesházasság. Megmagyarázza ezt az a körülmény hogy a társországokban csak két nagy felekezet van, a róm. kath. és a gör. kel. és e két felekezet úgyszólván a horvát és szerb nemzetiséggel azonos, a horvátok és szerbek közt levő faji antagonizmus is valószínűleg hozzájárul tehát, hogy a két felekezet között feltűnő kevés házasság köttetik. A vegyesházasságok közt legnagyobb számmal fordulnak elő róm. kath. és ág. h. ev. között kötött házasságok, melyek együtt közel felét teszik a vegyesházasságoknak. Keresztyén-izraelita házasság 481 jött létre, több mint az előző évek bármelyikében, de még mindig kevesebb, semhogy azt mondhatnók, hogy a sokat hangoztatott konszolidácziót e téren maguk az izraeliták akarnák és követnék. A házasulok anyanyelvi viszonyai általában szintén megfelelnek annak az aránynak, melyei az egyes nemzetiségek a népességben szerepelnek. Ám a nemzetiségileg vegyesházasságok száma, 7'535, jóval kevesebb, mint a felekezeti vegyesházasságoké, a mi a mellett bizonyít, hogy a nyelvi különbség erösebb válaszfal az emberek között mint, a vallás különbözősége. Ha terünk engedne, hogy ráczáfolhatnánk ezzel azokra, kik annak idején a felekezeti vékony palánkokat minden áron ledönteni iparkodtak, a helyett, hogy a nemzeti konszolidáczió érdekében a nemzetiségek chinai falait bontogatnák már valahára hazánkban ! Ehhez azonban nem hazafias frázisok, hanem tettek kellenek. Homola István. IRODALOM. ** Az erdélyi református egyház története. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület állandó igazgató-tanácsának megbízásából írta: Pokoly József. I.—III. kötet. Budapest, 1904. A három kötet bolti ára 10 kor. A mű az erdélyi ev. ref. egyházkerületnek, mely 1881- ig önálló, nemzeti egyház volt, történetét adja elő. Alapgondolata az, hogy az egyháztörténet a művelődéstörténetnek és abban az időben, mikor a vallás politikai tényező, egyszersmind a politikai történetnek is igen fontos kiegészítő része. Épen azért a szerző igyekszik egyházának történetét beleilleszteni úgy hazánk, mint az emberiség általános művelődésének a történetébe. Felkeresi és megmutatja az összekötő kapcsokat, az érintkezési pontokat, hogy kijelölhesse azt a helyet, a melyet az erdélyi ev. ref. egyház hazánk és nemzetünk művelődésében s politikai életében betöltött. A mű bevezetésében elsőben is épen azzal a kérdéssel foglalkozik röviden, hogy micsoda jelentősége van az erdélyi ref. egyháznak nemzeti s művelődési szempontból. Azután áttér a reformácziót megelőző és előkészítő események vázolására, hogy a hazai talajban is kimutathassa azokat az előfeltételeket, melyek a reformáczió befogadását, a lutheri reformácziónak Erdélyben megszilárdulását adja elő. Itten részletesebben fejtegeti azokat a lélektani mozzanatokat, a melyek a „lutherani comburantur" törvénythozó népet Luther követőjévé tették. A bevezetés után a református egyház megalakulásáról, az ág. hitvallású, majd az unitárius testvérekkel a létért folytatott küzdelmeiről s azokkal együtt a jezsuiták által vezetett rekatholizáczió megdöntésére irányuló törekvésekről tárgyal. A második kötet a ref. vallású nemzeti fejedelmek korát foglalja magában. Itten a szerző kevesebb súlyt helyez előadásában ezen fejedelmeknek a vallásszabadságért vívott harczaik ismertetésére, mint annak feltüntetésére, hogy mit tettek egyházukért odahaza és minő volt ennek az államhoz és a többi bevett vallásfelekezetekhez való viszonya. Miképen az első kötetben, úgy a másodikban reá mutat azokra a pontokra, hol az erdélyi ev. ref. egyház élete az anyaországbeli és külföldi vallásos és politikai eseményekkel érintkeztek. A mű harmadik kötete azt az élethalál-harczot írja le, a melyet a ref. egyház Erdélynek a Habsburgház főhatósága alá jutása után teljes erővel megindult rekatholizáczió ellen folytatott. Kimutatja a veszteségek okait és a sikerek forrását. A mult század elején megindult alkotmányos fellendülés és szabad szellem a ref. egyházat is felszabadítván a reá nehezedő nyomás alól, az egyházi élet új utakat tör és megkezdődik tisztán kulturális missziója. Ezen téren kifejtett tevékenységének, az abszolút korszak alatti elnyomatásnak, az alkotmányosság helyreállítása után tovább folytatott erősödés és munkásságnak vázolása után a történet azon a ponton rekesztetik be, a mikor a debreczeni zsinaton 1881-ben az erdélyi ref. egyház különállásáról lemond és beleolvad a magyarországi ev. ref. egyházba. Az előszó jelzi, hogy kedvező fogadtatás esetén a műnek folytatása is lesz, mely az egyház belóletével fog foglalkozni. A munkára, melyet örömmel ajánlunk az egyházunk története iránt érdeklődők figyelmébe, még bővebben visszatérünk.
