Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-01 / 18. szám

nézés és megszavazás czéljából, hogy melyik egyház melyik indítványt fogadja el s látja jónak. Az indítványokra ilyenképen tett szavazatokat az esperesi hivatalokhoz beküldenék s az Esperes urak a nt. Enekügyi szavazatszedő bizottságnak beterjesztvén, egyúttal referálnának róla, hogy egyházmegyéjükből hány egyház kívánja: a próbakiadás jelen összeálítása szerinti alakban az új zsoltár kinyomattatását, hány kívánná a zsoltárdallamok 150 melódiára való fölemelését, és mennyi óhajtja 50-re redukálni a próbakiadásbau közzétett dallamok mennyiségét ? Ekképen, mint látható, a szavazatok döntenének e felette kényes ügyben, s a többség győzni fog. Szerintem tehát e módon lenne megoldható mielőbb énekügyünk ; így élvezhetnők mihamarább — évek hosszú során át húzódó — nehéz munkánk édes gyümölcsét. Torontál-Vásárhely. Ifj. Györe Dániel, ref. orgonista, énektanító. KÜLFÖLD. Dégenfeld József gróf Amerikában. Dégenfeld József gróf, tiszántúli főgondnok, mint már többször említettük, az egyetemes konvent megbízásából márczius eleje óta Amerikában, az Egyesült Államok területén szétszórt magyar reformátusok körében tartózkodik. Útjáról röviden mi is megemlékeztünk már egy párszor; most a Budapesti Hirlap a tevékeny főgondnok utazásáról Newyorkból keltezve egy eredeti összefoglaló tudósítást közöl, a melyből ide iktatjuk a következőket. „Dégenfeld gróf azzal a czéllal jött Amerikába, hogy megvizsgálva az itteni ev. ref. magyar egyházak állapotát, viszonyait, módot találjon arra, hogy az amerikai ev. ref. egyházak a magyarhoni egyházak keretébe kebeleztessenek be, vagyis: az amerikai ev. ref. magyar egyházak a magyarországi ev. ref. egyházak egyetemes konventje által hozott törvények szerint adminisztráltassanak s az amerikai ev. ref. magyar egyházak és lelkészeik élvezzék mind azt a jogot, melyet élveznek a hazai egyházak és lelkészei Dégenfeld gróf márczius elején érkezett Newyorkba és azonnal hozzáfogott a munkához. Sorra látogatta az összes magyar ref. és presb. egyházközségeket. Megvizsgálta a newyorki, bridgeporti, southnorwalki, mountcarmeli, woodbridgei, perth-amboyi, passaici, trentoni, phoenixvillei, peckvillei, pocahontasi, clevelandi, toledoi, dillo-vallei, sout-chicagói, loraini, buffalói, youngstowni, pittsburgi, homesteadi és johnstowni egyházakat. Dégenfeld grófot minden egyházközség ünnepiesen fogadta s régi jó magyar szokás szerint, megérkezésekor nemcsak zenével ós zászlókkal várta, hanem ünnepi gyűlést és bankettet is rendezett tiszteletére. Dégenfeld gróf amerikai útjának eredményével — úgy látszik — meg van elégedve. Az itteni papság reméli, hogy czélját eléri s már a legközelebb összeülő egyetemes konvent kimondja, hogy az amerikai ev. ref. egyházak a magyarországi ref. egyházak kebelébe bekebeleztessenek. Érdekes tudni, hogy az amerikai ref. papságnak nem minden tagja óhajtott a honi egyházak kebelébe visszatérni. Voltak olyanok is, a kik puszta hálából meg akartak maradni az amerikai ref. egyházmegye kötelékében, úgy okoskodván, hogy az őket dotácziókkal ellátó amerikai egyházmegyéknek tartoznak annyi köszönettel, hogy az egyházmegye kötelékéből ki ne lépjenek: lehetvén úgyis jó magyarok, ha az amerikai egyházmegyék kötelékében maradnak. A többség azonban óhajtja a