Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-12 / 24. szám

a mint a lelkészekre nézve az 1898. évi XIV. t.-cz. meg­állapítja. 5. Azt a tanítót, a kinek fizetését az állam egészíti ki, állásában a vallás- és közoktatási miniszter erősítse meg. 6. Hivatalba lépése előtt minden tanító tegyen esküt a magyar alkotmányra a királyi tanfelügyelő kezébe. 7. A kincstári, valamint a magániskolái tanítók hely­zetének javításáról is történjék gondoskodás. 8. Rendezet­len viszonyok között élnek az uradalmi iskolák tanítói. Ezek jogviszonyáit nemcsak az iskolai jelleg, hanem az iskolafentartót megillető jogok és kötelességek szem­pontjából is rendezni s állásukat és megélhetésüket ez iskolák tanítóinak is a többi tanítókéhoz hasonlóan tör­vényileg biztosítani elengedhetetlenül szükséges. 9. Az országos tanítói nyugdíj alapból fentartott tanítói árva­házak nevelő-személyzetére nézve kimondandó, hogy ezek állami alkalmazottak s fizetésük az állami tisztviselőkéhez mérten akként rendeztessék, hogy az árvaházi igazgatók a IX., a családárvaatyák és árvaanyák a X., a segéd­árvaatyák és árvaanyák, valamint a munkatanítók a XL fizetési fokozatba osztassanak be s öt-öt évenkint kijáró korpótlék az igazgatókra nézve 200, az árvaatyák- és árvaanyákra nézve 1G0, a segéd-árvaatyákra és árva­anyákra, valamint a munka-tanítókra nézve 100 koroná­ban állapíttassák meg. 10. Történjék gondoskodás arról is, hogy a tanítónők fizetése egyenlővé tétessék a férfi­tanítókéval, mivel ma igen sok helyen a tanítónők fize­tése kevesebb, mint a férfitanítóké. A Tanítóképző Tanárok Egyesülete VIII. évi köz­gyűlését Győrött tartotta meg május 23—24-dik napjain. Ott volt mintegy kétszáz tanár és igazgató, az ország­minden részéből. A közgyűlés dr. Kovács János elnök megnyitó beszédével kezdődött, a ki méltatta a meg­valósulás előtt álló állami tanítóképesítés tervét. Nagy László állami tanítóképzőintézeti igazgató előterjesztette a gyermektanulmányozás tervét a tanítóképző-intézetek­ben. Az elfogadott határozati javaslat szerint kívánatos a preparandiákban úgy a tanítójelölteknek, mint a gya­korló iskolai tanulóknak egyéni tanulmányozása. Még Guzsvenitz Vilmos esztergomi tanítóképzŐ-intézeti igaz­gató tartott előadást az ifjúsági olvasmányokról és könyv­tárakról Kívánta, hogy minden preparandiát ellássanak három könyvtárral: ifjúsági, népiskolai és népkönyv­tárral. Az utóbbi két könyvtárt teljesen a nagyobb tanító­jelöltek kezeljék. A növendékek terv szerint és hajlamuk alapján választják meg olvasnivalóikat. A könyvtárt fentartani és a tanári testület meghallgatásával fejlesz­teni az iskolafönntartó hatóság kötelessége. Második nap a tanítóképezdei tanárképzés ügyét tárgyalták le és meg­ejtették a választásokat. Közgyűlés után a megjelentek köztil sokan Pannonhalmára rándultak. Vécsey Tamás ünnepeltetése. Egyházi ós iskolai életünk kiváló alakja : dr. Vécsey Tamás most töltötte be egyetemi tanárságának negyvenedik évét. Ebből az alkalomból szeretettel üdvözölték a nagyérdemű férfiút egyetemi tanártársai és hallgatói. Legközelebb pedig, a budapesti ref. egyháztanácsnak május 27-én tartott ülesében részesültek meleg méltatásban a jubiláns tanár érdemei. A napirend előtt Mezei Albert kúriai biró meleg szavakban emlékezett meg Vécsey Tamásról. Ismerjük az ünnepelt