Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-13 / 50. szám

A remélhető összes bevételből 4420000 koronából levonva „ „ kiadást 38855"76 korona marad 5344*24 korona Ha a tudományos theologiai munkákat kötve adná a társaság, akkor, egy kötet kötését 70 fillérrel számítva, 6200 kötet bekötési ára lenne . . 4340'00 korona ebből azonban leszámítandó .... 626"24 „ mint a boríték és fűzés előbb felszámított költsége 3723"76 korona lenne tehát e czímen a külön kiadás, a mit ha levonunk mutatkozó fölöslegből, még mindig marad .... 1620'48 korona. Úgy 2160 korona postaköltséget még meg lehetne takarítani azzal, ha az Adattárt és a Monográfiát is a tud. theol. művekkel egy csomagban küldenék. A Koszorúnál felszámítottam kész kiadásnak az írói tiszteletdíjakat is, a mit eddig a világi elnök úr Ő excellentiája szokott kegyesen fedezni. Tehát évi 12 hornnáért minden rendes tag kapna 150 ívre terjedő olyan olvasmányt, a mit a magyar protestáns világ színe-java szükségesnek és hasznosnak ismer el. A kis leánygyülekezetek pedig 6 koronáért 80 ív ily nyomtatványt kapnának. E szerint a László Albert és Társa ajánlatával szemben a M. Pr. írod. Társaság ugyanazon évi díjért adhat 150 ívet is, ebből 60 ívet (Házi kincstár és a tud. művek) — ha úgy kívántatnék — szépen bekötve az anyagyülekezeteknek; a leánygyülekezeteknek pedig adhatna 70 ívet kötetlenül, 10 ívet bekötve. A László-féle ajánlat legfölebb évi 60 ívet igér. Dr. Antal Géza úrnak azt a komolynak látszó ellenvetését, hogy a Protestáns Irodalmi Társulat mint közös társaság nem adhat ki szorosan felekezeti munkákat, maga a társulat megdöntötte már eddigi eljárásával, kiadván Luther és Kálvin alapvető iratait. De különösen megdönti az az érv, hogy a theologiai tudományos munkák a lelkészképzés emelése és a lelkészek színvonalon maradása és továbbképzése érdekében szükségesek, tehát nem közvetlenül a gyülekezet, a nép részére. Tudományosan képzett lelkészt pedig az ellentétes vélemények tüzetes ismerése nélkül egyszerűen lehetetlen elképzelni. így szervezkedvén a társulat, nem kell küzdenie örökösen a hátralékokkal; nem kell röstelkedve pörrel fenyegetni a fizetésben hanyag tagokat. Kérdem: nem ideális állapot lenne-e ez a régi és a mostani állapottal szemben ? Régen az írók örültek, ha annyi előfizetőjük volt, hogy munkájuk nyomdai költsége megtérült. Most pedig a kiadás gondjaitól megszabadulva, tisztességes írói díjat kapnának. Lehet-e, szabad-e ennek megvalósulását akadályozni ? Nem kell-e kapva kapni a kínálkozó alkalmon? Ha nem így, hát ugyan miként akar a társulat élő, szerves összeköttetésbe jutni a protestáns nép zömével ? — Kiadványai most nem kelnek; még a Koszorúra is évről-évre ráfizet! Igen, mert még a tanítók és a lelkészek zöme se ismeri a kiadványokat. A régi közmondás: ignoti nulla cupido — igaznak bizonyul itt is. A kiadványokat a felolvasó estéken meg kell ízleltetni a közönséggel, oda kell állítani a szeme elé, a kezébe kell adni, — így majd megkedveli. Ily uton elérheti a társaság azt a rendkívüli sikert, hogy minden, még a legkisebb gyülekezetben is meggyújtja az evangéliomi világosságnak nem is egy, hanem több fényes lángját! Most a rendes tagok nagy része az irodalmi központokból való: Budapest, Debreczen, Pozsony, Sárospatak, Kolozsvár, Pápa, Eperjes, Sopron és a főgimnáziumokkal biró helyekről; amiből az következik, hogy az 582 rendes tagból annál kevesebb a gyülekezetek száma, hogy tehát igen kevés helyen éreztetheti jótékony hatását e nagyhivatású társulat! Ma, a mikor úgy a római katholikusok, mint a szocziálisták napról napra nagyobb erőt és gondot fordítanak arra, hogy a népies olvasmányok, polemikus iratok ós 2 filléres politikai napilapok útján beleöntsék lelküket a tömegbe s ez által küzdő hadsereggé képezzék és talpra állítsák ügyük mellett; akkor bizonyára okos dolog lesz részünkről is, ha ugyanily módon igyekezünk hatni népünkre és megteszünk mindent arra, hogy gondolkozását irányítsuk, lelkesedését felkeltsük az evangeliumi világosság terjesztése iránt és akaratát edzetté, bátorrá tegyük. Ugyanez a szempont igen kívánatossá teszi, hogy a néplapokat és ifjúsági lapokat is segélyezze a társaság. Ne kicsinyeljük e szerény munkásokat; ne mosolyogjunk erőlködésükön; hanem legyünk rajta, hogy a kis mustármagok terebélyes fákká nőjjenek! Én ki merem mondani azt a meggyőződésemet, hogy e szerény lapoknak csupán lelkesedésből, — a régi módi szerint — minden írói tiszteletdíj nélkül dolgozó munkásai az egyetemes egyházra háruló haszon előidézésében versenyeznek azokkal, a kik szép tiszteletdíjat kapnak czikkeikért. Az;

hogy ők^ingyen dolgoznak, nem azt teszi, hogy munkájuk ingyen való, azaz haszontalan! A nagy záporok mellett üdítő permetező esőre is nagy szükség van a természet életében; de áll ez a szellemi világra is. Dixi et salvavi aninam meam. Pápán, 1903. decz. 2. Kis József• KÖNYVISMERTETÉS. Koszorú. Tizedik sorozat (91—100. füzet). Szerkeszti dr. Kecskeméthy István, kiadja a M. Protestáns Irodalmi Társaság. Ára füzetenként 8 fillér. Budapest, 1903. Hornyánszky Viktor bizománya. Azokból az evangéliumi szellemű, népies kiadványokból, a melyek Koszorú czím alatt ismeretesek, immár száz füzet forog a magyar közönség körében. Az életrevaló, hézagpótló vállalat aránylag széles körben ismeretes ; sok ezer és ezer léleknek szolgál vallási táplálékul, lelki épülésre. Az évenként eladott 30—35 ezer példány magában véve szép szám, jelentékeny forgalom bizonysága. Ám azért nem annyi, a mennyi lehetne s a mennyinek lennie kellene. A M. P. I. T. ezzel a kiadványsorozatával tömeges termelésre rendezkedett be és tömeges forgalomra számított. De a vállalat tíz első évében számítása még nem vált be. A Koszorú füzetekre többé-kevésbbé még minden esztendőben ráfizetett a Társaság. A nagyobb deficzittől Hegedűs Sándor elnök áldozatkészsége mentette meg a Társaságot. Hegedűs Sándor tíz év alatt csaknem tízezer koronát áldozott a Koszorú füzetekre. Ez az áldozat kétségkívül elismerésreméltó, a mit a Társaság közgyűlése minden évben szépen megköszön. De egy ily áldozattal szemben az volna a méltó hála és elismerés, hogy ha a magyar közönség s első sorban a Társaságközönsége a Koszorú füzeteknek oly erélyes és szor-