Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-26 / 26. szám

ként templomban, vagy maga szállásán, bővebben és múlhatatlanul azokat, kik elsőbben szándékoznak az úri sz. vacsorával élni, mellyel különben egyik nemen levő ifjú is ne élhessen, hanem ha jól megpróbáltatván ki esmórtethetik hogy keresztyén sz. hitünk czikkelyeit, köze­lebb a sz. sacramentumokról való tudományt elégedendő­képen megtanulta légyen. 12-szer. A deák nyelv tanulásának s gyakorlásának helye a gymnasiumokban lévén, azt tanítani a falusi osko­lákban nem szükséges, ezután nem is engedtetik. 13-szor. A mely ecclakba mester nem lévén, a tiszt, pap tanítja a gyermekeket, illendő, hogy a mestereknek kiadott norma szerint folytassa ezen dolgot. A falusi mestereknek kötelességeik. Az oskola mestereknek kötelességeket régi canonaink, rendtartásunk s ezekhez szabott synodalis végzések, abban határozták főképpen, hogy az ecclakban nevekedő férjfiú és leánygyermekeket ifjakat tanítsák s jól neveljék Ezen eddig is intimáltatott kötelességeknek gyakorlása végett pedig szükséges tekintetbe venniek szorgalmatosan ez hármat. Miképpen kellessék magokat viselni a tanuló gyermekekhez, ifjakhoz? Miket mimódon tanítsanak? és milyen időben? Az 1-ső czikkelyhez képest való kötelességek a mestereknek az, hogy a környülállásokhoz képest kigon­dolható minden módokon a szülőket felindítsák gyerme­keiknek taníttatásokra a gyermekeket, ifjakat oskolában édesgessék, a kik oskolát gyakorolni kezdettenek, azokkal szelíden bánjanak, ne légyenek Ő hozzájok durvák, mordok, nehogy minekelőtte a tanulást megszerethetnék, elidegened­jenek attól. A mi a 2-dik czikkelyt nézi a nationalis vagyis a' falusi oskolák czólja az, hogy tanuljanak a gyermekek olvasni, írni, énekelni, a keresztyén vallás fundamentumos ágazatait érteni; hogy a jámbor 's kegyes életnek törvé­nyei szivekben becsepegtessenek, ide értvén a' polgári társaságbeli élet folytatására mulhatatlanúl szükséges né­mely dolgokat is; minémüek az aritbmetica, história s egyéb dolgoknak is első kezdete. Ezen czélhoz képest. I. Az oskolákba hozatott gyermekek előtt kezdjen mindjárt a mester beszélleni röviden a sz. írásból his­tóriácskákat, közbe-közbe erkölcsi meséket, minémüek az Esopus fabulái, azonközben esmértesse velek a' magyar betűket az Abcés könyvből, vagy a szegényebb sorsnak kedvezvén írja le azokat a szokott formákba kisded táb­lákra, melyeket a gyermekek magokkal hordozhassanak 's ottan nézegethessenek, közönségesen nehezen szoknak esmérni a' gyermekek a betűket 's megjegyezni azoknak különbségeket, segittethetnek pd. azzal, ha a mester fekete táblára krétával a gyermekek előtt Írogatja, muto­gatván nekiek, A 's at. II. A betűket jól megismertetvén syllabizálásra kell fogni a' tanulót. Ez a1 munka könnyebbíttethetik, ha a mester fekete táblára ir betűket 's nevezi p. o. ez a ez b, e kettőt együtt így kell kimondani ab, ily módon egyszersmind sok gyakoroltathatik, 's egyik a' másikat ösztönözvén, hamar sillabizálni szoknak, kevés idő alatt olvasni is megtaníttathatnak. III. Az olvasásban arra vigyázzon a mester, hogy halkai és tisztán és folyvást nem erőltetett, hanem ter­mészeti hanggal olvassanak, a tanítványok lassanként szoktassanak á virguláknál lélegzetet venni, a két-két punctumoknál kevéssé, a punctumoknál hosszasabban megállani. IV. írni tanítja a mester csakhamar, hogy oskolában kezd járni a' gyermek. Elsőben ugyan fekete táblára krétával mig szokik a betűket egyenként