Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-22 / 21. szám

annyira nem az, hogy az anyaország lakosságának jó 40 százaléka nem beszéli a magyar nyelvet; mert jelenleg hazánk .16,725 elemi népiskolája* közül 3343 az olyan iskola, a melyben nem tanítanak magyarul. Magában a tanítói karban is aránylag sok a magyarul nem tudó tanító, mert az ország 48 tanítóképző-intézete közül 30, s 27 tanítónőképzője közül 20 felekezeti jellegű és ez utóbbiak közül a görög katholikusok (3) és a görögkeletiek (4) vagy oláhok vagy szerbek, sőt az erdélyi lutheránusok egyik preparandiája is idegen nemzetiségű (német). Ezeknek a nemzetiségi népoktatási intézeteknek megmagyarosítása a czélja az új törvénytervezetnek. Mennyiben fog a törvény czélt érni, most nem fejtegetjük, de reméljük. Mennyiben helyesek, czélszerűek a tervezett reformok pedagógiai, kulturális és politikai szempontból, arra nézve lesz még alkalmunk nyilatkozni; most csak általában annyit, hogy ilyen erélyesebb, öntudatosabb, határozottabb magyar iskolapolitikára rég óta szükségünk van. A tervezetre ebből a szempontból azt mondhatjuk : debuisset pridem, régen kellett volna. Az egyházi autonómia szempontjából az a nézetünk, hogy ez a tervezet ismét lenyír egy darabot a protestáns iskolai autonómiából. No mert ezt a felekezeti paritás elve úgy kívánja, hogy a nemzetiségi egyházak miatt a magyar egyházak is rövidet húzzanak. Ezután a tisztán magyar egyházi tanítóképzők is szigorú állami fellenőrzés alá kerülnek és a tanítóképesítés autonóm jogától megfosztatnak. Ez kétségtelenül nagy veszteség a jogban és szabadságban. De nekünk magyar protestánsoknak nincs okunk félni az autonómia megszorításától s a tanítóképesítő alapvizsgálat kormányképviselőitől. Jó magyarok;

jó hazafiak vagyunk. Aztán a mit veszítenek a magyar egyházak a szabadságban, az iskolai autonómiában, azt megnyerik az iskolafentartási költségekben. Népiskola és tanítóképző-intézet jelentékeny állami segítséget nyer. A tanítói fizetéseket méltányosan rendezi és a tanítóképzőknek, a középiskolák analógiájára, tekintélyes fentartási segélyre nyújt kilátást a törvénytervezet. A javaslatnak ezt az elvi álláspontját aggodalom nélkül elfogadhatják a protestáns egyházak is. Mi legalább tanácsoljuk az elv elfogadását, mert a magyar protestantizmus sokkal jobb magyar, hogysem az iskolai autonómiájának némi megszorítása okából nehézséget gördítsen egy oly javaslat elé, a mely a magyar nemzeti kultúrának erélyes, de nem erőszakos és épen ezért bölcs és reméljük, sikeres megszilárdítását czélozza. Sz. F. MISSZIÓÜGY. Püspöklátogatás Szlavóniában. Május 1-től 8-ig Antal Gábor dunántúli püspök meglátogatta a horvát-szlavonországi ev. ref. egyházakat. E látogatásával is bebizonyult, hogy az ő erős, buzgó és ambicziózus vezetése alatt új érába lépett és hatalmasan fejlődik e misszió. Mintha évek alatt évtizedek munkáit akarná elvégezni, E látogatásnak a jelentősebb pontjait emelem ki. Miután a többi egyházakat és misszói állomásokat meglátogatta, május 6-án Terezovacz-Szlatina vidékét látogatta meg, a hol nagy számmal élnek ref. hitsorsosaink, pásztor nélkül, elszórtan. Megvetette alapját Terezovacz központtal egy misszói állomásnak, annyi veszendő atyánkfia és magyar vériink megtartására. Május 7-én meglátogatta a vukoszavljeviczai missziói kört, mely a daruvári misszió egyházhoz tartozik. Hitökben, hazafiságukban megerősítette, lelkesítette az évtizedeken át elfeledett, árván elhagyott s már-már elveszett atyafiakat és véreinket. Rendkívül érdekes e missziói pont keletkezésének a története. Azt mondja a legenda, hogy az ős keresztyéneknek fenmaradt egy bizonyos töredéke valahol Afrikában, hogy az egész föld kerekségén legalább e helyen, mintegy csudásan megőrzött lelki oázisban, a maga teljes mivoltában megörökítessék a hamisítatlan, tiszta ős keresztyéni hit, hogy e szeparált helyre ne juthasson el Rómának, de ám a többi ker. felekezeteknek is számos túlzása és tévedése, hanem szűzen, érintetlenül maradjon azoktól-Nos hát a bevándorlás kezdetétől 40 éven át érintetlen hely volt e szórvány, ámde úgy, hogy minden vallási gondozás nélkül éltek az elfeledett atyafiak. Igazán tisztán és erővel kell hát itt hangzani Isten igéjének, hogy a hosszú éjszaka után valóban evangeliumi hitűek legyenek. Megmutatta erre a példát a buzgó, hitteljes püspöki beszéd. Az egyház anyagi szükségeihez is megadta a gondviselés az alapot. Bár sok küzdelemmel, bajjal szereztünk egy kis birtokot, csinos épülettel, szőlővel és egy harangot a szétszórt nyáj összehivogatására. A lelki gyarapodás mellett az anyagi haladást is nagy örömmel tapasztalta a püspök. Május 7-én Belováron át Nagy-Piszaniezára ment a püspök, hogy az ottani gyülekezetet meglátogassa s a messze környéken legszebb templomát másnap felszentelje. A püspök üdvözlő beszéde alatt könyezett Ó is, könyezett a sokaság is vele együtt, mert a helyzetnek és ihletett szavainak különös hatalma uralma alá hajtotta a sziveket. Mert hiszen a nagy piszaniczai egyház új hajtás, áj szülött a horvát földön, az energikus püspöki kéz fáradhatlan működése alatt. „Mik voltatok ezelőtt pár évvel, mikor benneteket legelőször láttalak, s mik vagytok ma!" A püspöki szavak szerint a szépen zengő új harangok hangja már a határon könyeket csalt szemébe; meglátva a díszes új templomot, e magyar Izrael Sionát, még erősebben dobbant meg az ő szive, mely önkéntelenül is a legmélyebb hálára és magasztalásra ragadta az ő lelkét az egek Urához, a magyarok Istenéhez, a ki a hosszas egyiptomi várakozás után se hagyta el az ő népét, mely hitében, hazafiságában a megváltásért annyit epekedett, imádkozott, csüggedezett és reménykedett a szabadításnak napjáig. Az üdvözlők s kísérők (mert a politikai hatóság Belováron, mint a többi helyeken is nemcsak ünnepélyesen fogadta, testvéri szeretetet tolmácsolva üdvözölte, hanem a főszolgabíró kíséretében Piszaniczára el is kisérte a daruvári lelkésszel együtt) szerető körében elköltött estebéd és felejthetlenül kedves társalgás titán álomra hajtá népeiért gondterhelt fejét. Álomba szenderültünk mi is mindnyájan. Álmodott a jó püspök, álmodtam én is, álmodtunk mindnyájan s az álom jótékony angyala tündérképet festett elénk: az idegenbe szórt s már-már