Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-25 / 4. szám

terjesztett javaslat főelveit helyeslésssel fogadta". Erre a pontra vonatkozólag egy kérésem van Bereczky úrhoz. Legyen szíves kieszközölni, hogy hitelesített másolatban megkaphassam az egyetemes tanügyi bizottság jegyzőkönyvének ama pontját, mely arról szól. hogy az engedélyezés czéljából beküldött Bibliai Olvasókönyvet a tanügyi bizottság visszautasította: mert 1. mi (Jausz Vilmos, Adorján Ferencz és én) csak egy tervezetet küldöttünk be az egyetemes tanügyi bizottsághoz, melynek czélja az volt, hogy a hivatalos egyház figyelmét egy bibliai szemelvényeket tartalmazó, pusztán iskolai használatra készítendő kézikönyv szükséges voltára felhívja s a tervezet főelvei alapján készítendő „Bibliai Olvasókönyv" kiadására az egyetemes gyűlés engedélyét kieszközölje; 2. tudtommal a tanügyi bizottság erre úgy határozott, hogy az iskolák számára készítendő bibliai szemelvények szükségességének elvi kimondásáért az egyetemes közgyűléshez fordult, a mit ez ki is mondott; a mi tervezetünkre pedig, mely, mellesleg mondva, oly bíráló kezébe került, ki mindennemű bibliai szemelvény kiadásának elvi ellensége s az iskolák minden fokozatán a teljes Biblia használatát kívánja, — úgy határozott, liogy tervezetet nem vesz bírálat alá, hanem csak kész tankönyvet. Ha nem így volna, akkor szíveskedjék az illető tanügyi bizottsági jegyzőkönyvi pontot hitelesített alakban szórói-szóra közölni. A következő pontban Bereczky úr azzal vádol, hogy az egyetemes gyűlés határozatát félre magyarázom, az igent nemnek, a fehéret feketének mondom. Ezt pedig arra vonatkoztatja, hogy szerintem az egyetemes gyűlés a tájékoztató véleményt nem emelte határozattá, hanem egyszerűen csak tudomásul vette s jegyzőkönyvében közölte azon czélból, hogy azt az ügy iránt érdeklődők alapos tanulmányuk tárgyává tegyék. Bereczky úr szerint a tudomásul vételnek értelme határozattá emelés. Szerintem pedig e két kifejezés értelme közt levő különbséget csak az nem ismeri, a ki a Kis Biblia és a bibliai szemelvények közti különbséget nem tudja felfogni. Hogy a tudomásul vétel és a határozottá emelés vagy elfogadás között lényeges különbség van, arra bizonyság maga az egyetemes gyűlés jegyzőkönyve. Olyan helyeken, a hol már törvények, vagy előbbi határozatok szabályszerű végrehajtásnak, vagy valami megbízatás teljesítésének bejelentéséről van szó, ott ez a kifejezés áll: „a közgyűlés eme és eme bizottság jelentését tudomásul veszi" ; de a hol valami új indítványt ténylegesen elfogad, ott a határozatban mindenütt ez olvasható: „A közgyűlés eme és eme bizottság javaslatát elfogadja, jóváhagyja, határozattá emeli, vagy a véleményhez hozzájárul". Tessék csak egy kicsit lapozni a jegyzőkönyvekben. Az 1901-ik évi jegyzőkönyv 32-ik pontjában, a hol a Bibliai Olvasókönyv szükséges voltának elvi kimondásáról van szó, szórói-szóra ez áll: „A közgyűlés a tervezett Bibliai Olvasókönyv szerkesztésére vonatkozó véleményhez elvileg hozzájárul". Vájjon itt miért nem áll ez: „tudomásul veszi"? Azért, mert tényleges elfogadásról, határozattá emelésről van szó. Ugyanezen közgyűlés a gyakorlati keresztülvitelre vonatkozó javaslat elkészítésével a tanügyi bizottságot bizta meg. Eme beterjesztett javaslatra nem mondja az 1902-iki jegyzőkönyvi határozat azt, hogy ehhez elvileg hozzájárul, vagy hogy azt helyesli, magáévá teszi, hanem csak tudomásul veszi. Eme tudomásul vételnek tulajdonképeni intenczióját a röviden fogalmazott jegyzőkönyvi határozat ugyan nem mondja meg. de mindenki megmondja, a ki a gyűlésen jelen volt s az illető pontnál elhangzott véleményeket, megjegyzéseket hiven emlékezetében tartotta. Ezen adatokra támaszkodva mondottam a tudomásul vétel s a javaslat közlése czéljának azt, hogy az ügy iránt érdeklődők alapos tanulmányuk tárgyává tegyék, a nehéz ós rendkívül kényes és minden ízében fontos kérdést tárgyilagosan vitassák meg, hogy ennek alapján az egyetemes gyűlés oly határozatot hozhasson, mely a czélnak teljesen megfelel. Bereczky úr annak bizonyságául, hogy illetékes helyen s elfogulatlan emberek az egyetemes gyűlés tudomásul vételét mikép értelmezik, jónak látta a velünk a „Bibliai Olvasókönyv" kiadása ügyében szerződési viszonyban álló Luther-Társaság kis bizottságára hivatkozni, mely „Bibliai Olvasókönyv"-link ügyében úgy határozott (zárójelben hozzáteszem t. i. Bereczky úr előterjesztésére), hogy csak abban az esetben adja ki, ha szerkesztői azt az egyetemes gyűlés által elfogadott foelvek szerint átdolgozzák. Ezzel szemben én más helyről úgy értesültem, hogy az egyetemes közgyűlésen a javaslat tárgyalásánál ellenző nézetek is merültek fel, s oly vélemény is hangzott, hogy az ügy fontosságára s a más nézetekre való tekintettel érvényes határozatot az egyetemes közgyűlés egyelőre ne hozzon, hanem a munkálatot tudomásul véve, az a jegyzőkönyvben további megérlelés végett közöltessék. Ez a „tudomásul vétel"-nek egyedül elfogulatlan és igaz magyarázata. Hetvényi Lajos, ág. h. ev. főg. vallástanár. TÁRCZA. Jézus esodatetteinek lényege és értelme. (Folytatás.) Menjünk tovább a másik orvosi csoda tárgyalásához. Itt van mindjárt a bélpoklosság szörnyű betegsége. Urunknak két ily gyógyítása részletesen le van írva; az egyik esetben csak egy (Máté 8, 1—4. Márk 1, 40—45. Luk. 5, 12—15), a második esetben 10 ily szerencsétlenen segített (Luk. 17, 11—19). Itt vannak azután az egészben vagy részben szélütöttek. El van mondva: egy köszvényesnek gyógyítása, kit a háztetőn át eresztettek le (Máté 9, 1—8, Márk 2, 1—12. Luk. 5. 18—26), a kapernauini százados köszvényes szolgájának meggyógyítása (Máté 8, 5—13. Luk. 7, 1—10) és egy aszott kezű ember gyógyítása (Máté 12, 10—13. Márk 1—5. Luk. 6, 6-—11). És mindenesetre köszvényes volt a Bethesda tava melletti beteg is (János 5, 1—8). Ott vannak a vakok. Két vaknak a meggyógyításáról olvasunk Máté 9, 27—30, két más vaknak meggyógyításáról Máté 20, 29—34, Márk 10, 46-52, Lukács 18, 35-43 (mindkét utóbbi evangélistánál csak egy vak van említve), egy harmadik vaknak meggyógyításáról Márk 8, 23—26. ós egy vakon született ember meggyógyításáról János 9. El van beszélve végül egy siketnémának (Márk 7, 31 - 37), egy vízkórosnak (Luk. 14, 1 4), egy vérfolyásos aszszonynak (Máté 9, 20 22. Márk 5, 25—34), egy hideglelősnek (Máté 8, 14. Márk 1, 29—32. Lukács 4, 38), a királyi szolga gyermekének (János 4, 47—53) és végül Malchusnak a meggyógyítása, kinek Péter kardjával a 8