Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

tesség eszményével. A mikor tehát híres egyházi szónokokról, a katedrai ékesszólás mestereiről beszélünk, az ő nagyságuk még nem jelenti az eszmény elérését. A „mesterek" itt csak „tanítványoka kik közel jártak az eszményhez és igyekeztek azt mindjobban megközelíteni. A XIX. század gazdag ily nagy szónokokban. Mindnyáját nem sorolhatjuk fel, sőt az időrendi sort is megbolygatjuk és tárgyalásunkat egészen más szempontok szerint osztjuk be. Molnár János, (Folyt, köv.) erzsébetfalvi ref. lelkész. TÁRCZA. A bábakeresztelés és Halas. A Duna-Tisza közét átölelő váczi püspöki s kalocsai érseki megye területén a XVI. század közepére már teljes befejezést nyert a reformáczió. A mohácsi vész után a váczi püspöki s majd csakhamar a kalocsai érseki szék is megürülvén, nem volt a ki útját állotta volna terjedésének. A váczi püspökség múltjának rajzolója, Róka kanonok;

azon vallomást kénytelen tenni: „1617 előttről nem vagyunk képesek egy plebánust is „névszerint említeni az egész váczi püspökségben. Yol„tak azonban még 1544-ben is több plébániák, de főkép „ Nógrádvármegyében." S valóban Szeged, Kecskemét, Gyöngyös, Jászberény és Buda kivételével az egész Pest-Solt vármegye, Jászság és Kis-Kúnság tisztán protestáns volt. Egymást érte a sok ev. ref. vallású község. Simándi Mihály és az utána következett 3 püspök kormánya alatt a pesti egyházmegyében 48, a soltiban 41, s a kecskemétiben 33, összesen 122 ref. egyház volt. * Ezen egyházak nagy része azonban alig 100 évig állott fenn. A XVII. század közepe után a török kiűzésére mind sűrűbben s erősebben meginduló hadimozgalmak egymásután söpörték el a hadakútjába esett egyes községeket s törölték le nevüket Pestmegye térképéről. Buda visszavételéig a kecskeméti egyházmegyében 7, a soltiban 17, s a pestiben 19 község pusztult el, örök veszteségére az ev. ref. egyháznak, de egyszersmind a magyar hazának s nemzetiségnek is; mert bár közülök egynémelyek később újra népesültek is: ámde a szertefutott reform, magyar lakosságnak nem engedtetett meg az ősi tűzhelyhez való visszatérés, hanem örökébe idegen nemzetiségek ültettettek s ülnek máig. Buda visszavívása s a török kiűzése után újabb veszedelem sújtotta Kálvin híveit. Leopold császár a hódoltsági területen nem akart protestánsokat megszenvedni, s a másfél századig tartó bujdosás után székhelyeikre visszatért püspökök valódi ádáz dühvel pusztíták az evangeliomi eg}T

