Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-06 / 10. szám

protestáns elveknek megfelelően nagy anyagi áldozatok meghozatalát remélni lehessen. Ennek tudatában volt az 1848. évi törvényhozás is, midőn az 1848. évi XX. törvényczikket megalkotva, belátta, hogy midőn a törvényesen bevett minden vallásfelekezet között a tökéletes egyenlőséget és viszonosságot törvényben megállapította, akkor a vallásfelekezetek egyházi ós iskolai szükségleteinek álladalmi fedezéséről is gondoskodnia kellett. Az akkori idők bonyodalmai, a reá következő nehéz, válságos korszak és az alkotmány helyreálltával az új alkotmányos élet biztosításának nehéz küzdelmei útját állották annak, hogy a törvény rendelkezésének megfelelően a kimondott elvnek részletes alkalmazása kérdésében a kormány a hitfelekezetekkel megállapodásra jöhetett volna. Az állami költségvetésbe felvett felekezeti államsegélyek, nemkülönben a felekezeti tanítók fizetéskiegészítése a kérdést meg nem oldották; sőt midőn miniszterelnökségem idejében az 1898. XIV. törvényczikkel a lelkészi jövedelmek kiegészítéséről gondoskodás történt még mindig nem nyert elintézést az 1848. évi XX. törvényczikkel kilátásba helyezett állami javadalmazásnak a kérdése. Még mindig arról kellett gondoskodni, és talán sürgősebben mint eddig, hogy a megélhetési nehéz viszonyok folytán mindig tarthatatlanabbá váló helyzet és ennek következtében az anyagi gondok miatt a hívek ós hithirdetők közötti fokozódó ellentétek kikerülése érdekéből az állam az 1848. évben a XX. törvényczikkel tett Ígéretének eleget tegyen. Másfél évvel ezelőtt már elodázhatatlan kötelességemnek tartottam, hogy felemeljem szavam, ós az erdélyi egyházkerület 1902. november 8-án Kolozsvárt tartott kerületi közgyűlésében elmondott beszédemben azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy „az 1848. évi XX. törvényczikk határozott rendeletének eleget téve, a törvényesen bevett összes vallásfelekezetek meghallgatásával" követeltessék a kormánytól, hogy a kérdést végre rendezze és a törvényhozás által 1848-ban a felekezeteknek tett ígéretet beváltsa. Nem álltam egyedül; föllépésemet helyeselte az egész protestáns Magyarország; de helyeselte mindenki, ki tudja, hogy mi protestánsok, midőn «a bibliára támaszkodva védjük szabadságunkat®, megerősíteni, fejleszteni akarjuk egyházi életünket, akkor a nemzeti érdeknek és szabadelvűségnek is teszünk szolgálatot. A megindult mozgalom meghozta a maga eredményét; a két protestáns felekezetet közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött bizottság munkálatait befejezte, jogos igényeit, melyeket törvényre alapítva, mint követeléseket az állammal szemben felállított, határozott számokban megállapította ; már csak rövid napok kérdése, hogy e munkálat a kormány kezében lesz. Mi protestánsok jogosan elvárjuk és követeljük, hogy igényeink kielégítést nyerjenek; hogy a törvényben lefektetett Ígéret beváltassék és intézményeink, lelkészeink és tanítóink kellő és az időközben fokozódott igényeknek is megfelelő javadalmazásáról való gondoskodás mellett megtaláltassák a módja annak, hogy a létért való küzdelemben már-már elvérző híveink egyházi terhei is tetemesen megkönnyítessenek. Nem mint adományt kérjük ezt, de mint olyat, a mihez jogunk van; jogunk van, mert azt részünkre törvény biztosítja; de jogunk van azért is, mert ebben a hazában mi, a protestánsok voltunk azok, a kik századokon keresztül — midőn mondottuk, hogy «a bibliára támaszkodva vécltük szabadsá gunkat», egyszersmind vért és életet áldozva védtük a szabadelvűséget és nemzeti érdekeket, és voltak gyászos, szomorú idők, midőn szinte lehetne mondani, a magyar nemzet csak a protestánsok táborában volt. Úgy hiszem, hogy «az evangeliumi bátorság)) vezette fellépésünk nem maradhat eredmény nélkül; előbb vagy utóbb egyszerre vagy rendre az egyház miatt való anyagi gondoktól megszabadulunk, ós akkor, ha bajaink tovább is tartanak, ha egyházi életünkben a hitbuzgóság ós hithűség meg nem erősödik, másra nem vethetünk, csak mi magunkra. De ón ezt hinni, nem tudom, félni nem akarom. En bízom abban, hogy a mi lelkipásztoraink, kiknek elődei hitükhöz híven a múltban a vérpadon vesztek el, gályarabságban sínylődtek, ma is hitökhöz ós meggyőződésükhöz híven, az anyagi gondoktól lehetőleg menten, a templomot ós papilakot buzgón felkereső híveik körében hirdetve az igét és gyakorolva a cura pastoralist, fényes eredményekkel fognak az evangeliumi igaz hit érdekében annak terjesztése mellett úgy, mint a nehéz múltban, jövőre is lenni a nemzeti érdeknek és a szabadelvűségnek igaz hívei ós hirdetői, annyival inkább, mert tudják és érzik, hogy eljárásukkal a hazának ós nemzetnek is nagy szolgálatot tesznek. Mellettük lesz ragaszkodó híveiknek őszinte helyeslése ós segítségükre lesz «az evangeliomi bátorság®, mely «a lélek ereje».* Báró Bánffy Dezső. * Ezt az érdekes ezikket felkérésre a Debr. Prot. Lapból vettük át. Szerk. flcrl maduar tflí(fíl7díl<!á(ÍÍ dpn PC PC7fr/Í7(ÍVíír Tej szövetkezeti berendezések kézi erö- és göz- TnnTTni'nt határtalan mennyi-LloU lllagjai ICJ^aAUaoagl gGjr Gö GöMU/igjai hajtasra, úgyszintén mindennemű tejgazd. gépek és ICuKajClL ségben veszünk, c, FUCHS és SCHLICHTER, Budapest, VI., Jász-utcza 7. eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak. BMT Árjegyzék és költségvetés ingyen és bérmentve.