Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-28 / 9. szám

menthető, mert ő fiatal és tapasztalatlan ; a hiba másik fele azonban a protestáns társadalmat és első sorban a hivatottakat terheli, és az ő vétkük nagyobb és súlyosabb. Az ifjúság minden jóból és minden nemesből örömmel kiveszi a részét, csak vezetni és irányítani kell. A ki megfigyelte, az tudja, hogy egyes hazafias alkalmakkor a jó szónokok és a körülmények összhatása alatt a lelkesedés szárnyain élet-halálra küzdeni kész. Tehát ezt a tettrevágyó lángot az ifjúság fiatal tűzzel ragyogó szemében fel lehet és fel kell kelteni az evangeliom érdekében is. Az alap, a mire építenünk kell, ugyanaz: a fogékony, a befolyásolható, a gyenge ifjú lélek. Csak legyen az építőnek apostoli keze és krisztusi ereje. De jegyezzük meg, hogy az ifjúság nem hibáztatható a társadalom nélkül; hanem azon szent ezél érdekében, mely az egész magyar protestáns ifjúság evangelizálásáért küzd, össze kell fogni mindkét tényezőnek, ós az első, a fáradságosabb lépést a társadalomnak kell megtenni. És ebben a munkában az ifjúságnak még a tévedéseit is meg kell bocsátani, ha ez a buzgalom vezeti; hiszen minden elűzött bárányfelhő az égnek egy-egy kis tiszta kékjét tárja elénk. Ifj. Kelemen Móricz. TÁRCZA. Ének a Biblia-ünnepen. — 1904. márczius 6. — Dallam : Mint a szép liives patakra. 1. Áldjuk az Ur kegyelmének Magasságos dolgait! Bár sok nyelven zeng ma ének, Egy a lélek, egy a hit. Ünnepel mind a világ, Egyért, együtt mond imát. Egyért, együtt kél a hála, Hogy van kincse: Bibliája. 2 Az Istennek szent Igéje Égből hangzó izenet; A ki szívet tár feléje, Megtisztul, hisz és szeret. Bölcset gyermekké teszen, Gyermek tőle bölcs leszen. Hulló könnyet szárítgatja, A fájdalmat elringatja. 3, Forrás 0 1 Belőle árad Élet, áldás és erő. Árnyas fa! A ki elfáradt, Annak édes pihenő; Levele közt szüntelen Tápláló gyümölcs terem. Nap 0! Utat fényesítő. Balzsam! A sírt édesítő. 4. Világosság 0 s igazság, Szül valódi életet, Hogy itt egymást csókolgassák Békesség és szeretet. Fegyver 0! Nem bir velünk, A mi régi ellenünk; Ha az Ige a mi vértünk, Isten hadakozik értünk. 5. Mindennek közelget vége, Föld felett és ég alatt: A mi Istenünk beszéde Mindörökké megmarad. Tövisek közt liliom, Élő Evangyéliom: Jézus Krisztus, buzgón kérünk, Szent Igéddel maradj vélünk! * Sántha Károly. Protestáns ügyek a Pragmatiea Sanetio korában. A pesti bizottság munkálkodásának eredménye. — Türelmetlenség mindenfelé. — Az 1722—23. országgyűlés. — A protestánsok panaszai visszautasíttatnak. — Protestatio, reprotestatio. — Az 1723. jun. 12-iki kir. leirat. I. Czélt ért-e az 1715. XXX. törvényczikk alapján kiküldött vallásügyi bizottság? Ha czélja az volt, hogy pro és contra sok-sok érvet hozzon össze s azt a sok érvet syllogismusokba szedje, akkor czélját elérte, mert valóban e munkálatok, különösen a többség munkálatai roppant terjedelműek és jogi praktikákkal telvék. Ámde a czél nem az lett volna, hanem sokkal magasztosabb, mely minden -emberi kicsinyeskedés fölött áll. Atulajdonképeni czél az lett volna, hogy a nemzetnek fiai olyan modus vivendit dolgozzanak ki, melynek alapján a történeti vallásfelekezetek békében, egyetértésben megférjenek egymás mellett. Ezt a czélt a vallásügyi bizottság távolról sem érte el. Miért ? Mert a többségnek nem béke és egyetértés, hanem győzelem kellett; fegyvereit a sokat emlegetett 1681-iki törvény félremagyarázható és félremagyarázott toldalékából, helylyel-közzel a törvény betűjéből kovácsolta össze, magyarázatokkal homályba burkolta a kérdéseket, holott a törvények paragrafusai között a méltányos, emberies gondolkozás könnyen ós világosan dűlőre vitte volna az ügyeket. Mindkét hitfelekezet erősen körvonalozta álláspontját s azt a maga módja szerint érvekkel bástyázta körül; a két tábor körülsánczolta magát, s csak a munkálatok után tűnt ki, milyen mély árkok választják el az ellenfeleket. És ezt az árkot (a sok paragrafusokba csomagolt fegyverekkel egyetemben) nem rontotta le többé békeszerető ember, hanem lerombolta — igaz, hogy nagyon lassan — az, a mi az embernél sokkal erősebb, lerombolta az idő, a korszellem. Lerombolta, de mit kellett addig szenvedniök azoknak, a kik a lelkiismereti szabadságról lemondani nem akartak, de nem is tudtak! Egyébiránt a magyar protestánsok sorsában osztoztak a protestánsok mindenütt, a hol a hatalmas egyház mellett kisebbségben voltak. Mintha valami láthatatlan kéz (vannak, a kik a jezsuiták kezét, látják a dologban) minden erejét összeszedte volna, hogy végső csapást mérjen a protestantizmusra, legalább ott, a hol elszigetelten kisebb számban voltak. íme Francziaországban pl. ugyanezen időtájban (1724 május 14.) egy kir. nyilat* Ezt az alkalmi Éneket egy héttel a Biblia-ünnep előtt közöljük. Az »Evang. Egyház és Iskola* Orosházán külön is lenyomatja s példányonként 2 fillérért megküldi a megrendelőknek. Az istentiszteleten énekelni, a vallásos összejövetelen szavalni lehet. Szerit.