Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-20 / 51. szám

az életbe is átmenni s igazságát és valóságát hatalmas közhasznú alkotásokkal is igazolni. Hogy most a debreczeni egyetem kérdéséhez hozzászólok, két okból teszem azt. Egyik az, hogy az egyetem dolgát felszínen tartani segítsem, a másik az, hogy egy igen fontos kérdésnek a tisztázását kérjem. Mindazt, a mit a debreczeni egyetem érdekében készült bizottsági javaslat az egyetem jelentőségéről, szükségességéről és jogosultságáról mond, a legteljesebb egyezéssel aláírom. Nemzeti, közművelődési, felekezeti s nevezetesen autonomikus szempontból egy protestáns egyetem felállítása Magyarországon szükséges és méltányos dolog. Annál is inkább, mert nálunk — sajnos — az állami intézmények, még a tudományos intézmények is, már akár szándékosan, akár elnézésből, az uralkodó vallás törvényileg lehetetlen eszméjének szolgálatában állanak. Az igazi szabadelvűségnek, az elfogulatlan vizsgálódásnak, a pusztán csak az igazságra szomjúhozó tudós kutatásnak, az öntudatos egyéniségek alakítását czélzó neve lésnek nálunk nincsen biztos otthona. Köztünk húzódik meg rendesen ; de mindenütt köztünk se talál szives atyafiságos fogadtatásra. S az evang. egyetemes gyűlés alkalmával ez évben a lelkészképzésre vonatkozólag hozott határozatok mutatják, hogy a szabadságnak és a tudományos szellemnek mind szűkebb tere lesz nálunk is az érvényesülésre. Ezért kell örömmel üdvözölnünk minden mozgalmat, a mely a reformáczió hagyományait és követelményeit, a haladás érdekeit hangoztatja és munkálja. Üdvözölnünk kell különösen a protestáns egyetem eszméjét. Hogy Debreczené itt az elsőség, nemcsak a mult dicsősége, hanem a jelen képessége szempontjából is, azt elvitatni bajos volna; de nem is szükséges. Mert hiszen a hely másodrendű kérdés. A fő az, hogy egy protestáns egyetem létesítésére irányuló törekvés végre pozitiv alakban merült fel. Csak az a kérdés, időszerű e? Tudtommal eddigelé a debreczeni egyetem kérdéséhez csak a ((Sárospataki Lapok » szólt hozzá. Itt a szerkesztő maga, a nála megszokott nyilt, világos érveléssel, elvi és gyakorlati szempontból birálja a mozgalmat. Helyesli a tervet; de az egyetemet nem tartja ez idő szerint elsőrendű szükségnek. Olyanformán van vele, mint jó magam a külső missziói gyűjtésekkel. Senki sem szólhat a dolog ellen, csak épen bajos dolog igazolni, akár a szükségességét, akár a helyességét akkor, a midőn itthon rengeteg a veszteségünk, a mikor az anyagi nyomorúság nyomása alatt iskoláink önállóságát, lelkészeink függetlenségét, autonomiánk sértetlenségét, nem mondom, hogy feláldoztuk, de legalább is koczkára tettük vagy elzálogosítottuk. Előttem soha se fogja senki igazolni, hogy helyesen cselekszik az az ember, a ki, bár a háza népe éhezik és mezítelenkedik, másokkal mégis jótékonykodik. Szakasztott így okoskodik dr. Tüdős István barátom is a felállítandó protestáns egyetem dolgában. Helyességét, szükségességót, kívánatos voltát készséggel elismeri; csak ép a hivihetőségét nem látja be. Okoskodásának a veleje az, hogy a mikor mindkét magyar protestáns egyház kénytelen a szegénysége miatt a népiskoláit lépten-nyomon feladni, a középiskoláit elzálogosítani, holott ezeknek megtartását, erősítését és szaporítását követelné az egyház érdeke: akkor egyetemre nagyobb áldozatokat hozni, vagy azt csak kívánni is lehetetlen. Pedig, a mint azt a «vélemény» mellé csatolt vagyoni kimutatás ugyancsak hangos szóval hirdeti, igen nagy áldozatokat kellene még hozni a debreczeni egyetem érdekében. Az alaptőke a szükséghez képest eddigelé nagyon is csekély. Ilyen tőkével egy egyetemnek még csak a komoly tervezgetéséig sem juthatunk el. Hiszen még csak másfél millió korona sincs együtt eddig! S kérdés, hogy az esetleg nyerendő államsegély és a megindítandó országos gyűjtés mennyire szaporítaná az alapot, vagy az évi bevételeket? Ezért hát egyelőre még szó sem igen lehet a debreczeni egyetem felállításáról; azért maradjunk csak meg az egyetem eszméjénél. Baffay Sándor. ISKOLAÜGY. Az egyházi tanárok és tanítók fizetésének állami kiegészítése. (Az ev. református egyház egyetemes konventjének az országgyűlés képviselőházához intézett fölterjesztése az állami tisztviselők fizetésének rendezése alkalmából, a református felekezeti tanárok és tanítók fizetésének állami kiegészítése tárgyában).* Mélyen tisztelt képviselőház! Azon alkalomból, hogy hazai törvényhozásunk az állami tisztviselők s közöttük az állami tanítószemólyzet * Círóf Tisza István az 1903. június 3—6. napokon tartott konventi ülések második napján, az egyetemes taniigyi^bizottság előterjesztése kapcsán a következő indítványt tette: „Az egyetemes tanügyi bizottság által javasolt felterjesztés terjeszkedjék ki ev. ref. középiskolai tanáraink illetményeinek megfelelő rendezésére is s egyúttal ugyané tárgyban a képviselőházhoz is intézzen kérvényt konventünk". (Lásd konv. jk. 21. sz.) Ezt az indítványt a konvent örömmel fogadván el, — ennek az eredménye ez a felírás. Szerk. ülnn mqdvflr' fpídíiy/líicádi dÁn ÁG aeyl/íWdVíír Tejszöyetkezeti berendezések kézi erö- és göz- iTüOTraííjf határtalan mennyi-LílöU magjai ICJ^aAUaaa^l gop- Cd CŐAIVUAgjaj hajasra, úgyszintén mindennemű tejgazd. gépek és j fCaVajai ségben veszünk. <%) FUCHS és SCHLICHTER, Budapest, VI., Jász-utcza 7. eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak. IW Árjegyzék és költségvetés ingyen és bérmentve.