Protestáns egyházi és iskolai lapok – 46. évfolyam – 1903.

1903-11-01 / 44. szám

szeretetét, nagy bölcseségét már oly hosszú idő óta ismerjük, a legmelegebben üdvözöljük, s erős a hitünk, hogy benne egy olyan férfiút nyertünk meg egyházunk élére, a milyenre a mai nehéz napokban valóban szük­ségünk van. A távollevő püspök úr évi jelentését, a melynek egy részét lapunk mult heti száma már közölte, s a mely a legnagyobb körültekintéssel és gondossággal számolt be egyházkerületünk életéről és az azt érdeklő fontos ügyekről, Szilády Áron főjegyző terjesztette elő. A jelen­tés helyeslő tudomásul vétetett, s a közgyűlés megtette annak alapján a szükséges intézkedéseket. A püspöki jelentés kapcsán, a brit- és külföldi bibliaterjesztő társaság 100 éves ünnepélyéből kifolyó­lag, Mészáros János kecskeméti lelkész egy magyar biblia kiadó és terjesztő társaság szervezése eszméjét vetette fel; a közgyűlés azonban, egyházi nehéz viszo­nyainkkal és erőnk gyengeségével indokolva, napirendre tért a rendkivül fontos ügy felett, s mindössze azt mon­dotta ki, hogy óhajtandó, hogy egyházunk a szentirás minél szélesebb körben terjesztése által igyekezzék a brit- és külföldi bibliaterjesztő társaság iránt érüett háláját kimutatni. Különösen kívánatosnak mondotta ki a közgyűlés, hogy minden gyülekezet igyekezzék konfir­máltjait egy-egy ingyen új-testamentummal megajándé­kozni. Következett ezután a szomorú pillanat: Szász Károly püspök lemondásának hivatalos bejelentése és tudomásul vétele. Vécsey Tamás főjegyző felolvasta a lemondó­levelet, a mely így hangzik: Nagyméltóságú Főgondnok úr! Fötiszteletű Egyházkerület! Öregségtől, testi és lelki gyöngeségtől az Úr akaratá­ból meglátogatva, már régebb idő óta felmerült lelkem­ben az a gondolat, hogy a dunamelléki ev. ref. egyház­kerület püspöki állásának a Fötiszteletű Egyházkerület bizalma által 20 évvel ezelőtt reám ruházott díszét és terhét letéve, módot adhassak arra, hogy e nehéz idők­ben egyházunk kormányát erősebb fórfiú vehesse kezébe, magam pedig csöndes nyugalomba vonulva tölthessem el földi életem még hátralevő napjait. E gondolat meg­valósításától eddig is csak a Nagyméltóságod és a Fő­tiszteletű Egyházkerület részéről gyöngeségem iránt tanú­sított szives elnézés és a személyemhez való szeretetteljes ragaszkodás tartóztatott vissza. De ez érzéseknek végre mégis el kell hallgatniok, látva az én naponkint öregbedő gyengeségemet és érezve egy ily állás teljes betöltésé­nek egyházunkra nézve már-már létkérdéssé növekedő fontosságát. Tisztelettel és teljes bizalommal kérem tehát Nagy­méltóságodat és a Fötiszteletű Egyházkerületet: méltóz­tassanak a szerény igényeimnek, de eddig viselt állásom tisztességének is megfelelő nyugdíj megadásával lehetővé tenni, hogy fáradt testem a sir nyugalma előtt is meg­találhassa a csöndes pihenést, lelkem pedig megnyugod­hassék abban a gondolatban, hogy helyemet más erő­sebbnek, méltóbbnak engedtem át. E föld javaiból én már csak annyit kérhetek, a mi még hátralevő öreg napjaimat az anyagi gondok terhétől felmentheti. Ha Nagymóltóságod és a Fötiszte­letű Egyházkerület bölcsesége és jósága az ehhez szük­séges eszközöket részemre biztosítandja, a miben nem kételkedem, úgy hálával és megnyugvással mondhatom el: Bocsássanak el engem, az öreg szolgát , . . Még csak azt említem meg, hogy a budapesti evangelikus református