Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-10 / 15. szám

Sajnos, hogy az anglikán egyház egy része nem vett részt az ünnepben. Az a párt, a melyet elkábított és részben elbutított a tömjénfüst, a pápistás symbolismus és nagyzolás „magas" hóbortja, távol tartotta magát ettől a „protestáns" ünneptől, mint a hogy mindinkább eltávo­lodik a tiszta evangéliumi tanítástól. Az ú. n. „high church party" nem volt ott a társulat bölcsőjénél, fej­lődését is soha jó szemmel nem nézte, Shaftesbury is sokszor keserít panaszra fakadt a társulat gyűlésein ezen pártnak hideg közönye, sőt akadékoskodása miatt. A biblia minden nemzetnek könyve, mert mint a canterburyi érsek, dr. Davidson mondá, míg a Kelet egyéb szent könyvei szinte érthetetlenek más nyelven, addig a biblia minden néphez úgy szól, mintha anya­nyelvén lett volna írva. A bibliát ért támadásokról szólva mondá dr. Watson: a keresztyének gyávák és túlszerények. Az ellenfél részén nincs semmi tartózkodás, szerénység. Miért veszítse el mindjárt a keresztyén ember fejét a bibliát érő durva támadások miatt, ha lelkében bizonyságot tehet ennek szellemi, csodás hatalmáról ? A biblia egy nagy erkölcsi és szellemi fejlődés történetét foglalja magában és így nem lehet megítélni ezen fejlődés történetének elején, hanem csak végén, t. i. Krisztusból kiindulva, a kiben az egész fejlődési folyamat összpontosul és betetőződik. A római birodalomban „minden út Rómába vezetett" ; így a bibliában is minden könyv, minden esemény Krisz­tushoz vezet és 0 reá utal. Az angol free church council, a mely ezelőtt 8 évvel alakult, ezen évben a Tyne melletti Neívcastle északi határszéli városban tartotta évi rendes vándor közgyű­lését. A free church council évről-évre gyarapodik befo­lyásban és jelentőségben. Hogy most Angliában a szabad egyházak hatalmas politikai és társadalmi tényezővé váltak, azt ezen szövetkezetben való egyesülésüknek lehet tulajdonítani. Ezen egyesület egyszerű, de az összes szabad egyházi protestáns tényezőket felölelő szerveze­tével irányítólag, buzdítólag, segítőleg hat a legkisebb egyház szellemi életére és szava nagy súllyal bír a legfontosabb egyházpolitikai és társadalmi kérdések elintézésénél. Eber figyelemmel kiséri ezen egyesület a protestáns élet minden mozzanatát, a kormány és egyéb politikai pártok minden ténykedését, és mint egy erős falanxban egyesíti az összes szabad egyházak anyagi és szellemi erejét a reakczió minden kísérleteivel és táma­dásaival szemben. A valódi protestáns szabadság, esz­ményiség erős vára ez a free church council. Elnökét évről-évre választja, de van egy állandó titkára és intéző bizottsága. Az idei newcastlei gyűlésen, a melyre 1300 vidéki vendég érkezett, a hírneves Meyer londoni lelkész elnökölt. A tárgysorozat felölelte az összes most sző­nyegen levő politikai, társadalmi, belmissziói kérdések megvitatását. Meyer lelkész elnök lelkes megnyitó beszédének czíme : „A szabad egyházak kötelességei a reakczió korá­ban". Felsorolja a reakczió jelenségeit, a retrográd irányza­tokat az egyház, különösen az anglikán egyház, a törvény­hozás — iskolai törvény, chinai munkások — körében. A ritualisztikus törvénytelenség végzi most romboló munká ját az államegyház körében; oltárokat és rajtok kereszteket állítanak fel, a gyermekeket keresztvetésre tanítják és hajlongásra kényszerítik faragott képek előtt az állam által fentartott iskolákban ; az államegyház szószékeibe mind több meg több olyan pap kerül, a ki romanizáló hajlamainál fogva veszedelmesebb a nyilt ellenségnél, t. i. a pápista áldozárnál. Talpra kell állania a valódi protestantizmusnak, t. i. a szabad egyházaknak