Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

Még egy találkozónk volt a vármegyeház dísztermében, délután 5 órakor, a mikor is a mult évben Hód-Mező-Vásárhelyen megalakult belmissziói egyesület tartotta szokásossá vált évi értekezletét. Voltunk elég szép számmal ; sorainkat nőtagok s a nagyváradi leányinternátus növendékei tarkították. A püspökök közül Zelenka és Baltik urak voltak ott. Sajnos, hogy Szilassy Aladár elnökünkhöz betegsége miatt ezúttal nem lehetett szerencsénk. A kik eljöttek, azoknak bő lelki táplálékban és szellemi élvezetben volt részük. A buzgó éneklés, a kenetteljes imák ég felé emelték szivünket, az igazán szép és tartalmas felolvasások mindvégig lekötve tartották figyelmünket s megtermékenyítették lelkünket. Különös érdekkel hallgattuk legkivált egy Amerikából rövid tartózkodásra a hazába visszaérkezett hitrokonnak, Kovácsi Miklós Istvánnak (ki különben Clevelandban iigyvéd és közjegyző) rövid, de felette érdekes előadását. Ki hitte volna csak egy emberöltővel ezelőtt, hogy a tengerentúli nagy világrészben valamikor százezerre menjen csak a református magyarok száma, s hogy ezek lelki gondozására innen a hazából sorra vándoroljanak ki a kálvinista Róma falai közt növekedett lelkésztársaink, a kik már ez időszerint is 15-öd magukkal vannak az Egyesült-Államokban! . . . Istenem, mennyire megváltoztak az idők! A felolvasó hazánkfia, kivel már a vasúton megismerkedtünk, úgy felolvasásában, mint magánbeszélgetésben érdekfeszítően ismertette elszakadt véreink bámulatos erőfeszítését és küzdelmeit, úgy általában a megélhetés, mint különösen az egyházi és vallási élet terén. Szavai elárulták, hogy legtöbbjüket a szomorú balsors és kényszerűség viszi, hajtja az idegen hazába, s hogy ugyancsak a nagy többség sajgó szívvel gondol az elhagyott édes anyára s vágyva-vágyik visszatérni újból a Kárpátok bérczei közé. Bizonyára jól fog esni szegény hittestvéreinknek ott a földteke túlsó részén, az a szívből jött meleg testvéri üdvözlet, melyet a belmissziói értekezlet küld nekik a felolvasó által, hazaszeretetre s hithűségre buzdítván őket. * De be kell fejeznem e naplójegyzeteket; bár ha időm s e lap tere engedi, lett volna még elég mondanivalóm a Vll-ik vándorgyűlésre vonatkozólag, s különösen Nagyvárad városának egyházi és társadalmi viszonyait illetőleg. Csak két megjegyzésre szorítkozom hát. Az egyik az, hogy midőn mi reformátusok az ú. n. Biharország szép fővárosába, Nagyváradra megérkeztünk, mély megilletődéssel emlékezénk vissza ama két halhatatlan emlékű jelesünkre (Tisza Kálmánra és Szilágyi Dezsőre) kiket e város szült s adott nemzetünknek és ref. anyaszentegyházunknak. Ah, mórt nem lehettek ők soraink élén, midőn szülővárosuk falai közé azért seregeltünk össze, hogy hitünkben erősödést, küzdelmeinkben irányítást és bátorítást nyerjünk! . . . A másik zárszavam : a köszönet és a búcsú szava a nagyváradi két protestáns egyház közönségéhez s vezérembereihez. A szíves vendégszeretetért fogadják mindannyiunk hálás köszönetét... s további küzdelmükben vezérelje őket a kegyelem Istene erőről-erőre, nyereségről-nyereségre! Lévay Lajos. BELFÖLD. Az erdélyi egyházkerület közgyűléséről. A múltkor közölt tudósítás kiegészítéséül a püspöki