Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-11 / 41. szám

valóban segítünk-e csak egyetlen lelket is az igazi hithez ? Testvéreimhez, az Úrban szolgatársaimhoz és atyámfiainkhoz szólván, nem szabad, hogy ne legyek teljesen őszinte ós ne beszéljek minden fentartás nélkül. Meggyőződésem, hogy igehirdetésünkben más methodust kell követnünk, mint a mit eddig követénk. Birálgatásokba menni csak negatív eredményre vezetne; a Jézus tanítványainak pedig mindenben és mindenha csak építeniök kell. S nem is részletekkel akarok foglalkozni, hanem elvi jelentőségű dolgokkal. (Folyt, köv.) Kenessey Béla. BELFÖLD. A M. P. I. T. diszülése és a belmissziói értekezlet. Szept. 24 én reggel 9 órára gyülekezett össze az ünneplő közönség a nagyváradi ev. ref. egyház újvárosi kéttornyú templomába, a disziilést megelőző istentiszteletre. A templom teljesen megtelt a Társulat tagjaival s a helybeli közönséggel. A télálló (37. dics. 1. r.) és közének (XC. zsolt. 1. és 9. v.) eléneklése után az újvárosrészi ev. ref. egyházi énekkar, Gerencsér József orgonista vezetése mellett, szabatosan és szépen adta elő a Kreutzer-féle „Áldás az Úr nevén" kezdetű himnuszt. Az ének elhangzása után ifj. Draskóczy Lajos eperjesi ág. hitv. ev. lelkész lépett a szószékre, hogy bár kissé hosszúra nyújtott, de a szeretet és békesség lelkét szép szavakban esdő imájával vezesse lelkünket az Istenhez. Az imádság végeztével a 130. dics. 1. versét énekelte a gyülekezet, s ezután dr. Balthazár Dezső h.-szoboszlói lelkész mondotta el hatalmas predikácziójáí Csel. XII. 1—-11 alapján. Kemény szavakkal ostorozta a közönyösséget, meggyőzőleg hirdette az evangeliumi öntudatra ébredés szükségességét az egyházban, szépen alkalmazva a börtönében sínylődő Péter helyzetét, majd kiszabadulását protestáns egyházunkra. A nagy hatást keltett egyházi beszéd után ismét az énekkar összhangzatos éneke csendült fel, mire az „Erős várunk nekünk az Isten" eléneklése következett a közönség részéről, s ezzel az istentisztelet végződött. A kijáratoknál a nagyváradi hölgyek gyűjtöttek a Társaság „Károli-alapja" javára mintegy 157 koronát. Az újvárosi templomból a Kőrös-utczai ág. hitv. ev. új templomba vonult át az ünneplő közönség. A templom bejáratánál a rendezőség fogadta a vendégeket. A bevonulás és elhelyezkedés ideje alatt Juhász Károly orgonista játszott a templom 'új orgonáján. Az elnökség, a felolvasók, püspökök, főgondnokok az oltár elé helyezett asztalnál és körülötte foglaltak helyet, míg a nagy közönség a padokban szorongott, a hölgyek pedig a karzaton nyertek helyet. Hegedűs Sándor, a társaság elnöke röviden üdvözölvén az egybegyűlteket, a díszülést megnyitotta. Ezután Ritoók Zsigmond, a bihari egyházmegye gondnoka üdvözölte egyházmegyéje nevében a társaságot, tartalmas, szép beszéddel. Vezessen bennünket — úgymond a többek között —• az írod. Társaság; vezesse egyházainkat a tökéletesedés felé, a szabad vizsgálódás, az evangeliumi tudomány és a nemzeti eszme útján emberi feladataink megismerésére; ós ha ezt a czélt a írod. Társaság eléri, akkor a legnagyobb hódítást tette, a mit e földön tehetett. És akkor az igazi tudománynyal felékesített magyar prot. egyházak élni fognak. Adja Isten, hogy úgy legyen 1 Meskó László a tiszavidéki ág. hitv. ev. egyházmegye nevében mondott szives