Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-01 / 44. szám

szeretetét, nagy bölcseségét már oly hosszú idő óta ismerjük, a legmelegebben üdvözöljük, s erős a hitünk, hogy benne egy olyan férfiút nyertünk meg egyházunk élére, a milyenre a mai nehéz napokban valóban szükségünk van. A távollevő püspök úr évi jelentését, a melynek egy részét lapunk mult heti száma már közölte, s a mely a legnagyobb körültekintéssel és gondossággal számolt be egyházkerületünk életéről és az azt érdeklő fontos ügyekről, Szilády Áron főjegyző terjesztette elő. A jelentés helyeslő tudomásul vétetett, s a közgyűlés megtette annak alapján a szükséges intézkedéseket. A püspöki jelentés kapcsán, a brit- és külföldi bibliaterjesztő társaság 100 éves ünnepélyéből kifolyólag, Mészáros János kecskeméti lelkész egy magyar biblia kiadó és terjesztő társaság szervezése eszméjét vetette fel; a közgyűlés azonban, egyházi nehéz viszonyainkkal és erőnk gyengeségével indokolva, napirendre tért a rendkivül fontos ügy felett, s mindössze azt mondotta ki, hogy óhajtandó, hogy egyházunk a szentirás minél szélesebb körben terjesztése által igyekezzék a brit- és külföldi bibliaterjesztő társaság iránt érüett háláját kimutatni. Különösen kívánatosnak mondotta ki a közgyűlés, hogy minden gyülekezet igyekezzék konfirmáltjait egy-egy ingyen új-testamentummal megajándékozni. Következett ezután a szomorú pillanat: Szász Károly püspök lemondásának hivatalos bejelentése és tudomásul vétele. Vécsey Tamás főjegyző felolvasta a lemondólevelet, a mely így hangzik: Nagyméltóságú Főgondnok úr! Fötiszteletű Egyházkerület! Öregségtől, testi és lelki gyöngeségtől az Úr akaratából meglátogatva, már régebb idő óta felmerült lelkemben az a gondolat, hogy a dunamelléki ev. ref. egyházkerület püspöki állásának a Fötiszteletű Egyházkerület bizalma által 20 évvel ezelőtt reám ruházott díszét és terhét letéve, módot adhassak arra, hogy e nehéz időkben egyházunk kormányát erősebb fórfiú vehesse kezébe, magam pedig csöndes nyugalomba vonulva tölthessem el földi életem még hátralevő napjait. E gondolat megvalósításától eddig is csak a Nagyméltóságod és a Főtiszteletű Egyházkerület részéről gyöngeségem iránt tanúsított szives elnézés és a személyemhez való szeretetteljes ragaszkodás tartóztatott vissza. De ez érzéseknek végre mégis el kell hallgatniok, látva az én naponkint öregbedő gyengeségemet és érezve egy ily állás teljes betöltésének egyházunkra nézve már-már létkérdéssé növekedő fontosságát. Tisztelettel és teljes bizalommal kérem tehát Nagyméltóságodat és a Fötiszteletű Egyházkerületet: méltóztassanak a szerény igényeimnek, de eddig viselt állásom tisztességének is megfelelő nyugdíj megadásával lehetővé tenni, hogy fáradt testem a sir nyugalma előtt is megtalálhassa a csöndes pihenést, lelkem pedig megnyugodhassék abban a gondolatban, hogy helyemet más erősebbnek, méltóbbnak engedtem át. E föld javaiból én már csak annyit kérhetek, a mi még hátralevő öreg napjaimat az anyagi gondok terhétől felmentheti. Ha Nagymóltóságod és a Fötiszteletű Egyházkerület bölcsesége és jósága az ehhez szükséges eszközöket részemre biztosítandja, a miben nem kételkedem, úgy hálával és megnyugvással mondhatom el: Bocsássanak el engem, az öreg szolgát , . . Még csak azt említem meg, hogy a budapesti evangelikus