Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-13 / 50. szám

galmas terjesztésével válaszolna, a mely lehetővé tenné, hogy a Koszorú évi forgalma az írói díjakat is fedezné s így az elnök áldozatkészségéből vagy több Koszorú füzetet, vagy más hasonló vallásos iratokat lehetne előállítani. Annyi bizonyos, hogy ez a vállalat a maga erejéből még nem képes megélni; pedig egy kissé fokozottabb terjesztés mellett most már könnyen lábra lehetne állítani. A Koszorú ez évi füzetei, három kivételével, elbeszélések; két füzet életrajz, egy füzet kép. Tartalmilag tehát az eddigi csapáson haladnak. A 91. füzet „Egy kép a múltból" és „Csobáncz ostroma" czímmel egy történeti képet és egy kis elbeszélést tartalmaz. Az elsőt Sámuel Aladár, a másodikat Demeter József írta. A történeti kép egy kissé színtelen, az előadása száraz; az elbeszélés elevenebb, de nem eléggé vallásos ízű. Talán ez a sorozat leggyengébb füzete. A 92. füzetben G. Szabó Mihály beszéli el „Szenczi Molnár Albert életét" és ismerteti különösen zsoltárfordító irodalmi tevékenységét, Elég jó füzet, bár egy kissé sok benne az életrajzi részletezés. Kevesebb adattal és erősebb színezéssel érdekesebb és tanulságosabb olvasmány lett volna. „Bocskay István és a bécsi béke" (93. füzet) Kóréh Endre erőteljes tollából jó, népszerű életrajz, mely vallásos és hazafias melegével jó hatást kelt. Az „Apróságok" czímű 94-dik füzetben Raffciy Sándor ír öt kis kedves apróságot, a melyek különösen a gyermekeknek fognak tetszeni. A 95. füzetben Borsos István csinos és hatásos elbeszélésben („Tisztító tűz" a czíme) egy megtért ember tanulságos történetét mondja el, a kit Amerikában a nyomorúság és egy utczai prédikátor a jó útra térít. A 96. füzetben Babay Kálmán „A Vl-dik parancsolat" czím alatt egy hatásos elbeszélés keretében a gyermekkorlátozás kárhozatos voltát festi. A 97. füzet „Itthon" czím alatt két kedves rajzot közöl Orth Ambrusné tollából. A 98. füzet Vállaji Ida „A Jóska temploma" czímű megható elbeszélését közli, a melyben egy kis gyermek vallásos ösztönének megható megnyilatkozása megtérít egy Istentől elfordult daczos embert. A 99. füzet „Az igazság" czíme alatt Béri Gyuláné érdekes elbeszélésétközli,melyben egy „felettébb igazságos" büszke lélek tanulságos megaláztatását és a szeretet diadalát meghatóan rajzolja a szerző. A 100-dik füzetben („A végrendelet") J. Nagy Mariska a szorgalmas munka és takarékosság áldását festi, szintén érdekesen szőtt elbeszélés alakjában. A Koszorú tizedik sorozata egészben véve nagyon jó, az evangéliumi keresztyén eszmék népszerűsítését tartalmazó elbeszélésekből áll. Tanulsággal, érdeklődéssel olvashatja a nép is, de az iskolázottabb ember is. Van bennök evangéliumi íz, szín és erő. E mellett magyaros, zamatos, szines nyelven szólnak. Kissé gyengébbek az életrajzos füzetek és legselejtesebb az „Egy kép a múltból" czímű egyházi rajz, a mely nyelvére nézve sem erős, a tartalmát illetőleg is több száraz és nem a népnek való részletet tár az olvasó elé. De ez egytől eltekintve, a Koszorú idei füzetei nagyon jó, részben kitűnő népszerű olvasmányok. A hit erősítésére, az erkölcsök nemesítésére, az egyháziasság fokozására alkalmas irodalmi eszközök. Ezért nagyon helyesen teszik lelkészeink, tanítóink és egyházunk világi elöljárói, ha a Koszorú füzeteit a nép körében ajánlják, ismertetik és terjesztik. Vallásos összejöveteleken a legtöbbet fel lehet olvasni és ezen az úton megkedveltetni. Különösen a M. P. I. Társaság tagjaira vár e füzetek terjesztésének áldásos munkája. Hitvédő fegyverekkel, hiterősítő eszközökkel, erkölcsnemesítő készlettel szereli föl a népet, a ki az ily vallásos füzeteket terjeszti. Ezenkívül ma, a mikor a szocziálista ós a klerikális tevékenység irodalmilag is szaturálja a népet, mondhatnám egyházi érdek és egyházi hivatás, hogy a népnek minél szélesebb rétegét oly egészséges szellemű, vallásos és hazafias olvasmányokkal lássuk el, minők a Koszorú füzetei. Kovács János. BELFÖLD. Az egyetemes konvent ülésezése. Egyetemes konventünk a jelen évben immár harmadszor ült össze tanácskozásra. E rendkívüli ülésezéseket azok a nagyfontosságú iigyek tették szükségessé, a melyek mint a legközelebbi jövő megoldandó kérdései állanak egyetemes egyházunk előtt. A két legfontosabb ezek közül a jövő évben összehívandó zsinat számára az egyházi törvénytervezet elkészítése, és részben ezzel kapcsolatban, részben pedig ettől függetlenül az 1848. XX. t.-cz. alkalmas végrehajtásának kieszközlése a kormánynál és a törvényhozásnál. E két nagyfontosságú és sürgősen elintézendő ügy képezte a f. hó 8-án megnyílt és 10-én bezáródott konventi üléseknek is a tárgyát. Nem csodálkozhatunk tehát rajta, hogy nagy érdeklődés kisérte a tárgyalásokat, mind a konvent tagjai, mind pedig az egész egyház részéről. Konventünk határozott a két nagy dologban. Megállapította az új törvénytervezet végleges szövegét, s elfogadván a két prot. egyház közös bizottságának az 1848. XX. t.-cz. végrehajtása kérdésében beterjesztett véleményét ós javaslatait, felhatalmazást adott a bizottság tagjainak, hogy az evang. testvérekkel egyetértőleg lépjenek érintkezésbe a kormánynyal a végehajtás kieszközlése végett. Mind a törvénytervezet, mind az 1848. XX. t.-cz. végrehajtására vonatkozó vélemény sokkal nagyobb fontosságú, hogysem már ez alkalommal taglalásába bocsátkozzunk. Lesz még erre, s kell is hogy legyen, alkalom. Azért most csak egyszerű tudósítást adunk, úgy a közös bizottság jelentéséről, mint a törvénytervezeten eszközölt fontosabb módosításokról. Az ülés f. hó 8-án, délelőtt 10 órakor, Kun Bértahi n püspök buzgó imádságával és báró Bánffy Dezső főgondnok rövid üdvözlő szavaival megnyittatván, a megjelentek vétettek számba és a helyettesek és póttagok igazoltattak. A hivatalos megalakulás után Zsigmond Sándor terjesztette elő a két prot. egyház közös bizottságának az 1848. XX. t.-cz. végrehajtása tárgyában készített véleményes javaslatát, a melyet, miután előre kinyoma-