hazai egyházak kebelébe való visszatérést, a mi leginkább Kuthy Zoltán newyorki lelkész érdeme, a ki«fáradhatatlan buzgalommal dolgozott azon, hogy az előbb Johnstoumban, majd később Trentonban Dégenfeld gróf elnöklésével tartott papi értekezleten a többség a hazai anyaegyházhoz való csatlakozás mellett foglaljon állást. Dégenfeld gróf Amerikában tisztán az egyház ügyeivel foglalkozott. Járt Washingtonban, a hol a magyarosztrák nagykövetségen tette tiszteletét. Járt Lancasterben, a hol is viszonozta Whitmer református püspök látogatását, a ki Dégenfeld gróf érkezésekor egyenesen Newyorkba jött üdvözlésére. Lancasterben meglátogatta a reformátusok papnevelő-intézetét is. Filadeltiába is ellátogatott: Boberts presbiteri szuperintendensnél téve tiszteletét. Newyorlcban meglátogatta Tompson dr. presbiteri szuperintendenst és a NewyorJc' Observer presbiteri lap szerkesztőségót is. Filadelfiában fölkereste Dégenfeld a Beformed Church Messanger czímű lap szerkesztőségét, köszönetét fejezvén ki ama támogaiásért, melyben e lap az amerikai református magyai egyházakat részesíti. Dégenfeld grófot a világi dolgok egyáltalában nem érdekelték. Szállójából egész nap ki sem mozdult. Nem érdekelte a nemes grófot Amerika bámulatos fejlődése, ipari s kereskedelmi viszonyai. Nem bámulta Newyork szépségét, nem csodálta középületeit, múzeumait. Nem volt kíváncsi a nemcsak méreteiben hatalmas, hanem anyagában már most is értékes st.-louisi kiállításra; szóval egyházának ügyein kivül csak egyetlenegy dolog, a Niagara vízesése kötötte le figyelmét, mert olyat — mint mondotta — Európában nem látott. Dégenfeld gróf azonban egyháza érdekében rendkívül sokat fáradott. Nap-nap után úton volt, nem egyszer vonaton töltve az éjszakát Napról-napra gyűlésezett, tárgyalt: alaposan, mélyen vizsgálva meg a legkisebb ügyet is, ha egyháza szempontjából szükségesnek, fontosnak tartotta Nyájas, lebilincselő modora, nemes egyszerűsége vonzott mindenkit, a ki vele érintkezett, s éles judiciuma meglepte még azokat is, a kik benne már régóta a jeles eszű, a kiváló képzettségű s fáradhatatlan buzgalmú egyházfőt tisztelték. Általános a nézet, hogy Dégenfeldnél alkalmasabb embert ki sem küldhetet volna a református egyetemes konvent az amerikai református magyar egyházak állapotának, ügyeinek megvizsgálására, és épen ezért az amerikai református papság reméli is, hogy a már régóta vajúdó ügyük minél előbb kedvező megoldásra talál Dégenfeld jelentése alapján, s tán már az egyetemes konvent május hónapban, Budapesten tartandó gyűlésén. Dégenfeld gróf e hónap 19-én indult haza Newyorkból, az egyik rotterdami hajóval. Eddig a newyorki eredeti tudósítás, a melyre egy észrevételt tenni kötelességünknek ismerjük. A tudósító azt írja, hogy Dégenfeld grófot az egyetemes konvent azzal a megbízással küldte Amerikába, hogy megvizsgálva az ottani egyházak állapotát, viszonyait, módot találjon arra, hogy az amerikai ev. ref. egyházak a magyarhoni egyházak keretébe kebeleztessenek be. A tudósító az utazás czéljának feltüntetésében alighanem téved; mert az egyetemes konvent, midőn az amerikai egyházak helyzetének megvizsgálására megbízottat küldött ki, megbízottjának egyáltalában nem tette ezéljává, hogy módot találjon az amerikai egyházaknak a magyarhoni egyházak keretébe való bekebelezésére. Mi úgy tudjuk,