Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-06 / 10. szám

semmit. Hiszen az efféle harczok csaknem annyi leki szenvedéssel járnak, mint ama harczok ott a csatamezőkön, a hol Horatius szerint: horae momento cita mors venit, aut victoria laeta". Mennyi hit és mennyi ügybuzgóság vezette azoknak lépteit, a kik segélyforrásokban szegényen, számban megfogyva és csekély kilátással a győzelemre küzdöttek s nem csüggedtek! Méltó, hogy a késő utódok emlékezzenek meg arról, hogy sok szenvedés, verejték és köny előzte meg a jobb, szabadabb kort, melynek áldásait sokan talán nem is méltányolják eléggé. Dr. Pruzsinszky Pál, ref. fögimn. tanár. MISSZIÓÜGY. Az evangelium a spanyolok között. — Néh. Fliedner Frigyes madridi lelkész irataiból. — VI. Madridban lakott — Fliednerrel egy házban — egy nagyon szegény római katholikus pap. Nem volt semmi állása; azokhoz tartozott, a kiket a spanyol néphumor „saltatumbas"-nak, sírugrálónak nevez. Ezek csak a halálozások rovatát kutatják a lapokban, s minden ilyen alkalomból felajánlják miseolvasó szolgálataikat. A mise ára különböző; a gazdagok többet fizetnek. Mikor Prim generálist meggyilkolták és Fliedner említett ismerőse értesült az újságból, hogy Amadeo király misét szolgáltat a megboldogult lelkiüdvéért, örvendezve kiáltott fel: rögtön odamegyek, mert lehetetlen, hogy a király 1 duronál (körülbelöl 5 korona) kevesebbet fizessen. Reményében nem is csalatkozott. S van még sok más érdekes dolog. Hírlapok is bebizonyították, hogy néhány pap, az ilyen üzletet jövedelmezőbbé teendő, két külön halottért egyidejűleg mond misét, a stólát azonban mindkét családtól felveszi. Ha egy kápolnának különösebb híre van, abban mindig drágább az engesztelő szent mise-áldozat, mint más templomban. Az ilyen misék ma már valóságos üzletek : áruk a körülmények szerint változik. A legkisebb ár 80 fillér; gyakran adnak egy durot, de felemelkedik öt duróig. Mindez köztudomású dolog és oly kevéssé foglalkoztatja a lelkiismeretet, hogy ha pl. egy gazdag ember végrendeletileg ezer misét biztosit önmagáért, az örökösök bebarangolják az egész környéket, hogy olcsóbban miséző papot találván, minél kevesebbet kelljen az örökségből kifizetniök. Ilyen viszonyok között könnyen megérthető az az ellenségeskedés és akadékoskodás, mely az evangelium hirdetőinek munkásságát kiséri. 1888-ban Madridban két protestáns tanítót pénzbirságra és hatheti fogságra ítéltek, mert a szentségtartó előtt nem vették le kalapjukat; csak felfolyamodással sikerült a büntetést egynapi, fogságra és a perköltségek megfizetésére szorítani. És tán kérdezhetné az olvasó, hogy a spanyolországi evangelizátorok és tanítók miért nem veszik le kalapjukat a más felekezetűek szent tárgya előtt, miért nem gyakorolnak ezzel egy kis udvariasságot ? Bizony nem kerül megerőltetésébe a spanyol protestánsoknak kalapjukat a róm. kath. papok előtt megemelni, s ezt meg is teszik elégszer. De a spanyol néplélek a szentsógtartóban magát az Istent látja. S az említett két tanító örömest kitért volna a proczesszió útjából; de már késő volt, mert a pap épen egy utczaszegletnól jött szembe velők s ők az egyik oldalon akartak meghúzódni a proczesszió alatt. De a pap rögtön rendőrért kiáltott, megállította a tömeget s a két tanítóhoz fordulva, eléjük tartotta a szentségtartót, ezt mondván: le a kalappal, kezemben Isten van, az államvallás Istene! Ha ezt megteszik, elismerik az „államvallás Isten"-ét. És itt