leírni, azután pennával viaszolt táblára s majd papirosra. De ekkor szükséges, hogy vagy jó író ember írjon formularót (vagy a mely hasznosabb) nyomatott exemplar légyen szemei előtt, melynek minden betűit kövesse és a mester muto­gassa, hogy kelljen azt követni, sőt azt is, hogy üljön az íróasztalnál, hogy fogja három ujjai közé a pennát. V. Az éneklésre szoktatás végett az egyéb aránt is minden órában szükséges fekete táblának egyik oldalát meglineáztatván, és a kottákat beírván, meg kell ismer­tetni azokat, hogy szokott nevén mindeniket nevezhesse, majd éneklő hanggal is kimondhassa, ily gyakorlás után most egy, majd más éneknek nótáját leírni s énekeltetni. De egyik éneknek nótájáról a másikra nem kell menni, míg mindenik gyermek jócskán megtanulandja a nótát s a textusból is egy 's két verset. VI. Minekutánna jócskán olvasni szokott a gyermek az Abc könyvből gyakoroltassék más és a mennyire lehet külömb-külömb könyvekből olvasni p. o. az Énekes könyv­ből, Catechesisből, Hübnerből; szoktatgatni kell kézírás­nak olvasására is. VII. Könyv nélkül előmondani szoktatni kell az kis Imádságot, az apostoli hit formáját (Hiszek egy Istent) a tíz parancsolatokat. Ezek mellett: VIII. Tanítani könyv nélkül a Catechesist, előbb a kisebbet, ez után az Heidelbergait, olyan módon, hogy a mester olvastassa el tisztán, halkai, a leczkét, melyet kiszab, most egyik, majd másik tanítványnyal, a többi azonban nézzék magok könyveikben, midőn pedig a kiszabott leczkét elé mondatja a tanító, csendben viselje magát, ne rivogatózzók, segéllje okosan, a hol megakadna egy-két syllabát eszébe juttatván, ne engedje vagy habarni, vagy egy igét kétszer s többször repetálni. IX. A keresztyén vallásnak fundamentumos czik­kelyeit az ujabb tanulók előtt magyarázni, a kis Cate­chesist a nagyobb idejűek és előbb menetelüek előtt pedig a nagyobb, vagyis Heidelbergai Catechesisnek rendi és módja szerint, rövideden és az ő megfoghatá­sokhoz alkalmazott beszédekkel, múlhatatlan nagy köte­lesség oly módon, hogy a hitnek ágozatait megtanulhassák és azoknak igazságát a Sz. írásból értegessék, mind pedig az erkölcsi keresztyén tudományoknak regulái sziveikbe beoltassanak, a tízparancsolatnak a Cathesi­sek rendi szerint folytatandó tanítás is azoknak megtar­tására gyakori unszolás nógatás által. X. A Sz. Bibliából kiszedett históriákat, mint az úgy neveztetni szokott Hübnerben vágynák, beszélleni a gyermekek előtt, olvastatni az olyanokkal, a kik folyvást olvasni tudnak igen hasznos és szükséges, nevezetesen pedig a sátoros sz. ünnep napok alkalmatosságával, min­denkinek mivoltához képest az idvezíto Úr írásos Sz. Szövetségének, szenvedésének, halálának, feltámadásának, menybemenetelének, a sz. lélek kiküldetésének históriáját világosan beszéljék elé, megmagyarázván onnan minemű hasznot, vigasztalást vészen a bűnös ember, és minemű kötelességek folynak. XI. Különös szorgalmatossággal kell tanítani a sz. sacramentumokról való tudományt, előadván, hogy mi és mire való a keresztség, mire köteleztetett a ki meg­kereszteltetett? Mi és mire való legyen az Úri sz. Vacsora? Miben álljon az azzal való idvességes életnek módja ? és a vele való készület? XII. Az arithmetica szükséges a polgári társaság­beli életben, ne mulassa el azért a mester megismertetni tanítványival jó eleve a római vagyis nagy számokat és az ezekkel való számlálásnak módjára erős gyakorlás által szoktatni, hogy tudják az additiót, substractiót,

Next

/
Oldalképek
Tartalom