Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-01 / 5. szám

úr! miért hagyta el?) durch Einteilung nach Sinnabschnitten und durch Inhaltsüberschriften!" Bereczky úr azt is mondja, hogy nem felel meg a valóságnak az az állításom, hogy az Iskolai név, mint valami veszedelmes elnevezés helyett az egész vonalon elfogadták a Bibliai Olvasókönyv elnevezést. Erre csak számokkal felelek. Kezdetben a „Schulbibel" nevet használták, erre megindult a Schulbibelstreit, s ma 9 ilyen, iskolákban használatos könyv közül 8 a Biblisches Lesebueh nevet viseli, 1. (t. i. a brémai) két néven, úgymint Schulbibel néven és Hamburg számára, a hol ezt elfogadni nem akarták, Biblisches Lesebuch néven jelenik meg. Ha nekem nem akar hinni Bereczky úr, akkor higyjen emez idézetnek : „Da der preuss. Oberkirchenrat die Einfiihrung einer Schulbibel nicht gestattet, so hat sich der Bremer Bibelgesellschaft, für Ánderung des Titels in „Biblisches Lesebuch" entschlossen. (Edmund Oppermann „Die Schulbibelfrage". Ihre Geschichte, Bedeutung und ihr gegenwártiger Stand". 43. oldal.) Hetvényi Lajos, ág. h. ev. főgimn. vallástanár. TÁRCZA. Jézus esodatetteinek lényege és értelme. (Folytatás és vége.) Foglalkozzunk még röviden az Úr által véghezvitt természeti csodákkal. Itt megemlítendők: a szélvész lecsendítése (Máté 8, 23—27. Márk 4, 36—41. Lukács 8, 22—25.); Jézus tengeri utazása (Máté 14, 24—33. Márk 6, 47—54. János 6, 16—21.); Péternek két csodaszerű halfogása (Luk. 5,1—11. János 21,1 — 13); a csodaszerű megvendégelések (Máté 14, 15—21. Márk 6, 34_44. Luk. 9, 11—17. Jáncs 6, 5—15. és Máté 15, 32—39. Márk 8, 1—9.); a státer (pénzdarab ?) a halban 1 Máté 17, 27.); a víznek borrá változtatása a kánai menyegzőn (János 2, 1—11) és az Úrnak zárt ajtók mellett való megjelenése (János 20, 19—26), úgyszintén más hirtelen megjelenései és eltűnései a feltámadása után. Ezen csodatettekben Jézus úgy mutatkozik, mint a ki a természet elemei és erői felett is uralkodik, mint a ki ment minden földi korláttól. Mint az örök igének, mely által a világ megteremtetett, úgy van neki alárendelve a tenger, uralkodójával: a szélvészszel,lakóival, a halakkal, és az emberek által rettegett elemével, a vízzel. Mint a teremtmények mindenható alkotójának és örökké uralkodó megtartójának fia viszi véghez az étellel és itallal való megelégítésnek nagy csodáját; mint fia a láthatatlan Istennek, ki minden földi korlát felett álló tökéletes szellemi lény, a tértől és időtől független. Ezen csodatetteknél is szerepet játszik az ő csodatevő erejébe vetett hit. bárha azt, mivel ezen csodatettek nem állnak szoros összefüggésben az emberek megváltásával, nem is követelte meg az Úr oly mértékben, minta gyógyító csodáknál. A tenger lecsendesítésénél kitűnik a tanítványok hite, ezen kérésükből: Uram segíts rajtunk, mert elveszünk (Máté 8, 25); a tengeri utazásnál a tanítványok hite mint erős vágy jelentkezik az ő segedelmes jelenléte után és ez az Urat hozzájuk viszi (Máté 14, 24). Nem mond ennek ellene az, hogy ők az odasiető Mestert először kisértetnek tartják; mert hiszen az éj a kísérteiben való hit ideje. Péternek hozzá menetele (Máté 14, 28) mutatja, hogy abbeli hitök, hogy Jézusnak hatalma van a hullámokon át is hozzájok menni, nem volt túlzott. Hitéről tesz tanúságot Péter az első csodás halfogásnál e felelete által: „De a te parancsodra kivetem hálómat" (Luk. 5, 5); ezt fejezi ki a második csodás halfogásnál az evangelísta is: „Oda vetették" (János 21, 6). A csodás megvendégelésnél az éledő hit mint az Úrba vetett föltétlen bizalom mutatkozik az embersokaságnál. A kánai menyegzőben Jézus anyja ezen hitnek megszemélyesítője, midőn ezeket mondja: „Nincs boruk", „a mit ő mondott, azt megteszi" (János 2, 3. 5). A státer csodás előhozásakor Péternél is feltehetjük a teljes bizalmat az iránt, hogy Jézus mindent megtehet, hiszen ő érett hitével a többi tanítványoknak mindenkor felette állott és azért Jézus által ki is tüntet tetett. Nem hiányzott a hit végül az Úrnak feltámadása utáni csodás megjelenésénél és eltűnésénél sem. A tanítványok ismerték mesterüket és csodatevő hatalmát, s miután a legnagyobb csoda, az ő feltámadása megtörtént: nem kellett-e mindenek felett hinniök, hogy Jézus az Isten mindenható fia volt? És most még egyszer térjünk vissza a főkérdésre, melyet már az ördöngösségi gyógyításoknál fejtegetni kezdtünk, ezen kérdésre t. i.: miféle erő folytán vitte véghez Jézus mindezen csodatetteket? Hogyan volt az lehetséges, hogy Ő ily csodákat véghezvihetett? Sokan sokféleképen támadják meg főképen e csodák lehetőségét, űgy hogy némelyek ezeket még az Istenre nézve is lehetetleneknek tartják, s annál inkább és mindenekfelett Jézus Krisztusra nézve, kiben igen sokan oly szívesen csak egyszerű embert szeretnek látni. Azonosítják a természeti törvényszerűséget, mely szerint a világban minden történik, az Istennek a világban való megváltozhatatlan működésével; az Istent ezen formaszerűséghez kötik és tagadják, hogy Isten tevékenysége közben kitűzött czélja kedvéért csak egyszer is más utat és módot választhatna, mint a melyeket a természeti tünemények tapasztalás szerinti sorrendjében, azoknak ok és okozati összefüggése szerint alkalmazhat. Könnyen beláthatjuk, hogy ezen úgynevezett törvényszerűség csak egy neme az isteni tevékenységnek, mely azonban nem áll — mint törvény — Isten felett, hanem igenis az Isten szabad akaratából a világ felett. 0 mint végetlen, szabad és mindenható lény még sokféle más módon működhet. Es pedig lényegénél fogva tevékenysége körében más utat-módot is alkalmazhat — s ekkor csodáról beszélünk, s így az ily csodák nem ellenkeznek az értelemmel, valóban lehetségesek s ennélfogva lehetőségükben az emberek által is felismerhetők és megérthetők, hacsak megvan bennünk az Istenről való helyes fogalom. Már pedig Jézus Krisztus csodatettei az Isten művei melyeket Isten fia által, mint eszköze által