egyháztanácshoz mai napon be­adott hasonló kérelmet intéztem, kérem tehát, hogy ezen két kérelmem egyidejű és egyértelmű elintézéséről gon­doskodni s engem bölcs ós szeretetteljes határozatukról, abban való reménylett megnyugvásom kijelenthetése végett, értesíteni méltóztassanak. Maradtam az Úrban szerető testvérük és szolgájuk Budapesten, 1903. évi június hó 16. Szász Károly, dunamelléki ev, ref. püspök. A lemondó-levelet mély csendben és mély meg­indulással hallgatta végig a közgyűlés és nem egy szem­ben csillant fel a veszteség fájdalmának tiszta könnye. A lemondás tényéhez legelső sorban Darányi Ignácz főgondnok szólott, bejelentvén, hogy a kérelemhez képest megtette az intézkedéseket arra, hogy a nyug­díjazás kérdése a budapesti ref. egyház elöljáróságával egyetértőleg kedvezőleg oldattassék meg. A budapesti egyház a maga részéről évi 3000 korona nyugdíjat aján­lott fel, s ugyanilyen összeget hoz javaslatba az egyház­kerület jog- és gazdaságügyi bizottsága is. Majd méltó és szép szavakban mutatta fel a lemondó püspök nagy érdemeit, s kérte a lemondás elfogadását és a javas­latba hozott 3000 korona nyugdíjnak f. évi november hó 1-től számított megadását. Benkő István rákospalotai lelkész indítványozta ugyan, hogy a lemondás ne fogadtassék el, hanem ha­gyassék meg püspök úr élete fogytáig hivatalában és annak javadalmában; de a közgyűlés, az indítvány vissza­vonása után, egyhangúlag elfogadta a lemondást és a nyugdíjazást, elrendelvén, hogy Szász Károly nagy ér­demei méltóképen örökíttessenek meg a jegyzőkönyv lapjain. Nyomban ezután elrendelte a közgyűlés a püspöki szék betöltését, kimondván, hogy a gyülekezeti szava­zatok 1903. deczember 31-ig az esperesi hivatalokhoz, azok által pedig 1904. január 15-ig a püspöki hivatal­hoz beküldendők Ha netalán új szavazásra lesz szük­ség, annak határideje, a szavazatoknak az esperesi hiva­talokhoz beküldését illetőleg 1904. évi márczius 15, a püspöki hivatalhoz felküldést illetőleg pedig 1904. már­czius 30. A szavazatbontó bizottság tagjaivá, a főgond­nok elnöklete alatt, Konez Imre és Mády Lajos espe­resek, Szilassy Aladár és Ádám András gondnokok, dr. Vécsey Tamás és Kovács Albert jegyzők, Kálosi József és Szőts Farkas tanácsbirák választattak meg. A püspöki hivatalt, az új püspök megválasztásáig és beiktatásáig, az elnöki teendők tekintetében Konez Imre vértesaljai esperes, a közigazgatási teendőket illetőleg pedig Szilády Áron főjegyző fogják ellátni. Petri Elek theol. tanárnak, a püspöki hivatal pontos vezetéseért hálás köszönetet mondottak. A püspökválasztás kérdésével kapcsolatban döntött a közgyűlés abban a felvetett kérdésben, hogy a misz­sziói gyülekezetek szavazhatnak-e, vagy nem, s kimon­dotta, hogy azok, mivel önálló gyülekezet jellegével nem rendelkeznek, szavazati joggal nem bírnak. Szilády Áron főjegyző ezután a felavatandó új lelkészek névsorát terjesztette elő ; majd pedig ezzel kapcsolatban került elintézés alá a budapesti egyház állandósított katechetáinak, a pesti egyházmegye által pártolólag felterjesztett ama kérése, hogy a parókhiális jogok gyakorlására való felhatalmaztatás nélkül, rendes lelkészi jellegök elismertetvén, felavatásra bocsáttassa­nak. Hosszabb vita után a közgyűlés a kérelmet mél­tányosnak találta, teljesítette és a folyamodók felava­tását elrendelte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom