Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-27 / 39. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk : A szórványok gondozásáról. Patonay Dezső. — Egy magánember vázlatos törvénytervezetéből. Presbyteri János. — Iskolaügy: A Bethlen Gábor-kör munkája. Barsy Károly. — Tárcza : Szállá alá poklokra . . . Hegedűs István. — Belföld: Az alsóbaranya-báesi egyházmegye közgyűlése. B. P. I. — A f.-borsodi egyházmegye közgyűlése. Szuhay Benedek. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Nyilttér. — Hirdetések. A szórványok gondozásáról. (Felolvastatott s rendelkező részében határozattá emeltetett a kecskeméti egyházmegye közgyűlésén.) A filiák és szórványok gondozása egyházmegyénk területén, mely népes egyházakat messze kiterjedő határokkal, vagy oly gyülekezeteket foglal magában, melyek egyenesen a szórványok csoportosításának köszönik létjogosultságukat, kótségenkívül a legnagyobb s egyszersmind a legnehezebb feladatok közé tartozik. S még azon egyházak mindegyikéhez is, melyek e két csoportba nem sorozhatok, egy vagy több oly község tartozik, melynek lakosainak nagy többsége ugyan más vallást követ, de a hol kisebb-nagyobb számmal ev. ref. hívek is laknak. így bátran elmondhatjuk, hogy alig, vagy talán nincsen is egyházmegyénknek oly gyülekezete, melynek egyszersmind szórványai is ne lennének. E szórványok mindeddig számba véve, összeszedve nincsenek, nemcsak az egyházi hatóságok, de talán maga az anyagyülekezet által sem. Azt tudjuk, hogy egyik városban vagy községben mennyi a reformátusok száma általában; de hogy melyik pusztán vagy majorban lehetne azokat feltalálni, hogy mily távolságban esnek az anyagyülekezettől stb., mindezekről adataink hiányoznak. A filiák ós szórványok gondozásánál egyik legfontosabb érdeke egyházunknak, tudni azt, hogy az itt lakó ref. szülők gyermekei melyik és minő iskolában nyerik oktatásukat. Csak igen kevés egyházunk lehet abban a kedvező helyzetben, hogy a szórványokban is külön reform, iskolát tart fenn ; a nagyobb gyülekezetekben talán kivétel nélkül a polgári község állít tanyai, pusztai iskolákat, melyekben a hitoktatásról, a vallásos nevelésről a felekezetek gondoskodnak. De hogy állunk e téren egyéb szórványainkban ? A r. kath. földesúr pápista iskolát állít, s ilyenné neveltetik az ott lakó ref. szülő gyermeke is, vagy iskolázatlanul nő fel, szégyenére ref. hitünknek ós műveltségünknek. Az ú. n. tiszta r. kath. községekben nincs más iskola, mint r. kath., a ref. szülő tehát kénytelen ide küldeni s mintegy akaratlanul is elneveltetni gyermekét, mert csak nagyon kevés azoknak száma, kik legalább a konfirmácziói oktatásra az anyagyülekezetbe adják gyermeküket. Ily szomorú képet mutatnak szórványaink az iskolák tekintetében, mely iránt egyházunk közönyös nem lehet! De van még egy más körülmény is, mely kiváltképen felhívja figyelmünket. Az 1895. évi «a vallások szabad gyakorlatáról)) szóló törvény megszüntetvén a valamely vallásfelekezethez való kötelező csatlakozást, a kónyszerkeresztelés és esketós rendszerét, s törvényesítvén a reverzálisokat, teljesen a felek szabad elhatározására bízta ezek igénybe vételét s a reverzálisok megkötését. Egészen új, változott helyzettel állnak tehát szemben híveink, s a tapasztalás igazolja, hogy a szabadsággal leginkább ott élnek vissza egyházunk kárára, a hol a hit gyenge, az egyházhoz való ragaszkodás meglankadt, a ref. közszellem ós összetartás kihalt, elenyészett. Ezek a vószthozó okok szinte csoportosan fordulnak elő a szórványokban. Régi igazság az, hogy könnyű ott reformátusnak lenni és maradni, hol minden ember s az egész közszellem református, hol mindennap megcsendülnek a hitünk templomába hívó harangok; de sokszorosan nehéz ott, hol teljesen más vallású lakosság, ellenkező áramlat vesznek körül s fenyegetnek minden pillanatban az elbontással. Ne hagyjuk őket, nt. egyházmegyei közgyűlés, a sötétség hullámai által elsodortatni, vagy a rideg közönyösség, az ólettelenség álmába temetkezni. Nyujtsunk nekik segédkezet, azáltal, hogy keltsük fel bennük