Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-20 / 51. szám

helyzetbe hozza, hogy még nemzeti hivatásukban is meg lesznek bénítva s így lét föltételeik lesznek megingatva, ha csak a fenyegető helyzetet maga a törvényhozás gondoskodása felőlük el nem hárítja. Olyan különbség támadna a felekezeti és állami tanítószemélyzet fizetése közt, a melyet egyházunk a maga erejéből kiegyenlíteni nem tudván, iskoláink fentartása volna koczkára téve, s e mellett jelentőségöket veszítenék mind amaz eddigi törvényeink, a melyek a hazai középiskolai tanárság vagy az elemi iskolai tanítók fizetésének egyenlősítésére törekedtek. Mindezt a föntebb elmondottak alapján a magyar államnak saját jól felfogott érdekéből megengednie nem szabad; sőt az 1848. évi. XX. törvényczikkben lefektetett elvekből folyólag, a mint ez elvek alapján eddigelé gondoskodott gimnáziumaink állami segélyezéséről és tanítóink fizetésének állami kiegészítéséről, intézkedett tanítóink és tanáraink nyugdijának biztosításáról, úgy az állami tanerők fizetésének újabb rendezése alkalmával is kötelessége törvényhozásilag intézkedni, hogy a felekezeti tanítók és tanárok javadalmazása is állami segítség útján amazokéval teljesen egyenlő színvonalon rendeztessék. Ugyanazért mély tisztelettel kérjük a nagyméltóságú kormányt és a törvényhozás mélyen tisztelt házait, méltóztassék az állami tisztviselők illetményeinek újabb szabályozása tárgyában hozandó törvénynyel kapcsolatban szintén törvényhozásilag intézkedni az iránt, hogy iskolai önkormányzati jogaink épségben tartása mellett: a) az 1893. évi XXVI. t.-cz. akként módosíttassék, hogy népiskolai tanítóink fizetésének állami kiegészítése mindenkor az állami tanítók fizetésének mértékéig történjék ; b) az 1883. évi XXX. t.-cz. alapján középiskoláinknak olyan államsegély biztosíttassék, a melylyel gimnáziumi tanáraink fizetése az állami tanárok illetményeivel egyenlő mértékben és azonos elvek szerint rendezhető legyen, vagy a mennyiben az államsegélynek az 1883. évi XXX. törvényczikkben megszabott feltételei az államsegély emelése folytán gimnáziumaink autonomikus jellegét veszélyeztetnék: a tanári fizetés rendezésére szükségessé vált újabb államsegély egyenesen az 1848. évi XX, t.-cz. alapján s esetleg a lelkészi fizetés kiegészítésére vonatkozó 1898. évi XIV. t.-cz. analógiájára ibztosíttassék. Az a feltétel ugyanis, a mely mellett az állam anyagi támogatását kérjük és elfogadhatjuk: iskolai önkormányzati jogaink épségben tartása. Ez autonomia volt iskoláinknak a viharos időkben védő bástyája, a békés korszakokban pedig fejlődésök alapja; ez biztosította erős nemzeti jellegöket, s ez nyitotta meg számukra az áldozatkészség tápláló forrásait. Az önkormányzati jogok nélkül nem volna értelme egyházunk tanügyi czélokra hozott nagy áldozatainak, s iskoláink lassanként leszakadnának az egyház testéről, a melyhez most mindenestől hozzátartoznak. De meg is vagyunk győződve, hogy a magyar államnak semmi érdeke sem kivánja iskolai önkormányzatunk csorbítását, s nem hisszük, hogy az állami törvényhozás, midőn református iskoláink negyedfélszázados kulturális szolgálatait méltányolva, ez iskolákat anyagilag erősíteni akarná, ugyanakkor legnagyobb erősségűktől: önkormányzati jogaiktól megfosztva, gyengítésökre törekednék. Ugyanazért egyházunk jogos kérelmét. mint nemzeti ügyet, a nagyméltóságú kormány ós a mélyen tisztelt törvényhozás jóindulatába bizalommal ajánlva, mély tisztelettel vagyunk, a Budapesten 1903. évi június 3—6. napjain ülésezett ev. ref. egyetemes konvent 21. jegyzőkönyvi számú határozatából, a magyarországi ev. ref. egyetemes konvent elnöksége. Báró Bánff'y Dezső, Kun Bertalan, főgondnok, mint a konvent világi püspök, mint a konvent elnÖkA. egyházi elnöke. TÁRCZA. Néhány szó Speneer Herbertről. Az angol filozófia nagy örege (grand old man) hosszas betegség után a napokban Brightonban 83 éves korában meghalt. Elvtársai a jelenkor legnagyobb gondolkozójának nevezték, a miből annyi kétségtelenül igaz, hogy Speneer a XIX. századnak legnagyobb elméi közül való. Csudálatos az élete, bámulatos a rendszere és érdekes a hatása ennek a nagy embernek. Eletében az a csudálatos, hogy nem készült bölcselőnek és mégis a legnagyobb bölcselők közé emelkedett. Tudományos iskolát nem végzett, csak alsóbb iskolába járt, és mégis a legnagyobb iskola mestere lőn. Tanítócsaládból származott ; tanító volt az apja, nagyapja, nagybátyja s ő maga is tanítósággal kezdte életpályáját. De ifjú- és férfikorában roppant sokat tanult, s hatalmas tudását hamar bebizonyította. Tizenhét éves korában már vasutat épít, noha soha sem járt politekhnikumba. Majd újságíró lett Londonban, s mint az Economist cz. gazdasági lap s.-szerkesztője 1848-ban írta az első nagyobb munkáját, mely a társadalmi egyensúlyról (Social Static) szólott. Ezzel vonta magára a tudósvilág figyelmét és ezzel szerezte meg Darvin, Lewes, Huxley, Tyndall, Stuart Mill stb. barátságát. Közben lélektani tanulmányokkal foglalkozott és bölcseleti rendszerét fonta-szőtte elméjében, hogy 1862-ben kiadja filozófiájának bevezető kötetét, a First Principles-t. Ez is csak szűk körben hódított s szerzőjét anyagi zavarokba sodorta. De mikor 1867-ben A biologia alapelvei czímű müvét kiadta, bölcseleti rendszerének Amerikában támadtak lelkes hívei, a kik nemcsak ünnepelték, de pénzzel is kisegítették Spencert, s ezzel lehetővé tették, hogy nagy rendszerét 36 év alatt teljesen kiépíthette és 1896-ban tízkötetes munkájának utolsó kötetét és kiadhatta. Ekkor aztán már hazájában és a kontinensen is elsőrendű bölcselőként ünnepelték. így küzdötte föl magát ez a nagy elme, kedvezőtlen környezetben, tisztán a maga hatalmas egyéni erejéből. Eletéből ez a megragadó, ez a csudálatos mozzanat; valamint az az érdekes, liogy gyönge testi szervezete mellett 83 évet élt. Bölcseleti rendszerét maga szintetikus filozófiának, a kortársak, hol evoluezionizmusnak, hol agnoszticzizmusnak nevezték. Igazában Speneer a darwinizmus bölcselője volt. Darwin nézeteiből kiindulva, a fejlődés elvére alapította rendszerét. Ismerettani főelve az, hogy szoros különbséget kell tenni a megismerhető és a megismer-