Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-15 / 46. szám

ismétlem, nem teljesen pontos kimutatás szerint, 131-re rúg; vagyis e statisztika szerint a nagyváradi gyűlés összes látogatóinak száma 237, kik csekély kivétellel a Társaság kötelékében álló tagok voltak. E névsor közzétételénél, mint már nem egy ízben, most sem nyomhatom el azt a megjegyzést, hogy bizony az ágostai hitvallású ev. testvérek az idei gyűlésünket is felette gyér számban látogatták. Igaz, hogy nekik Luther-társaságuk is van, melynek összejövetele az idén a nagyváradi gyűléssel csaknem összeesett; mindazáltal, vagy talán épen ezért, mégis csak nagyobb arányban vehettek volna részt e mi közös testvéri ünnepségünkön, hogy ily módon is mennél jobban ápolnék a két egy­másra utalt protestáns egyház között az együttérzést és a közös szent czélra való törekvést. Lévay Lajos. MISSZIÓÜGY. A diakonissza-intézményről. (Folytatás.) Világos bizonyítéka ez annak, hogy a gyenge nőnek az ily egyházi hivatás betöltésében is, mint a minő a diakonisszáé, a melyet az egyház s társadalom is rendszerint véd, szüksége van nagy gyámolításra s védelemre, a melyet ez idő szerint legjobban nyújt neki a Fliedner-féle szervezet. Hogy ezen r. katholikus apáczarendre emlékeztető, külső végeredményben nem lehet akadálya az intézmény fejlődésének s nem áll ellentétben a protestantizmus szellemével, bizonyítja a diakonissza-intézménynek az elmúlt 70 év alatt való gyors elterjedése, melyről leg­ékesebben szólanak a következő adatok. Fliedner nyomorúságos viskóba fogadta az első női rabot, hogy neki menedéket adjon; lehető legkezdet­legesebb berendezéssel nyitotta meg 1836-ban azt a kór­házat, melyet az első diakonisszának vezetésére bízott, és az első években jóformán egy gyülekezetnek és egy kórháznak sem kellettek az ő diakonisszái, s most 3 óriási, czélszerű berendezésű telepet képeznek a kaisers­werthi különböző intézetek. A betegápolás óriási mére­tekben fejlődött, a mennyiben az eredeti, de sokszor nagyobbított helyen most csak a megbetegedett diako­nisszák ós a gyógyíthatatlan betegek vannak elhelyezve s a tulaj donképi kórházi épületek egy parkban külön nagy területen állanak, s 1888 óta 125 felnőttnek, 65 gyermeknek és 20 gyógyíthatatlan betegnek szolgálnak elhelyezésére és gondozására. Közelökben vannak a különféle szükséges mellékhelyiségek, mint gyógyszertár, konyha, diakonisszák lakóhelye, kápolna, halotti kamra, portási, orvosi lakás, az intézetet vezető lelkész lakása és a különböző betegek részére kijelölt sétányok s parkok. Szomszédságukban áll az 1883-ban épült új „Menyország" nevű árvaház, 36—38 árva gondozására. Az eredeti s régi ház helyén és szomszédságában pedig a következő intézetek fejlődtek ki az elmúlt évek alatt : Az egykori viskó helyett 1841 és 1860 óta egy szépen kiépített s gondozott menedékház fogadja a börtönből kikerült rabnőket; a bérelt kisdedóvó helyett 1855 s ille­tőleg 1888 óta modern kisdedóvó épületben gondozzák az elhagyatott s szegény gyermekeket. Itt találjuk a fel­sőbb leányiskolát, tanítónő-képzőt, diakonissza-iskolát, a munkaképtelen s nyugalomba vonult diakonisszák mene­dékházát. A Gerhradt Pál-féle intézetet az egyedül álló és beteges, részben gyógyíthatatlan betegségben szen­vedő nők részére alapítva. Végül itt vannak a különféle