házakat. Legtöbbet ismét a pesti egyházmegye szenvedett. A kalocsai érseki székben született magyar főpapok ülvén, azok ha buzgólkodtak is a r. kath. egyház visszaállításán, de nem irtották vallása miatt a magyart, vagy legalább nem oly nagy mértékben s égrekiáltó módon, mint Vácz püspökei: Dvornikovics és az Althánok. Az első alig foglalta el székét, tüstént elküldötte Váczról a prédikátort és a lakosság is a Naszályhegy barlangjaiban volt kénytelen megvonni magát, míg a városon kivül szállást nyerhetett. A váczi ref. egyház elpusztítását nyomon követte a budai s majd a pestvidéki egyházaknak feldúlatása. * Ma a pestiben 31, soltiban 26, s a kecskemétiben 20, összesen 77 ref. egyház van. A szatmári békét követő 10 óv alatt összesen 20 ref. gyülekezet fosztatott itt meg templomától, az elüldözött prédikátorok közül pedig többen börtönbe hurczoltattak. s majdnem mindnyájan reverzálist voltak kénytelenek adni arról, hogy a váczi püspöki megyében nem végeznek többé szent szolgálatot. A XVIII-dik század közepén már csak 46 ev. ref. egyházközség volt a Duna-Tisza közin, mely kikerülve a nagyobb üldözést, megmaradt temploma birtokában; ós megmaradt sokáig tisztán, vegyületlenül kálvinistának, őrizve és gondozva — mint Vestatüzet — az evangeliomi vallást önmagánál és másoknál. Ez a 46 község volt menhelye az ősi tűzhelyeiktől, oltáraiktól eliildözötteknek; vigasztalója, bátorítója és dajkája az idegen pásztorok vasvesszeje alatt sóhajtozó árva gyülekezeteknek, őre a szent hagyományoknak. Ez volt az a 7000 ember, mely itt az ország szívében meghagyatott, hogy megmentse minékünk a multat s biztosítsa a jövőt. S megmentette és biztosította. Oh, de ki tudná elősorolni, hogy mennyiszer kellett remegnie, mennyit tűrni és szenvednie a maga és kicsinyei hiteért, a míg derengeni kezdett a vallási szabadság hajnala. Az a nyilt és durva erőszakkal romboló vallási gyűlölet és fanatizmus, a mely 1718-ban örökre lakatlan pusztává változtatta Újfalut, Cselősét;

s földönfutóvá tette Sződ, Rád, Rátót, Kerepes, Keresztúr, Haraszti stb. magyar lakóit, hogy helyükbe pápista tótokat telepítsen, ekkorságban már csak elvétve mutogatta ugyan méregfogait, de annál sűrűbben jelentkeztek a zaklatásoknak ama számtalan nemei, s a most már leplezettebb alakba rejtőző, de annál mélyebbre ható sérelmek, melyekkel a protestánsok közérzését megsemmisíteni s a róm. kath. vallást teljes diadalra juttatni igyekeztek. Mária Therézia hosszú uralkodásának egész folyama alatt az egyhitüség keresztülvitele, a „Regnum Marianum" erőszakolása volt a politika vezéreszméje. A kormány, mely magát is, királyát is s most már nemzete többségét is pápistának érezte, határozottan, következetesen és kitartólag törtetett előbb és előbb azon irányban, melynek végpontján a teljesen visszakatholizált ország eszméje állott, s érdemet keresetet abban, ha minél szűkebb korlátokat szabhat a protestánsoknak. S így érzett és gondolkodott maga Mária Therézia is, kinél talán senki sem volt inkább meggyőződve a pápista vallásnak egyedül idvezítő voltáról. Böjti áhítatoskodásai közben aggodalom szállta meg lelkét, vájjon az igaz hitnek előmozdításán nem lehetett volna-e az eddigieknél nagyobb erőfeszítéssel működni; s lelkiismerete furdalja, ha elmulaszt egyetlen alkalmat a hérezis karjaiba került lélek megmentésére ; s itt tanácsot, amott közreműködést kér, hogy a mi a múltban ezen téren Magyarországon elmulasztva lőn: az a jövőben minden erővel utánpótoltassék. Mindenütt ós minden irányban a róm. katholiczizmus erősítését, s térfoglalását igyekszik előmozdítani. E czélra irányuló törekvéseinek csak parányi darab tüköré az a részlet, melyet szomorú multunk történetéből kiszakítva felmutatok. I. Gróf Eszterházi Károly az 1760-dik évben elfoglalván a vaczi püspöki széket, első gondja volt a megyéjebeli plébániák állapotáról, valamint az akatholikus helyekről is pontos és kimerítő tudomást szerezni magának. E czélból az év elején a legaprólékosabb dolgokra is kiterjeszkedő kérdőpontokat küldött plebánusaihoz. Szabó József majsai plebánus még a nyár szakában beküldé a maga jelentését, melyben Halas városáról is