és telje­síteniük Isten által reá bízott kötelességeket, hogy meg­óvják Angliát attól a csapástól, a mely a Stuartok alatt fenyegette. Felsorolja az óvszereket a reakczió ellen. Nagyobb gondot kell fordítani az ifjúság vallásos neve­lésére, otthon és a vasárnapi iskolákban. A szabad egy­házaknak nem szabad visszariadniok a politizálástól, a szó nemsebb értelmében; nem pártszempontból és érde­kekből, hanem irányítólag, nemesítőleg kell hatniok az olyan egyetemes érdekű kérdések megoldásánál, a melyek a nép és társadalmi élet jólétére, illetve egészséges fejlődésére vonatkoznak. Minden társadalmi intézménybe be kell vinni a felemelő, szivet-lelket nemesítő evan­géliumi szellemet. Mindenekfelett pedig nem szabad meg­feledkezniük az egyházaknak arról a czélról, a mely létük egyedüli jogosultsága, t. i. Krisztushoz vezetni az eltévedteket. E mellett minden más érdeknek, kérdésnek háttérbe kell szorulnia. Szükség van evangéliumi szel­lemtől áthatott politikusokra ; de még nagyobb szükség­buzgó pásztorokra, tanítókra, evangélistákra. Szükség van új és a társadalom sebeit gyógyító törvényekre; de még nagyobb szükség van Istennek újjászülő kegyelmére, a vallásos élet megújhodására az isteni kegyelem evan­géliumának predikálása által. Szép beszédét ezen sza­vakkal végezte: A helyzet borús, de azért mi sem foszthat meg egy szebb jövőbe vetett reménységünktől. Ha hanyatlást látunk Isten országának terjedésében, ez csak olyan jelenség, mint a tenger hullámának egy pillanatra való visszavonulása a dagály alkalmával; a következő pillanatban annál nagyobb erővel tör előre a vissza­vonuló hullám, elsöpörve maga előtt minden akadátyt. A hatalmas Isten kezét az eke szarvára vetette; nagyon sokszor egész hatalmát, egész szeretetét vetette latba; nem vonulhat vissza, véghez kell vinnie a váltság nagy mun­káját, minden akadály, minden emberi ellenhatások daczára. A másik főszónok dr. Watson — Jan Maclaren — volt, s beszélt: „A nemzeti eszmények eldurvulásáról". Reámutatott a legutóbbi, annyi pénz- és emberáldozatba került háborúra, a mely aljas, pénzsóvár emberek ked­véért folyt; a győzelem pyrrhusi volt, mert most Anglia törvényhozása egy új rabszolgaság létesítésének eszkö­zévé sülyedt az aranybányák részvényeseinek érdekében. Jan Maclaren, a remek skót falusi „idyllek" irója, áldást kiván a jövő azon törvényadójának munkáj Mlci., cl ki módot ad az angol nép egy részének arra, hogy a füstös városokból ismét visszatérhessen elhagyott tűzhelyéhez, a nyugodt falusi élet tiszta légkörébe. Az iskolai törvény, a mely ellen még mindig folyik a küzdelem, kielégítő megváltoztatása czéljából egy 8 pont­ból álló határozati javaslatot fogadtak el, a mely szerint követelik, hogy minden közadóból fentartott vagy segé­lyezett iskola köz- — nem felekezeti — igazgatás, ellen­őrzés alatt álljon, hogy az ilyenekben a tanórák idején ne legyen semmi felekezeti jellegű hitoktatás, hanem taníttassék a biblia az „iskolai biblia" alapján ; az iskolai helyi hatóságoknak nők is lehessenek tagjai. A tárgysorozat egy másik érdekes pontja volt „A munkásosztály és a vallás". Dr. Parker utódja, a City Temple kiváló fiatal lelkésze, Campbell, kemény igazsá­gokat mondott a munkásosztálynak az egyháztól, vallás­tól való elidegenedésére nézve. Okai ennek, úgymond, nemcsak, mint sokan hangoztatják, az egyházakban, hanem inkább a munkásosztályban keresendők. A mai munkás — érti a városit — anyagias, érzékies, durva, önző gondolkozású, szereti a kevés munkát és sok nem­telen szórakozást, nem takarékos, sőt iszákos, züllött és játékos. A munkás kapva-kap az olyan irányzatok után,

Next

/
Oldalképek
Tartalom