Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-19 / 25. szám

egyháza az igazság otthona, a helyes, a mindeneket egyaránt boldogítani képes életfelfogás hirdetője. Át kell hatnunk őket azzal a tudattal, hogy mindenikük egy-egy hatalmas tényezője az istenországa építése nagy munkájának, sőt fel kell bennük keltenünk azt a törhetlen buzgóságot is, mely a hivatással járó kötelességek szolgálatában minden áldozatra kész. Meg kell bennük szilárdítanunk azt az öntudatot, melynek birtokában valamennyi úgy él és úgy dolgozik, mintha az evangéliumi keresztyénség egész roppant ügye egyedül csak ő rajta és az ő buzgóságán fordulna meg. A theologusokban az evangéliumi egyháznak ne prédikátorokat, ne hivatalnokokat képezzünk, hanem lelkes vezérférfiakat neveljünk, akkor majd boldogulunk. Mert nem az a sereg nyeri meg a csatát, a melynek a vezérei csak ezt hangoztatják: előre! hanem az, a melynek az élén hősök küzdenek ezzel a jelszóval: utánam! E czélból a mi theologiánkon annak a szellemnek, annak a világnézetnek kell élnie, a mely az evangéliumot áthatja. Ez a legelemibb, a legtermészetesebb es a legkevesebb, a mit az evangéliumi lelkészképzés dolgában kívánni lehet. Theologiáinkon csakis a vallásos, még pedig az evangéliumi keresztyén vallásos, életfelfogás lehet otthonos. Determinizmus, evoluezionizmus, materializmus, naturalizmus mind idegen szellem terméke és melegágya. Azok a theologust csak mint az emberiség Isten felé való haladásának útjában felmerülő jelenségek érdekélhetik, de vezetőivé sohasem válhatnak. Mert minket nem atomok éltetnek, hanem a jóságos Isten kegyelme. Mi nem egy vak szükségszerűségnek, hanem egy bölcs és szent gondviselésnek a hatalma alatt állunk. S ha az atomok léte és összehatása még úgy be volna is tudományosan bizonyítva, még akkor is csak azt vallanánk, hogy azok az atomok is Isten akaratának köszönik a létüket és mozgásukat egyaránt. Nem az öntudatlan természet roppant gépezetének vagyunk hát mi ki egy kereke, ki egy csavarja, ki egy szöge, hanem a szerető mennyei Atya családjának megannyi tagjai, kik az Atya akaratát követjük mind születésünkkel, életünkkel, halálunkkal egyaránt. Ez a felfogás adja meg a vezetésre hivatott egyháztagnak azt az erkölcsi komolyságot, a felelősségnek azt a tudatát, a mely czélos akarattá, ingathatlan meggyőződéssé, életszentelő erővé válik a lelkében. így következik el majd az az állapot, a midőn az istenországa nem áll többé beszédben, hanem erőben, a mely alkot és hódít. Vallásos jellemeket kell tehát a theologiáknak képezniök. Oly jellemeket, a kik nemcsak az ismeretek bizonyos körével, hanem e mellett emelkedett istenes életfelfogással lépnek az életbe a legszentebb és a legnehezebb munkára: a nép valláserkölcsi életének irányítására. S ez annál természetesebb, mert e szent hivatás teljesítése folyamán a népnek nem annyira ismereteit, mint inkább az élet küzdelmei ben fentartó erkölcsi erőit kell nevelniök. Hát a tudomány? Ez a czél azt érintetlenül hagyja. Ha valaki, úgy ép az evangéliumi szellemű ember lehet a tudománynak hivatott, elfogulatlan} lelkes munkása. Minden haladás érdekli, minden eredmény örömmel tölti el. Mert semmi sem korlátozza, mert teljesen szabad, maga is belemélyedhet a titkok titkainak vizsgálatába is, hiszen Pál apostol szerint a lélek még az Isten mélységeit is vizsgálja. Csak arra az egyre vigyáz mindig, hogy az ősforrástól, a minden létező kútfejétől és végső czéljától, Istentől el ne szakadjon. Mert minden bölcseség kútfeje az Isten félelme. A theologusok képzése a lehető legtudományosabb színvonalon mozoghat tehát, sőt igazán tudományosnak kell is lennie, csakhogy előtérbe kell állítani benne azt, a mi eddig háttérbe szorult, vagy egészen ki is veszett: az evangéliumi valláserkölcsi jellemnek a képzését. E mellett aztán a tudós ismereteknek a megszerzése is szükséges dolog. Mert a ki a társadalomban teljesíti nehéz hivatását, és a maga életfelfogását a társadalomban akarja diadalra juttatni, annak a társadalom szellemével és összes mozgató eszméivel is teljesen tisztában kell lennie. De a theologusra nézve a fődolog mégis csak az, hogy a mely világnézet hirdetésére vállalkozik, annak legyen rendíthetlen híve, igazi megtestesülése. Pectus facit theologum. Es a míg a lelkész, mint vezér és tükör, nem őszinte híve, hanem csak hivatalos prédikátora az evangéliumi szellemnek, addig kudarcczal kell végződnie minden reménykedésnek, veszteséggel minden csatározásnak. Mindezekből pedig az következik, hogy ha egyházunk a vallásosságnak es az evangéliumi szellemnek a hanyatlása alatt nyög, akkor első teendője az, hogy e szellemnek a hivatalos képviselőit és hirdetőit törekedjék azzal teljesen megtölteni. E ezélra pedig a lelkészképzésnek nem a színvonalát kell leszállítani, hanem a szellemét evangelizálni.* Pozsony. Raffay Sándor. * Készlet szerzőnek a vallásosság emeléséről írott nagyobb czikkéből. Fkíí mfldunr tf>idí!7fiílí!íítíi dfln Óe mVÖítívár Tej szövetkezeti berendezések kézi erő- és gőz- Tflayrnrjf határtalan mennyi-UlöU magjai IGjgaAUaoagl gO^T Cö CöAlVUAgjai hajtásra, úgyszintén mindennemű tejgazd. gépek és ICavajai ségben veszünk. £) FUCHS és SCHLICHTER, Budapest, VI., iász-uteza 7. eszközök a legjobb kivitelben és Iegjutányosabban szállíttatnak. BV Árjegyzék és költségvetés ingyen és bérmentve.