Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-10 / 2. szám
törheti s önálló egyházalkotmányi szervvé, joghatósággal bíró egyházi orgánummá nem lehet, sem az egyik, sem a másik egyházban. Arra nézve, hogy a két egyház közül egyik vagy másik kedvezőbben, illetőleg kedvezőtlenebbül viselkedik a kiköltözködött magyaroknak faji sajátosságuk megőrzésére irányuló törekvéseivel szemben; hogy a saját egyházi ingatlan szerzését inkább vagy kevésbbé engedi meg stb., mondom, erre nézve nem nyilatkozhatom, mivel merőben ellentétes és egyaránt egyoldalú forrásból származó értesüléseim vannak. A való tényállást csak a helyszínén és okmányok alapján lehet megállapítani. A református egyházhoz tartozó lelkészek azt állítják, hogy a presbiteriánus egyházhoz csatlakozott református magyar egyházközségek templomai s más ingatlanai a presbiteriánus egyház és nem az illető egyházközség nevén állanak. Viszont a presbiteriánus egyházhoz tartozó lelkészek az ellenkezőt erősítik és viszonzásul azt állítják, hogy a református egyházhoz csatlakozott egyházközségekben a templom s más ingatlanok nem az egyházközségnek, mint jogi személynek, hanem néhány bizalmi férfiúnak (trustees) nevére vannak telekkönyvezve. És így tovább. Itt csak a pártatlan s a helyszínén végzett autopsia mondhat tárgyilagos ítéletet, úgy ebben a most említett dologban, valamint a kölcsönösen felhányt anglizálás és germanizálás kérdéseiben is. Azt hiszem, hogy az elmondottak eléggé indokolják kívánságomat, midőn az ügynek a nyilvánosság elől való elvonása helyett azt óha,tom, hogy a kezelés kérdéséből a nyilvánosság ki ne zárattassék, vagy legalább ez a lehető legkisebb mértékben történjék. Az Amerikába kiköltözött református magyarság ügye az állam ügye is; de a mi egyházunké is. Ha az állam kezeit megkötnék is bizonyos tekintetek, akkor legalább egyházunknak adjon szabad kezet, addig a határig, a meddig ez az állami közérdekek sérelme nélkül történhetik. A mi egyházunknak pedig keresni kell az utakat és módokat, a melyeken hit- és fajtestvéreinket, vagy legalább ezeknek egy részét, egyházunk és hazánk számára megmenthetjük. Ilyen út kettő van előttünk. Az egyik az, hogy az Amerikába kivándorolt református magyarok között a mi egyházunk önerején s az ottani hívek áldozatkészségének felhasználásával, minden, Amerikában létező református egyháztól független s önálló egyházközségeket, lelkészi s tanítói állásokat szervezzen, templomokat, iskolákat tartson fenn és ezeket az egyházközségeket szervesen kapcsolja magához. Vagyis egyházunk a maga terhére és a maga fenhatósága alatt létesítsen missziót az amerikai református magyarság között. A másik út pedig az, hogy az amerikai testvér református és presbiteriánus egyházak segítő kezét elfogadván, a nevezett egyházak által a kivándorolt református magyarok között alakított egyházközségeket lássa el alkalmatos lelkipásztorokkal, tanítókkal, és mindkét egyházzal jusson részletes megállapodásra a tekintetben, hogy egyfelől mindenek ékesen és szép renddel történjenek, másfelől pedig egyházunk és nemzetünk érdekei sérelmet ne szenvedjenek. A mi az első utat illeti: az így szervezendő egyházközségekre és az ezekkel fentartandó kapcsolat módjára nézve a már többször idézett és e b. lapokban közlött (cKirchengesetz» hasznos útmutatásokat foglal magában. Nem kell azt lekópizálnunk; de azért az abban foglalt főelvet, t. i. a szerződésen alapuló kapcsolat útját, mint az egyedül lehetségest, mégis csak el kell fogadnunk. A szervezet és kapcsolat kérdésénél azonban még nehezebb kérdések is vannak. Ilyen p. o. a fentartás kérdése is. Az északamerikai Unió területén ez idő szerint több mint 100,000 református magyar él 17 anyaegyházközségben, ismeretlen számú leánygyülekezetben és diasporában, 17 lelkész gondozása alatt. Ezeknek a református magyaroknak lelki gondozására mi most egy fillért sem fordítunk. Ha őket az amerikai református és presbiteriánus egyházaktól el akarjuk szakítani: akkor az összes fentartás költségeit át kell vennünk. De még ez nem elég. Jóval több egyházközséget kell szerveznünk, több lelkészt tartanunk, a lelkészeknek magasabb fizetést adnunk, mint p. o. most az ú. n. «német» református egyház teszi, mert hiszen legjobb erőinket kell e munkamezőre állítanunk. Nyilvánvaló, hogy ezt a terhet a mi egyházunk képtelen lesz viselni, még akkor is, ha az államtól nagyobb évi segélyt nyerne szükségletei fedezésére, mint jelenleg. Az amerikai misszióban, csak mostan is, legalább évi 100,000—150,000 koronára volna szükségünk, hogy munkánk és költségünk a kútba ne essék. És most tegyük fel, hogy ezt a missziót anyagilag teljesen rendezni tudnánk. Még ekkor Fkn rrmtívar fí»ítííJ7dílCíÍ(íl típn PC n7C5l7ár Tejszöyetkezeti berendezések kézi erö- és gőz- Tűnynírtf határtalan mennyi-LílöU magjai lOJ^aZiUadagl gop- 00 OOMUÁgjaj hajtasra, úgyszintén mindennemű tejgazd. gépek és 1 CaVöJal ségben veszünk. FUCHS és SCHLICHTER, Budapest, VI., Jász-utcza 7. eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak. 9HT Árjegyzék és költségvetés ingyen és bérmentve.