Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-25 / 4. szám

tökéletes (semmi által nem korlátolt), minden korláttól ment zavartalan léteit, oly életet, minőt az első emberek a paradicsomban éltek. Ily korlátok voltak pedig lelkileg: a bűn és erkölcsi erőtlenség, melyek megzavarták az Isten igaz ismeretét, és testileg: a test romlottsága és a halálban a léleknek végleges erőszakos elválasztása a testtől. Jézus azért jött, hogy ezen korlátokat feloldja. Bár ezen a földön a bűnök kiengesztelése, az ördögnek legyőzése és saját feltámadása által csak alapját tudta megvetni ezen tökéletes életnek, de csodatetteivel ú. m. gyógyításaival és halott-feltámasztásaival a jövőre nézve prófétailag megjövendölte annak bekövetkeztét. Dr. Sammetleben után (Vége köv.) Birtha Jcssef. BELFÖLD A budapesti egyház rendezéséről. I. Nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni Haypál kollegám czikksorozatát „a lelkészi szolgálat berendezéséről a budapesti egyházban"; de keserű csalódással tettem le e Lap mult évi 50. számát, melyben H. kollega a czikksorozatot befejezi. Mert az ő általa ajánlott orvosszerek szintén csak olyan kétes értékű flastromok, melyeknek nyomán nemsokára ismét kiújulnának a budapesti egyháznak régi sebei. Egyelőre, ideiglenes orvosszereket ajánl, a helyett, hogy kitűzné a czélt, melyet az egyháznak a szervezkedés terén fokozatosan meg kell valósítania. Nem meri példa gyanánt sem felállítani külföldi testvéreink helyzetét, nehogy álmok álmodójának láttassék. Mintha azt mondaná : erkölcs dolgában nem merem a Krisztust prédikálni s legfőbb eszményképül feltüntetni, mert a gyarló és bűnös hallgatóságot tekintve álmok álmodójának láttatom. Hiszen, ha tenni, haladni akarunk, először is a czélt kell kitűzni, hogy mely irányban induljon meg a tevékenység. Ha látjuk, hogy a budapesti egyház, jelen szervezete mellett, meg nem maradhat, mert el kell pusztulnia: ajánlanunk kell egy életrevaló, a jelen és jövő viszonyoknak megfelelő, sőt a fejlődést, erősödést előmozdító szervezetet, a melynek fokozatos megvalósítása képezze a budapesti egyháznak a közeljövőben feladatát Épen azért jutott a budapesti egyház a mostani nyomasztó viszonyok közé, mert a jövőbe nem tekintett, a gyülekezet tagjainak rohamos szaporodására nem gondolt, vagy legalább nem volt elégfigyelemmel, s csak mintegy ötletszerűen igazította el a felmerült kérdéseket s ezért az utolsó évtizedben élete alig egyéb tengődésnél.* Ki kell tűzni a czélt, mely nem lehet egyéb, mint a mostani szervezetnek egy egészségesebb szervezettel való kicserélése. Részletesen meg kell állapítani amaz egészségesebb szervezetet, a mely garancziát nyújt arra, hogy az evangélium erői jobban áthassák a tagokat és érvényesüljenek az egyháznak úgy szellemi, mint anyagi életében. * Ozikkíró einpz ítélete túlerős és sok tekintetben igazságtalan is. Később is merészen és túlszigorúan birál meg némely dolgokat. Czikkét azonban mégis kiadtam, mert budapesti egyházunk renrlezésére s a mostani bajaiból való kibontakozasra helyesen jelöli meg az utat. Egy traktusba czentralizálva, de több gyülekezetbe deczentralizálva: o az ily óriás ekjézsiának egyénül természetes és a fejlődést előwo/.djtó j^iTvcíjety, Szevli. És e czél nem lehet más, mint a deczentralizáczió. Hódmezővásárhelyi nagy egyházunk már e czél érdekében munkálkodik; Debreczenben