Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-22 / 47. szám
Terebély nagy sátoros fa, Szomorkodván ül alatta; Sárga levél béhullatja, Az madár is elsiratja. Fakó lova ott füvelget, Le sem vötte kantárt, nyerget; Hegyes tőrt az nyergen eserget, Ráezot rajta már nem kerget. Fejér abaköpenyegje Az legénynek leterítve; Nyakbanvető farkasbőre, Bús fejével arra dől le. Sárga levél csak hulldogál, Bús madárszó csak sírdogál, Nyugszik ő'is, vagy álldogál: Csak szomorú nótát tanál. Rossz világ van idehaza, Bújdosik már az katona . . . így búcsúznak a kibujdosó kuruczok szép énekekben a hazától, s évek múlva is visszasovárognak. Maga Rákóczi is kibujdosik, s bujdosását két ének kesergi: Rákóczi kesergöje és A kibujdosó Rákóczi imája. Amaz így hangzik : Hallgassátok meg magyarim, a mit beszélek! Tanácsoljatok vitézim : mitévő legyek'? Jön a német, dúl-fúl, éget, Mindent pusztít, rabol, kerget. . . Hajh ! már mit tégyek ? . . . Országomból, a hazámból már ki kell menni . . . Itt hagylak már, pataki vár! Nem látlak már, munkácsi vár! Isten megáldjon! Emez pedig, Rákóczi imája, így szól: Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom A keresztfán drága áron — Oltalmamat tőled várom. . . . ím, elmégyek országomból, Drága kedves, jó hazámból . . . Majd népének is keletkezett a Bujdosó Rákócziról, gyönyörű szép, elegikus hangú dal, mely előre sejteti a jövőt, hogy még visszakívánja e nemzet a szabadság önzetlen bajnokát, s mikor rég meghalt, majd akkor is siratja : Kiáltott Rákóczi A munkácsi sánczra, Reá támaszkodék Pántos pallosára. Reá támaszkodék Pántos pallosára, — Reá rivalkodék Az rézdobosára . . . Beh szomorúan szól a Rákóczi rézdobja, Nem mondja már: Rajta! Rajta, rajta, rajta ! . . . Hanem azt dobolja, Messziről zokogja : Szülőföldem, bölcsőm. Te bús Magyarország! Immár istenhozzád, Immár istenhozzád ! De e dicső s fájdalommal teljes korszaknak legtovább fenmaradt s egyik legmeghatóbb költői terméke a „Jaj régi szép magyar nép" kezdetű Rákóczi-nóta, mely a szerencsétlen kimenetelű trencséni veszteség hatása alatt keletkezett és „síró hangjaival, búsongó dallamával átzengé csakhamar az egész országot". A magyar nép ezzel adott hangot honfi-fájdalmának egy századon át; ezzel siratta szeretett vezéreit: Rákóczit, Bercsényit, s ezzel tartotta fönn emléküket és adta által az unokáknak, — mondja Thaly Kálmán, e korszak koszorús történetírója és e gyönyörű dalok összegyűjtője. Másfél százados bánat szólt belőle s e nótának sokszor hulló könnyek s keseredett lelkesedés között, tárogatók süvöltő hangja mellett énekelt dallamából keletkezett nemzetünknek híres indulója, a Rákóczi induló, a magyar Marseilleise, a mely az eredeti ének lassú, síró dallamánál sebesebb menetű, s lassanként háttérbe szorította, elfelejtette a Rákóczi-nótát. De nem egykönnyen s nem egyhamar, mert a Rákóczi-induló csak 1809-ből való, míg az alapul szolgáló Rákóczi-nótát tárogatókisérettel a 18-ik században végig énekelték még akkor is, mikor már a régi kurucz nemzedék s velük a bujdosók régelhaltak, Rákóczi és Bercsényi hamvait a távol Sztambul és Rodostó hantjai boríták (Thaly). A minthogy nem feledte el a Rákóczi dicső korát sem a következő nemzedék soha, s valahányszor a nemzeti szellem megmozdult, a nemzeti élet megpezsdült, ha bajaink, bánataink voltak és vannak: újra felidézzük emlékünkben e dicsőséges korszakot. * A kuruczkor zaja rég elhangzott s elnémult a tárogató, ez a csodálatos, bűvös-bájos hangszer, a kuruczmúzsának édes-bús hangú kísérője; de megmaradtak a kurucz dalok, a nemzet fájdalmát és örömét, vitézi tetteit s politikai hitvallását fentartó énekek, melyek vigasztalást nyújtottak a következő korszakok borús napjaiban s méltán vigasztalhatnak a mai nehéz és bonyolult viszonyokban is. Oh bizony: szomorú a magyar nóta, több mint 300 év óta, s szomorú a kurucz-múzsa; de édesbús énekeivel s itt-ott fel-felcsillanó jóízű humorával szép és örök büszkesége irodalomtörténetünknek, mint Rákóczi nagy alakja — politikai történelmünknek. Dr. Erdélyi Lajos, főgimn. tanár. KÖN Y VISMERTETÉS. Olajág. 111 évfolyam. A magyar evangeliumi keresztyén nők lapja. Szerkeszti Dessewffy Emma,. Kiadja a Lorántffy Zsuzsánna-egyesiilet. Megjelenik minden hó 1-én. Előfizetési ára egész évre 2 korona. — Szerkesztő és kiadóhivatal: Budapest, V., Lipót-körút 17. sz. Rendkívül örvendek, hogy már két magyar női keresztyén lap talál olvasót magának, a mit a nemrég ismertetett Mustármag megindítása bizonyít. Óhajtom is, hogy mind a kettő mentől szélesebb körben terjeszthesse az áldásos munkát, a mit a nők felébresztésével, ez evangélium megismertetésével és megszerettetésével czélul kitűzött. Mert tán fölösleges megjegyeznem, hogy ilynemű lapunk, az eredeti első, úttörő e téren, már van és ez az „Olajág1 1 . Természetesnek tartom, hogy a „Mustármag" nem az „Olajág" régi olvasóit akarja elhódítani, hiszen ennek nem lenne értelme és nem méltó egy igazi keresztyén laphoz; hanem azokat óhajtja megnyerni a Krisztus evangéliumának, a kikhez az Olajág nem tudott és nem tud utat találni. Az Olajág az első, határozottan keresztyén szellemű női lap, mely az úttörés nehézségeit legyőzte és sok helyen megismertette a női keresztyén szeretetmunkák áldását. Nagyon ajánlhatjuk intelligens nőink figyelmébe