jelentésből kiemeljük, hogy kegyúri adományokban a lefolyt év alatt 130,137 kor folyt be (7426 koronával több az előző évinél). A kolozsvári új templomra 7906 kor gyűlt. A Darányi miniszter által létesített telepek közül a nagysármási telepen templom épült s a miniszter annak belső felszerelésére 11,764 koronát utalt ki; a marosludasi telep a lelkész számára 66 hold külső fekvőséget hasíttatott ki stb. A kolozsvári szeretetházra befolyt és folyamatban levő gyűjtés eredménye azzal a reménynyel kecsegtet, hogy a felső leányiskola építéséhez ma-liolnap hozzá lehet kezdeni. Megdöbbentő, hogy a nemzetiségi vidékeken levő egyházközségeinkben magyarul beszélni nem tudó református híveink vannak, a mi egyfelől az állam, másfelől a lelkészek mulasztását igazolja. Másrészről örvendetes jelenség az, hogy Erdélyben a különböző vallásfelekezetek a legjobb viszonyban vannak a ref. egyházakkal, s főleg a r. katholikus hívek azok, a kik magyar nemzeti érdekből sok helyen segítségére vannak a ref. egyházak és templomok körül. Az egyházi értekezletek biztató eredményekkel kezdettek munkálkodni s a „Vasárnap" cz. néplap is üdvös eszköznek bizonyult a hívek összekapcsolására s valláserkölcsi életük ébrentartására. A lelkek száma 728,000. A szülöttek száma 3362-vel több a meghaltakénál. Azonban nagy a törvénytelen gyermekek száma: 11,132, leginkább a vadházasságok révén. Az egyházba lépés 13-mal több a kilépésnél. Ellenben a házasságnál részünkről 15-tel több a reverzális, mint a mult évben. Valamint az egyházi áldást sem vették a házasulok ez évben annyira igénybe, mint az előző esztendőben. Erre a körülményre, mint szintén a baptizmus és nazarenizmus nyílt és lappangó terjedésére nyomósán felhívja a püspök a lelkészek figyelmét, minthogy az elhódítás másként nem szüntethető meg, mint éber lelki gondozással. A püspöki vizsgálat alatt álló egyházak jogviszonyainak rendezése tárgyában élénk vita folyt. A sokféle hozzászólásoknak és módosítani akarásoknak utoljára is az lett az eredménye, hogy az igazgató-tanácsnak a bekért vélemények után készült javaslata pontonkénti szavazások után részint egyhangúlag, részint nagy többséggel elfogadtatott. E szerint határozatba ment, hogy Deés, Fogaras, K.-Vásárhely, Nagy-Enyed, Kolozsvár, M.-Vásárhely, Sepsi-Szentgyörgy, Sz.-Udvarhely Szászváros, O-Torda, Zilah és Brassó részére szélesebb tevékenységi kör biztosíttatik, még pedig: 1. a közgyűlésre 3 ezer lélekszám után külön képviselőt küldhetnek, minden további 3—3 ezer lélekszám után újabb 1—1 képviselőt választhatnak, egyenlő számban a lelkészek és világiak közül; 2. iskoláik után szintén külön tanítóképviselőt küldhetnek; 3. fő- és számadó gondnokaikat maguk választják; 4. a jelenlegi főgondnokok tagsági jogukat élethosszig megtartják; 5. egyebekben az egyházmegyei hatóság alá kerülnek; 6. az igazgató-tanács intézkedik a vagyonkezelés és számadások előterjesztéséről. Ez a határozat tehát fontos egyházszervezeti újítás. A tárgysorozat másik főpontja az egyházkerületi tanügyi bizottság szervezésére vonatkozó javaslata volt az igazgató-tanácsnak, szintén a bekért vélemények alapján. E javaslat is pro et contra sok hozzászólást vont maga után, és sokkal több tartózkodással voltak vele szemben a tan-