önkéntelenül eszünkbe jut, a mit a régi Róma idejében mondottak a keresztyéneknek: megelégszünk azzal, ha csak egy parányi tömjént dobtok a császár képe előtt izzó parázsra! Úgy látszik, hogy Róma szeret tüntetni a proczessziókkal; azt szeretné látni, hogy a keresztyén ember szabadsága kénytelen legyen meghajolni a római törvény-kalap előtt. Az ilyen eljárás még a római katholikus Spanyolországban is ellenszenvet támaszt Róma és a papi zsarnokság iránt. És Róma okosabban cselekednék, ha nem menne mindig a végletekig. De az államvallás Istene Rómát elvakította. Sabadellben (Catalonia) a prot. istentiszteletet félbeszakíttatta egy rendőr, s az ajtónállót becsukatta. Biscaya tartományban egy bibliaárust nagyobb számú elrejtőzött tömeg támadott meg és félholtra verte. A botról, mely ez ütlegelésnél leginkább szerepelt, s a mely mint corpus delicti a bíróság kezébe került, kitűnt, hogy egy papnak a tulajdona. A türelmetlenségnek régi római szelleme még nem halt ki. És ezek a spanyolok olvassák minden újságban, hogy egy izraelitát, a Rothschild-ház egyik társát, a főváros első emberei, képviselők, szenátorok, költők és spanyol grandok kisérik ki a temetőbe, hol Castelar dicsőíti áldozatkészségét; csodálkozva hallják, hogy az egész kormány résztvesz a prot. istentiszteleten és olvassa a templom bibliai felírásait. Vilmos császár gyászemlékünnepén a diplomácziai testületből csak a kinai követ és •— a pápai nunczius hiányoztak. Spanyolországban két biblia-társulat működik: a londoni brit és külföldi biblia-társulat, melynek Madridban fiókja van és a skót biblia-társaság. Á német miszszionáriusok ez utóbbival állanak összeköttetésben. A biblia-árusok működését nagyban megnehezítik a rosz közlekedési viszonyok. Gonzaler Alejandro, a német misszió szolgálatában álló bibliaárus, nagy buzgósággal működik a fővárosban és a környéken. Küzdelmeiből érdemes elbeszélni a következőket Egyszer Madridban, a mint házról-házra ajánlgatta a bibliát, észrevette, hogy három úr nyomon követi. Mikor utóiérték, új-testamentámot ajánlott nekik megvételre. Azzal utasították vissza, hogy oly ártalmas könyvvel nem akarják kezüket beszennyezni. Gonzaler igyekezett őket meggyőzni. Azok rárivalltak, börtönnel fenyegették, ha abba nem hagyja az árusítást. A bibliaárus nem engedte magát megfélemlíteni, és míg a három úr, a kinek magaviselete nagy csődületet támasztott, — hihetőleg rendőrért — eltávozott, a nép figyelme a kolportőrre irányult. Rövid idő alatt, több evangéliumot adott el, mint előbb két nap alatt. Más alkalommal ugyanő találkozott egy embercsoporttal, a mely arról beszélt, vájjon mit jelenthet ez a czím : A szent írás. Egy római kath. munkás-egylet tagjai voltak; olvastak és hallottak valamit egy-két vallásos kérdésről, s imádkozniok kellett a szentekhez. (A spanyol nyelvben a „rezar" szó jelöli az elmélyedés nélküli, gépies ima-lemorzsolást, az „imádkozni" = „orar" szó nem hangzik elég zengzetesen a kényes spanyol fülnek.) A bibliáról semmit se tudtak, s mikor meghallották, hogy Gonzaler mit árul, örömmel vettek néhány evangéliumot. Két hozzájuk csatlakozó férfi a vett könyveket ártalmasoknak mondotta, mert nem a szent atyák szerzették! De a munkások nyugodtan felelték : megnéztük a könyveket, nem találtunk bennök semmi rosszat, olvasgatni fogunk belőlük. — Nos, akkor az elnök kidob benneteket az egyletből, az egyház pedig exkommunikál i — Az egyházi átoknak Spanyolországban még mindig nagy