Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-01 / 44. szám

ónekeskönyvet elkészítette. Bár a debreczeni zsinat 225. sz. határozatával felhatalmazta az egyet, konventet, hogy az ónekügyi bizottság munkálatának befejeztével az új énekeskönyvet kiadhassa: az egyet, konvent mindazáltal úgy határozott, hogy mielőtt az énekeskönyv kiadása ügyében véglegesen intézkednék, az új énekeskönyvet 2000 példányban kinyomatja, az esperesi hivatalok útján összes gyülekezeteinknek megküldi, az egyházkerületeket pedig felhívja, hogy úgy magára az énekeskönyvre, mint az ezen ügynél esetleg felmerülhető más kérdésekre nézve is nyilatkozzanak. Az egyet, konvent emez intézkedését megnyugvással fogadhatjuk, mert ily nagyfontosságú s a gyülekezeti közéletet oly mélyen érintő ügyben mindenesetre kívánatos, hogy úgy az egyházkerületeknek, mint az egyházmegyéknek módjuk és alkalmuk legyen megjegyzéseiket és kívánalmaikat kifejezhetni. Az új énekeskönyv kiadásánál egyházkerületünk pénzügyileg is érdekelve van. Méltóztatnak tudni, hogy az énekeskönyv nyomtatási jogát egyházkerületünk a dunántúli és tiszáninneni testvér-egyházkerületekkel egyetértve, Hornyánszky Viktor könyvkiadó úrra ruházta, a ki ezért mind három kerületnek egyenként évi 1020 koronát fizet. Most már kérdés, hogy az új énekeskönyv kiadásánál egyházkerületünk hogyan fog kárpótoltatni eddigi jövedelméért, ha a kiadás jogát az egyet, egyház magának tartja fenn? A kérdésnek tehát jogi oldala is van, a melyet egyházkerületünknek alapos megfontolás tárgyává kell tennie. Mindezen szempontokat tekintetbe véve, czélszerűnek tartanám, hogy a már feladatának eleget tett egyházkerületi központi énekügyi bizottság és az ú. n. zsoltárjogi bizottság összeolvasztatnék, illetőleg újjászerveztetnék, azzal a megbízatással, hogy az egyet, konvent által kiadandó próba-ónekeskönyvet tartalmilag megbírálva s az énekeskönyvvel kapcsolatos pénzügyi és jogi kérdéseket is tanulmányozva, a legközelebbi egyházkerületi közgyűléshez kimerítő javaslatot tegyen. Ha a főtiszt, közgyűlés méltánylandónak találja a felemlített szempontokat, abban az esetben tisztelettel kérem, méltóztassék az eddigi két bizottság helyett egy új énekügyi bizottságot szervezni, s annak tagjait még e közgyűlés folyama alatt megválasztani. Tájékozásul az eddigi kiadásokat illetőleg, megjegyzem, hogy az egyet, énekügyi bizottság részére, tiszteletdíjak ós egyéb költségek czímén megállapított összegből a reánk esedékes 22% fejében közpénztárunk a folyó évben 1615 korona 68 fillért fizetett. KÖNYVISMERTETÉS. Predikácziók ós sírbeszédek. Irta: Dúzs Dezső ref theologus. Ára 3 korona. Tápiószele. Szerző tulajdona. Dúzs Dezső, Tápiószelére lelkészhelyettesül exmittált IV. éves theologus szorgalmas munkálkodásának eredménye e könyv, mely előttünk feküszik. Örömmel vettem a kezembe, s ez örömnél csak a mohóság volt nagyobb, melylyel tanulmány tárgyává tettem a könyvét. 7 közönséges, 9 alkalmi, 9 sír- és 1 halotti beszéd alkotja a 142 lapra terjedő könyv tartalmát. Szerző művét Ádám György törvényszéki bírónak, a tápiószelei egyház főgondnokának ajánlotta. Szép és üdvös dolog már a zsenge, ifjú korban Isten dicsőségét munkálni. Szerzőnk is ezt tartotta szem előtt, midőn előszavában így szól: „Ösztönöz a lelkeket Istenhez vetni való akarat, hogy ez úton is hirdessem a mennyei Atya szeretetét, nagy szerelmét, mely vagyon a mi Urunkban, a Jézus Krisztusban". Minden a „kiizdtérre" lépő egyéntől megvárjuk, hogy jól felfegyverkezve, erős legyen, és győzelem kisérje küzdelmét. Minden — Istenhez vezetni akaró — lélektől megkívánjuk, hogy az utat teljesen ismerje. Feltárni az igaz életet, ha a maga teljességében nem is, de részleteiben kifogástalanul, főleg azt a keresztyén igazságot világosítva meg : „Krisztus minden mindeneklen!" Mint az ajtó minden része egy sarok körül forog, úgy a mi teljes életünk lefolyásának ez igazság a sarkpontja. A „küzdtérre" lépő egyén fegyvere is, és az Istenhez vezető lélek útja is egy: a Krisztus neve. Ezt vártam én az előszó után a szerző művében. Azonban, sajnos, épen az nincs benne, a kit kerestem: a Krisztus, a ki megfeszíttetett, de feltámadott; a kinek nevében és nevével a Péterek és Pálok a legnagyobbat : a nagy Pánt meggyőzték, mert ez a fegyverzet erősebb is, ez az út dicsőségesebb is, semhogy bármi felette diadalt arathatna! Szerző a köznapinál köznapibb életet is nagyon közönségesen tárja elénk (1. 71. o., 42^—43. o. stb.). Kedves thémája, csaknem minden beszédében ez: a halál elrabolja a ti kedveseiteket, a hitvest, az apát, lesznek özvegyek és árvák, a kikről Isten gondot visel. Sokszor emlegetett hibánk az nékünk, hogy beszédeinkben csak a teremtő, gondviselő, fentartó Istenről szólunk oly általánosan, hogy ha „Isten" nevét kicseréljük „Allah" névvel, elmondhatja a török szónok is beszédünket. Az ilyen beszédeknek nincs meg a keresztyén ízök; így pedig lelkünk szomjúságát nem elégítik ki, mert ott a nagy kérdés: én lázadó bűnös, hogy tarthatok igényt arra, hogy a tiszta szentség rólam gondot viseljen? Világos, hogy a Krisztusban kijelentett kegyelem az az oszlop, a melyhez támaszkodhatom egyedül ! De ha ez az oszlop hiányzik, mi a támaszom ? A homiletika a szerzőnek is tanította, hogy a „rikatás" nagyon csömörletes; ne könnyeket, sajtoljunk elő, hanem törüljük le azokat!