Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-13 / 37. szám

fogadó-bizottság elnöke, s a dísztermet zsúfolásig megtöltő diszes közönség tetszéssel fogadta a rokonszenves válaszokat, melyekben a különböző országok küldöttei megköszönték a szives forgadtatást, valamennyien keresve a kapcsolatot, mely hazájokat a vallásszabadságnak ehhez a klasszikus földjéhez köti. A kongresszust másnap (szept. 2.) d. e. 10 órakor dr. Oort, leideni egyetemi tanár, magvas beszéddel nyitotta meg az amsterdami „Szabad Egyház" dísztermében. „Istenről elmélkedve — mondá — nincs miért szentkönyvre vagy kiváló személyekre hivatkoznunk, sőt inkább teljes meggyőződéssel vizsgáljuk saját szivünket és elvünket. Önerőnkön megismerve Istent, óhajtjuk, hogy embertársaink is élvezzék ezt a lelki szabadságot és önálló ítélőképességet. Ez az igaz vallás". Azután Ch. Wendte, titkár, számolt be a Nemzetközi Tanács ügyeiről a londoni kongresszus óta. Örömmel jelezte, hogy az eszme mind nagyobb népszerűségre tesz szert az ó- és újvilágban szétszórtan és elszigetelten élő szabadelvű hivők között. Ennek bizonysága az is, hogy szabad Hollandia protestáns gyülekezeteiben vendégszerető otthonra találtunk. Carpenter, oxfordi tanár, ki „a vallás helyét történelmi alapon ismertette, egy vonalon az emberi szellem többi termékeivel, a törvénynyel, a művészettel és a költészettel. A vallásban a társadalmi és erkölcsi elvek felülemelkedtek a dogmán és czeremónián, és a mult nem szabhatja meg, hogy a jövőben meddig haladhatunk. Csak örvendhetünk, hogy Krisztus mellé méltán sorakoznak minden időkből az emberi szellem kiváló képviselői". Jean Reville, párisi egyetemi tanár szerint, a természet rendjének modern forgalma a vallásból is kiszorítja a csodálatos és természetfeletti elemet. Dr. Eliot, az Amerikai Unitárius Társulat elnöke, szépen rajzolta a keresztyénség jellemvonásait Amerika szabad földjén, s kijelentette, hogy a republikánus szervezettel leginkább megegyezik az az önkéntes szövetkezés, a melynek köszönhetik eredetöket az összes (több mint 100) amerikai egyházak és felekezetek. Délután is volt több felolvasás angol, német, holland és franczia nyelven; igen érdekes volt ezek között egy kalkuttai hindu vallomása, ki az igaz meggyőződés hangján hirdette az emberi szellem vallási egységét. Este a „Velenczei kalmár"-ban gyönyörködött a társaság. A második napon Crooker (Amerika) az amerikai nevelési elveket ismertetve, lelkesen hirdeti, hogy az élet számára neveljünk, embert neveljünk s adjuk meg mindenkinek az alkalmat, hogy magát tökéletesíthesse. Pfieiderer (Berlin) azokra a különböző elemekre hivatkozik, melyek a római és hellen míveltséggel, a zsidó és egyptomi hagyományokkal befolyásolták a Krisztus képét az újtestámentumban. A régi Ivrisztus-kép mithikus és naiv, a modern Krisztus-kép szerfölött idealizált; a kettő között föl kell fedeznünk valahára a történelmi Krisztust, a ki emberségét soha meg nem tagadva, a szellemi istenfiúságot hirdeti. Wicksteed (Anglia) párhuzamot von a XII.—XIII. század bölcselői, hivő lelkei és a mostani gondolkozó lelkek tapasztalatai között s örvend, kogy korunk minden vallásban méltányolja a maradandó elemet. Montét (Genf) elősorolja a judaiznras, izlamizmus és keresztyénség rokonvonásait s úgy találja, hogy az egy Istenség eszméje alapján ezeknek egyetemes vallási egyesülése kívánatos. Mead (Amerika) a világbéke előharczosairól emlékezve, e nemes ügy felkarolásáért Hollandiának nyújtja a pálmát. Délután az egész társaság kiindult Haarlembe, hogy gyönyörködjék a St, Bavo székesegyházban adott művészi orgona-hangversenyben s részt vegyen a 600 terítékű banketten, a hol újra felköszöntőkkel és nemzeti himnuszokkal ünnepelték a különböző országok képviselőit. Péntek volt az utolsó nap. Ekkor Andersen (Schleswig-Holstein) újabb positiv hittan szükségességét hangoztatta. Schoenholzer (Zürich) a szabadelvű keresztyénség fejlődéséről számolt be a Svájcz német kantonaiban. Bourrier (Sévres) értekezett a szabad gondolkozás terjedéséről a papság között, hivatkozva saját példájára. Toyosaki (Japán) ismerteti a buddhismus és keresztyénség harczát Japánban s kimondja, hogy ha egy japáni keresztyén lesz, csak a szabad irányhoz csatlakozik. Józan (Budapest) tárgyilagos képet igyekezett nyújtani a magyarhoni vallásos mozgalmakról, Még egy pár kölcsönös köszöntés a testvériség és felebaráti szeretet szent nevében, s a mindvégig kitartó népes hallgatóság, melyben a nők is szép számmal voltak képviselve, egy hollandus zsoltárt énekelt egy szívvel-lélekkel, s erre dr. Oort elnök a kongresszust berekesztette. S barátok és jó ismerősök búcsút mondtak egymásnak két évre, a genfi találkozóig. Délután még egy élvezetes kirándulásban volt részünk Edamba és Volendaruba typikus hollandi tájképpel és népviselettel. Gőzhajó vitt haza a Zuider-Seen. Felejthetetlen napok, páratlan holland vendégszeretet. Józan Miklós. IRODALOM. ** Örömhír a mi Urunk Jézus Krisztusról. Irta Márk. Görögből magyarra fordította Kecskeméthy István. Ára 20 fillér. Kiadja a Bethánia-egylet. Budapest, 1903. — Ezen czímlappal jelent meg Márk. evangéliumának legújabb fordítása. Mint irodalmi termék eredetiségével, nyelvezete magyaros, gördülékeny voltával, méltán tárgya lehet az érdeklődők figyelmének. Az egyes fejezetek feliratainak felosztása könnyen áttekinthetővé teszi az egész evangéliumot, A ki csak kezébe veszi s elolvas néhány verset, érzi, hogy jóllehet a fordító ragaszkodik a görög szöveghez s a régi Károli-fordítás 300 éves befolyását sem téveszti szem elől, mégis mai nyelven hallatja az Isten igéje éltető szavát. Valóban fontos és úttörő munka protestáns irodalmunk mezején. Az irodalmi értéknél azonban sokkal becsesebb és méltánylandóbb az az eszme, mely a Bethánia-egyletet ezen evangelium kiadására vezette. A brit és külföldi biblia-társulat 100 éves jubileumát üli. E társaság több mint 70 éve működik hazánkban. Munkáját minden feltűnés nélkül, de buzgón teljesítette, nem kímélvén semmi anyagi áldozatot, daczára annak, hogy részünkről vajmi kevés támogatásban részesült. Itt az ideje, hogy mi magyarok, kik 1533—1862-ig magunk nyomattuk s terjesztettük bibliánkat segítsünk e súlyos feladat terheinek hordozásában. Ez a gondolat vezette a Bethánia-egylet tagjait, midőn lefordíttatta, kinyomatta a szentírás e kis részletét (anyagilag gyönge lévén nagyobb vállalatra) és Csűrös Sándor erdélyi származású magyar embert alkalmazott ennek 74