is van ilyesféle mozgalom, csak legnagyobb gyülekezetünk, a budapesti, nem igen akar ez útra lépni. Sőt igyekezett a természeti törvényt is korrigálni, s azt is, a mit Isten elválasztott, egybe forrasztani (Buda) Innen van azután az a képtelen helyzet, hogy ha H. kollegám a budai templomban pl. fűttetni akar, előbb a budai egyházi elöljárókkal együtt a Kálvin-térre kell jönnie; vagy hogy Kőbánya már két filiáját (Kispest, Erzsébetfalva) anyásíttatta, de önmaga még mindig leány s nem tud a központi gyámság alól szabadulni. Mikor a budapesti egyház a jelen szervezet mellett foglalt állást, s a lelkészi állásokat nem külön gyülekezettel szervezte, hanem rangosztályba sorozta (I-ső, II., III., lelkészi állás), azzal indokolta ezt az eljárását, hogy itt a fővárosban egy erős központi egyházat kell szervezni, mely kellő tekintélylyel és súlylyal birjon s anyagi és erkölcsi tekintetben „hegyen épített város" lévén, például álljon a többi gyülekezet előtt. És hová vezetett ez a politika ? Anyagilag csaknem a tönk szélére; valláserkölcsi tekintetben pedig? no itt sem lehet a budapesti egyházat példa gyanánt venni. Az eddigi kormányzati irány tehát valósággal csődöt mondott. Be kell ezt látnia mindenkinek, ha csak szemet nem akar hunyni a budapesti kietlen viszonyok előtt: be kell vallania, mert ha nem, „a kövek fognak kiáltani". Vissza kell tehát fordulni ez útról, míg nem késő. Az „erős központi egyház" lidérezfényének hátat kell fordítani, s reá kell helyezkedni arra a régi, kipróbált s jónak bizonyult alapra, melyen egyházalkotmányunk áll, s melyet a nagy gyülekezetekkel szemben is követel a zsinat-presbiteri rendszer. Egyházalkotmányunk szelleme a gyülekezeti életre utal; a „központi egyház" intézménye pedig a gyülekezeti életet nagyságánál, nehézkességénél fogva úgyszólván lehetetlenné teszi. Gyülekezeteket kell hát alakítani a „központi egyházakból", hogy gyülekezeti élet fakadjon, a nehézkes és "tehetetlen „központi egyház" helyére pedig bölcsen kormányzó egyházmegye kerüljön. A budapesti egyház talpraállásának egyedüli útja ós fejlődésének, virágzásának zálo ÍTCL} £IZ egyháznak több gyülekezetre osztása s ekképen önálló egyházmegyévé alakulása. Az, a mit a budapesti presbitérium a viszonyok kényszerű nyomása alatt czentralizáló törekvéseiből eddig engedett, a midőn az ú. n. „helyi bizottságok" megalakulását engedélyezte, csak fél munka és félszeg fejlemény. Mert mik is azok a helyi bizottságok? Ilyeket egyházi törvényeink nem ismernek, s épen ezért egyházi felsőbb hatóságaink nem ismerhetnek el. Törvényes alapjuk tehát nincsen; de nincs hatáskörük sem. A presbitériumban még csak képviseletük sincs; legjelentéktelenebb határozatuk is csak a presbitérium jóváhagyása után hajtható végre ; pénzt a saját czéljaikra nem gyűjthetnek, mert minden krajezárt be kell szolgáltatniok a központi pénztárba. Egyházi életünk alapelve, éltető levegője a szabadság. Megadni a munkálkodáshoz a szabad kezet, a törvényszerű felügyelet fentartásával: ezt kívánja egyházalkotmányunk szelleme. Ha hát a budapesti egyház valamelyik része mozgalmat indít az egyházi élet fellendítésére, ha tömörülni óhajt istentiszteletek tartása s más egyházi czélok elérése érdekében: ezt a mozgalmat a „helyi bizottság" volna hivatva irányítani, vezetni. Ámde a helyi bizottságoknak oly csekély a hatáskörük,