üdvözletet, kívánván, hogy azok az igék, melyek hirdetésére a Társaság hivatva van, a szó és írás csatornáján jussanak el oda, a hová szánva vannak s teremjenek áldásos gyümölcsöt a magyar haza javára. Az elhangzott üdvözlő beszédekre Hegedűs Sándor, a társaság elnöke hatalmas beszédben válaszolt. Beszéde, melyet lapunk mult száma egész terjedelmében közölt, az evangelium magasztalása, a Szentírás védelme s a vallás áldásainak feltüntetése volt. A nagy tetszéssel fogadott elnöki beszéd után gr. Tisza István lépett az asztalhoz, hogy megtartsa szabad előadását „Az egyház és szocziálizmus"-ról. Előadását az igazi szocziálizmus ismertetésével kezdte. Mert a nálunk mutatkozó szocziálizmus távol áll még a szocziálizmusnak a nyugoti országokban honos alakjától. Úgyszólván gyermekkorát éli még Megrohanják nálunk a szegény embert, nem azok, a kik valóban osztályrészesei s szivükön viselik sorsuk javítását, hanem legtöbbször a művelt és félmüveit osztályok züllésnek indult alakjai, a kik megélhetési forrást keresnek és legtöbbször találnak is a szegény nép izgatásában. Ez izgatáson keresztül kettős törekvésük vonul veres fonalként végig: az összeütközést az ügyészséggel kerülni és hozzáférni a népnek nehéz verejtékkel megkeresett filléreihez. Ez a mozgalom azonban hiába nevezi magát szocziálizmusnak; ez csak bitorolja a szocziálizmus nevet. A szocziálizmusnak keretébe — annak legtágabb értelmében — beletartoznak minden oly törekvések, a melyek különösen a munkásosztálynak helyzetét, társadalmi és állami intézkedések által előrevinni igyekeznek. És' ha ily értelemben fogjuk fel a szocziálizmust, akkor az voltaképen a XIX. század legnagyobb dicsősége; ez a mozgalom új korszakot alkot az emberiség történetében, mert az alsóbb néposztályok sorsa iránt való általános érdeklődóst közössé tette az emberiségben. Ma már a társadalom minden rétegét áthatotta az a felfogás, hogy az ember értékét minden sorsban meg kell becsülni. Köztudattá vált, hogy erre joga van, ezt megkövetelheti a társadalom alsóbb néposztálya. És Krisztus tanítása is csak ily felfogással érvényesül igazán. Az egyház a múltban megszerezte a lelki hatalmat, irányt szabott a műveltségnek, de e közben elfelejtkezett a nép alsó osztályairól s ezekkel szemben a felebaráti szeretet gyakorlásáról. Ezen kell segíteni. A humanizmus ily irányban működik; de teljes sikert csak úgy érhet el, ha keresztyén felfogással párosul. Itt van már az egyháznak fontos szerepe. Szükség van oly intézkedésekre, melyek a gyermek erejének kizsákmányolását tiltják, a nőt védik, különösen az anyaság magasztos hivatásának teljesítése idején; továbbá a melyek a munkások biztosítását, baleset, aggkor esetén segítését, a munkarend és idő megállapítását czélozzák. Az egyháznak is foglalkoznia kell a szocziálizmussal s át kell hatni azt a vallás igazságaival. Arra kell törekedni, hogy a munkások szellemi és erkölcsi értéke növekedjék. Ákár lelkészek vagyunk, akár nem, mindnyájan Krisztus szolgái vagyunk. Krisztus szolgáinak pedig ott kell állani a szegény ember mellett, minden bajában, mint hű tanácsadója és segítője. A csaknem egy teljes órát betöltő s nagy tetszéssel fogadott előadás után dr. Ballagi Géza felolvasása következett „Az 1848: XX. t.-cz. a történelem világánál" czímmel. E nagybecsű történelmi tanulmány, meg-