gazdasági s intézeti mellékhelyiségek, orvosi, tanítói s lelkészi lakásokkal. Ezektől függetlenül egy harmadik helyen áll az ideg- és lelkibetegek kórháza, melynek alapját Fliedner kértére 1848-ban IV. Frigyes Vilmos; porosz király vetette meg egy kaszárnya adományozásával; de mivel ez kicsiny­nek és czélszeríítlennek bizonyult, 1881 óta külön e czélra vásárolt helyen s a modern higiénikus követel­ményeknek megfelelően épített épületekben, az ú. n. Johannisbergen vannak elhelyezve azok a szerencsétlenek, kiket megbomlott ideg- s lelkiviláguk hozott ide gyógyu­lást, avagy enyhülést s menedéket keresve szomorú életükben. A kaiserswerthi diakonisszáknak működési köre azonban nemcsak ezekre a helyi intézetekre terjed ki, s Fliedner nemcsak ezen intézetek alapításával tette nevét halhatatlanná, hanem azzal a sok intézettel is, a melye­ket nemcsak Németországnak, hanem más országoknak s földrészeknek városaiban is alapított, avagy a diako­nisszák gondozásába átvett. így alapított egy árvaházat Felső-Sziléziában 1849-ben, Düsseldorf közelében egy diakonissza tanító- és nevelő-intézetet 1861-ben, Berlin­ben ú. n. Mártha-házat bukott nők menedékhelyéül, továbbá cselédképző- s elhelyező-intézetet, kisdedóvót és népiskolát. Hasonló intézeteket alapított Düsseldorfban, Crefeldben, Hattingenben és Brandenburgban. Németországon kivül pedig működnek a kaisers­werthi diakonisszák: Jeruzsálemben, a hol kórházuk és leánynevelő-intézetük van, mely utóbbiban különösen a mohamedán leányok nevelésére fordítanak nagy gondot, hogy őket a keresztyénségnek a török-arabok között való terjesztésére felhasználhassák; Smyrnában, a hol árvaházuk és diakonisszaképző-intézetök van; Beirutban, Alexandriában. Kairóban és végül Bukarestben s Firenze­ben, mely utóbbi két helyen prot. leánynevelő-intézetet tartanak fenn a nagy görög kel. s illetőleg róm. kath. fészekben. Az eddig említett intézeteket a rajna-westfáliai diakonissza-egyesület segítségével alapította Fliedner s ezen hatalmas és áldott egylet tartja is fenn; azonban sokkal nagyobb a száma azoknak az intézeteknek, a melyek nem ezen egyletnek tulajdonát képezik s melyek­ben mégis kaiserswerthi diakonisszák végzik áldásos munkájukat. Az 1891 évi statisztikai adatok szerint a kaiserswerthi diakonisszák működtek: 11 kaisers­werthi, 12 németországi s 12 külföldi, összesen 35 olyan intézetben, melyeket a fent nevezett egyesület alapí­tott s illetőleg tart fenn, és végül 198 oly intézetben, a melyeket egyes egyházak, egyesületek] vagy magánosok alapítottak s tartanak fenn. Azonban nem szabad figyelmen kivül hagynunk a diakonisszáknak legáldásosabb s legszebb munkakörét, a melyet mint gyülekezeti diakonisszák töltenek be magánházakban, családokban a betegápolás, szegények látogatása, árvák felkeresése és másnemű nyomorúság­ban levőknek tág terén, s a mely működési körben a cura pastoralisnak legkitűnőbbnek bizonyult eszközei s végrehajtói, a gyülekezeteknek angyalai s a lelkészek­nek jobbkezei. A kaiserswerthi diakonisszáknak számát legalább 1000-re lehet tennünk, s nincs oly nyomorúság, testi, lelki avagy erkölcsi baj, a mely ellen ők több avagy kevesebb sikerrel nem küzdenének. Hogy a diakonisszák ezen nagyon sokféle s külön­böző lelki és testi tehetségeket és erőket feltételező

Next

/
Oldalképek
Tartalom