református egyháztanácshoz mai napon beadott hasonló kérelmet intéztem, kérem tehát, hogy ezen két kérelmem egyidejű és egyértelmű elintézéséről gondoskodni s engem bölcs ós szeretetteljes határozatukról, abban való reménylett megnyugvásom kijelenthetése végett, értesíteni méltóztassanak. Maradtam az Úrban szerető testvérük és szolgájuk Budapesten, 1903. évi június hó 16. Szász Károly, dunamelléki ev, ref. püspök. A lemondó-levelet mély csendben és mély megindulással hallgatta végig a közgyűlés és nem egy szemben csillant fel a veszteség fájdalmának tiszta könnye. A lemondás tényéhez legelső sorban Darányi Ignácz főgondnok szólott, bejelentvén, hogy a kérelemhez képest megtette az intézkedéseket arra, hogy a nyugdíjazás kérdése a budapesti ref. egyház elöljáróságával egyetértőleg kedvezőleg oldattassék meg. A budapesti egyház a maga részéről évi 3000 korona nyugdíjat ajánlott fel, s ugyanilyen összeget hoz javaslatba az egyházkerület jog- és gazdaságügyi bizottsága is. Majd méltó és szép szavakban mutatta fel a lemondó püspök nagy érdemeit, s kérte a lemondás elfogadását és a javaslatba hozott 3000 korona nyugdíjnak f. évi november hó 1-től számított megadását. Benkő István rákospalotai lelkész indítványozta ugyan, hogy a lemondás ne fogadtassék el, hanem hagyassék meg püspök úr élete fogytáig hivatalában és annak javadalmában; de a közgyűlés, az indítvány visszavonása után, egyhangúlag elfogadta a lemondást és a nyugdíjazást, elrendelvén, hogy Szász Károly nagy érdemei méltóképen örökíttessenek meg a jegyzőkönyv lapjain. Nyomban ezután elrendelte a közgyűlés a püspöki szék betöltését, kimondván, hogy a gyülekezeti szavazatok 1903. deczember 31-ig az esperesi hivatalokhoz, azok által pedig 1904. január 15-ig a püspöki hivatalhoz beküldendők Ha netalán új szavazásra lesz szükség, annak határideje, a szavazatoknak az esperesi hivatalokhoz beküldését illetőleg 1904. évi márczius 15, a püspöki hivatalhoz felküldést illetőleg pedig 1904. márczius 30. A szavazatbontó bizottság tagjaivá, a főgondnok elnöklete alatt, Konez Imre és Mády Lajos esperesek, Szilassy Aladár és Ádám András gondnokok, dr. Vécsey Tamás és Kovács Albert jegyzők, Kálosi József és Szőts Farkas tanácsbirák választattak meg. A püspöki hivatalt, az új püspök megválasztásáig és beiktatásáig, az elnöki teendők tekintetében Konez Imre vértesaljai esperes, a közigazgatási teendőket illetőleg pedig Szilády Áron főjegyző fogják ellátni. Petri Elek theol. tanárnak, a püspöki hivatal pontos vezetéseért hálás köszönetet mondottak. A püspökválasztás kérdésével kapcsolatban döntött a közgyűlés abban a felvetett kérdésben, hogy a miszsziói gyülekezetek szavazhatnak-e, vagy nem, s kimondotta, hogy azok, mivel önálló gyülekezet jellegével nem rendelkeznek, szavazati joggal nem bírnak. Szilády Áron főjegyző ezután a felavatandó új lelkészek névsorát terjesztette elő ; majd pedig ezzel kapcsolatban került elintézés alá a budapesti egyház állandósított katechetáinak, a pesti egyházmegye által pártolólag felterjesztett ama kérése, hogy a parókhiális jogok gyakorlására való felhatalmaztatás nélkül, rendes lelkészi jellegök elismertetvén, felavatásra bocsáttassanak. Hosszabb vita után a közgyűlés a kérelmet méltányosnak találta, teljesítette és a folyamodók felavatását elrendelte.