Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-12 / 28. szám

Fenti czím alatt most jelent meg egy új predikácziós kötete, melyről csak annyit mondok, hogy nem csupán új ós új eszmékkel, tárgyainak még el nem csépelt felfogásáról van telítve, hanem megtanulásra is érdemes. Nem is érek rá, de nincs is szükség rá, sőt nem is lehet egyenként részletezni ezeket a predikácziókat, mert ekkor az egészet ki kellene nyomatni, de tájékozásul ide igtatok belőle egy hamarjában kikapott részletet, mely felette kényes kérdésről, Jézus csudatételéről elmélkedik, s egy szép ós érdekes példában így beszél arról a hivő léleknek : „Ma rá akartam mutatni mindazon hibákra, miket a csuda fogalmának elemzésében és értelmezésében elkövetnek, és rá akartam mutatni az eszme lényegére. De minek? íme egy tudós felebarátunk a vízcseppek lényegét akarja vala megmagyarázni egy embernek, a ki épen hajós, a kinek atyja is hajós volt, de u vízbe halt. Azért most a hajós így hárítja el a nagy jóakaratot: Uram, ne tanítson engem a vízre, lássa, ón a vizet szolgálom, abból élek, az atyám pedig abban halt meg. Bizony mindennap látom én a víz csodadolgait ós szertelen hatalmát; látom, hogy rajta meg lehet élni, benne el lehet veszni. A tudomány mindenre képes; elemeire bonthatja, sőt cseppenként el is tagadhatja a vizet: de letagadja-e tőlem a sanyarú kenyeret; vagy az apámról maradt keserűséget ? Mi haszna nekem az elemzés ? Reám roppant habokban ront a víz, mint vaskos csatárláncz, ha nincs markomban erő és evező, minden tudásom kárba vész, e tudatlan ár nem érti az oktatást, csak a sűrű csapást. Ki látta itt jobban a sok vizeknek zúgásában csatázó vízcseppek lényegét: vájjon a tudós, vagy az erős hajós? Atyámfiai, ti mind az élet sebes vizein jártok hajótokkal, elmétek telve tapasztalással. Nem kell hát szólnom a csodák lényegéről. Minek? Tudjátok velem együtt, hogy azok csak szolgák, elemek, felettök ama hatalmas csodatevő az Úr, kit a csodák urául kell becsülnünk. Mi tarthat vissza, midőn hozzá sietünk ? A szélvész lábai megbotlottak-e valaha a tenger lengő barázdáiban, vagy a villámlás megakadhat-e a bozótban? A mi lobogó hitünket is mi gátolhatná, hogy a csodatevőt lássuk, a beszédekben és cselekedetekben hatalmast ? Ez a hatalmas nem keresé az ő maga dicsőségét, hanem keresi vala az Izráelnek elveszett juhait, a fold veszendő gyermekeit." Az egész kötet szebbnél-szebb eszmékkel teljes. Van benne 25 predikáczió, 9 közönséges, a többi adventi, karácsonyi, újévi, virágvasárnapi, nagypénteki, áldozócsütörtöki, piinkösti, őszi, téli és beköszöntő. Nagyon szívesen ajánlom. Előszó helyett pedig egy olyan értekezést írt a diszpoziczió ős elméletéről, mely érdeméül szolgálna egy theologiai tanár székfoglalójának is. Még csak annyit mondok, hogy a legszebb tehetség is elhomályosul az anyagi küzdelmek között. A tenger is cseppekből áll. Az egyesek által egy helyre juttatott egy-két korona sokat segítő összeggé szaporodhat. Valóban sajnálnám, ha egy ilyen fénylő sugarakkal megáldott tehetségnek, a kellő pártolás hiánya miatt, véka alá kellene húzódnia. Hetesy Viktor. BELFÖLD. Az orsz. ref. tanáregyesület közgyűlése. (Folytatás és vége.) Másodnapi gyűlésünk programmján három felolvasás és a jelentések és indítványok szerepeltek. Az első felolvasást, nagy tudással és szakértelemmel Karai Sándor debreczeni főgimn. tanár tartotta a nyugdíjtörvény módosításáról. Határozati javaslatait, amelyek a tanárság ismert kívánalmait foglalták magokban, elfogadtuk, kivéve azt, a mely az igazgatói tiszteletdíjnak a nyugdíjba beszámítását kívánta. Az ezen tárgy felett támadt hosszabb vita, a melyben dr. Nagy Zsigmond, dr. Both István, Benkó Imre, Kapossy Luczián, Fogarassy Albert, Dóczy Imre és Antal Géza stb. vettek részt, a leghatározottabban elárulta, hogy tanárságunk perhorreskál minden olyan törekvést, a mely a gimnáziumi igazgatóságnak állandósítására és ezzel az állami szisztémának iskoláinkba behozására irányul. Dr. Imreh Sándor, a kolozsvári főgimnázium tehetséges fiatal tanára volt a második felolvasó. Felolvasása a református tanárok gyakorlati előkészítéséről szólott szép tudással, megfigyelő erővel, kálvinista őszinteségggel. A felolvasás fejtegetéseit itt nem ismertetem, és pedig azért, mert szerző szives volt dolgozatát lapunk részére átengedni s így olvasóinknak lesz alkalmuk azt egész terjedelmében megismerni. Végül harmadik felolvasónak Halász Zsigmond, a budapesti ref. főgimn. lelkes tornatanára következett, szólván a vívásnak középiskoláinkban való tanításáról. Nagy igazán mutatott rá a felolvasó, hogy a németes tornatanítási rendszernek nincs kellő sikere középiskoláinkban, és pedig nem azért, mivel növendékeinkben nem volna meg a képesség és a kedv a testgyakorlásra; hanem mert a németes rendszer idegen reá nézve ós nem találja meg benne azt, a mi nemzeti géniuszának megfelelő volna. Halász tehát ezekkel szemben a fősúlyt a vívásra fektetné, a mely nemcsak magyaros, hanem a legalkalmasabb a testi képzés és a jellemfejlesztés tekintetében is. Kívánatosnak tartja, hogy a vívás felvétessék minden középiskolánk tornatanításába, s hogy ez lehetővé váljék, késznek nyilatkozott arra is, hogy iskoláink tornatanárait ingyenes vívó-tanfolyamon kiképezze. Közgyűlésünk honorálta is a felolvasó nemes törekvését, mert kimondotta, hogy a vívásnak a középiskolai tornatanításba bevitelére és a felolvasónak a tornatanárok kiképzésére vonatkozó szives ajánlatára felhívja a fentartó testületek figyelmét; magát a felolvasást pedig emlékkönyvében közölni fogja. A jelentések során tudomásul vettük, hogy egyesületünk tanítóképezdei szakosztálya letárgyalta és magáévá tette Hegedűs Zsigmond enyedi tanítóképezdei tanárnak az állami tanító- és tanítónőképezdék új tantervét illető bírálatát, s elhatároztuk, hogy az értékes dolgozatot a konventhez terjesztjük fel.