érdemeit, úgymond, a tudomány terén, a tanszéken; különösen beszélhetek róla én, a ki ezelőtt negyven évvel, mint első tanítványainak egyike, ismer­kedtem meg vele. Ismerjük őt úgyis, mint igazgató­tanácsunk és konventi tanügyi bizottságunk tagját, a külső-somogyi egyházmegye gondnokát és a kerület főjegyzőjét. Fejezzük ki iránta érzett igaz szeretetünket és nagyrabecsülésünket. A beszédet nagy éljenzéssel fogadták ós az elnök indítványára jegyzőkönyvileg meg­örökítették. Vécsey Tamás az üdvözlő nyilatkozatokat hálás szívvel köszönte meg, hangoztatva, hogy a tan­széken nemcsak tudomány, hanem vallás és erkölcs is szükséges. Igyekezete volt mindenkor értékesíteni a tiszta kálviniznmsból táplálkozó etikai erőket. Ezelőtt negyven­négy évvel az első magyar kultuszminiszter, Eötvös, nevelőt keresett fiához és Pauler őt ajánlotta. — Ez igen nagy megtiszteltetés, — mondá Vécsey, •— de én kálvinista vagyok. — Tudom, — mondá Eötvös; — épen azért is bízom önre a fiamat, hadd érezze a kálvinista jellem hatását. — Valóban az igazi, tiszteletreméltó kálvinista jellemet senki sem mutatja fel közöttünk szebben, mint Vécsey Tamás. Bárcsak az ő jelleme megszázszorozód­nék azok között, a kik hivatottaknak érzik magokat a vezető szerepekre. Ad multos annos ! A sárospataki főiskola vasárnap tartotta meg a szokásos Kazinczy-ünnepet Széphalmon. A hazafias ünne­pet dr. Székely György akadémiai igazgató nyitotta meg. Utána Domby László mondott beszédet, melyben Kazinczy irodalmi működését méltatta. Ezután a tanári kar az ifjúság között szétosztotta nagy érdeklődő közönség jelenlétében az akadémia által adott 15 aranyat, melyből tíz aranyat Binét Menyhért joghallgató kapott sikerült pályamunkájáért, míg öt aranyat Harsányi Zoltán és Kun Dániel között osztottak szét. Végül megtekintették Kazinczy szülőházának helyén emelt ereklyékkel telt díszes mauzoleumot, valamint a sírját is. Az ünnep után visszatértek Sárospatakra. EGYESÜLET. Támadás a prot. ifjúsági egyesületek ellen. Alig indul meg hazánkban valamely nemes keresztyéni munka, mindjárt akadnak, a kik azt semmivé tenni igyekeznek. S a mi még elszomorítóbb, a támadók rendesen nem külső ellenfeleink közül kerülnek ki, hanem saját ma­gunk közül, és pedig azok köréből, a kik kellene, hogy vezérei legyenek azoknak a támadott keresztyéni mun­káknak. A támadók közül egyik legismeretesebb Péntek Ferenez, az „Egyetértés" egyházi rovatának vezetője, a ki, úgy látszik, azt az egyházi rovatot nem azért vezeti, hogy a protestáns érdekeket ápolja és védel­mezze, hanem hogy támadja és rombolja, akár a hiva­talos egyházi, akár az egyháztársadalmi téren mutat­kozzanak is. Legközelebb is, a magyar prot. ifj. egye­sületek nemzeti bizottságának megalakítása alkalmából, heves kirohanást intézett az ifjúsági egyesületek és azok vezetői ellen, s ez egyesületek tagjait és barátait, mint a kik az egyház ellenségei és annak rombolói, kites­sékeli a hivatalos egyházból. E kirohanással szemben feleslegesnek tartjuk a komoly védekezést. Csak azt mondjuk reá, hogy Péntek Ferencznek még halvány fogalma sincs a felől, hogy mit akarnak a ker. ifjúsági egyesületek, s épen ezért így sóhajtunk fel az Úrral: Atyánk! bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit cse­lekszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom