Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-13 / 37. szám

lia elrendelnék, hogy a korcsmákat szombaton déltől hétfőn reggelig csukva kell tartani. A bűnesetek száma hogy leapadna ezáltal az intézkedés által! Hiszen a statisztika szerint Németországban 1874-ben a rabok 42%-a iszákos volt. A gyilkosság 46% -át, az emberölés 63°/ 0

-át, a súlyos testi sértés 74, a közhatóságok ellen való bűntények 76, és az erkölcs elleni vétségek 77°/ 0

-át részeg állapotban követték el az illetők. Azt hiszem, tisztelt hallgatóim is meg vannak győződve a felől, hogy a bűn elkövetésének és terjedésének meggátlására, illetőleg megelőzésére szolgáló leghathatósabb, ú. n. preventív intézkedés bizonyára az iszákosság korlátozása, a melyet én a mi viszonyaink között ez idő szerint társadalmi föladatnak tartok, s a mely föladat megoldásában szerény nézetem szerint nagyon jelentékeny szerep vár a Lorántfy Zsuzsánnaegyesületre. Most pedig át kell térnem fölolvasásom tulaj donképeni tárgyára: a bűnösök ós családjaik testi-lelki nyomorának enyhítésére. De ezt az idő előhaladottságánál fogva és más okból is röviden fogom tárgyalni. Mindaz, a mi egyfelől a szerencsétlen bűntettesek, másfelől ezek ártatlan családja testi-lelki nyomorának enyhítésére és megszüntetésére, szóval ós tettel nem hivatalból, hanem társadalmi úton, legfeljebb a hivatalos tekintély és befolyás fölhasználásával, rendszeresen történik : a pátronázs fogalma alá tartozik. Erre a fogalomra nincsen megfelelő, elfogadott magyar műszavunk, a minthogy — fájdalom — nincs is pátronázsunk. Rabsegélyző egyesületünk, mely a szabaduló rabokat pénzsegélylyel látja el, van az országban 21. Ezek egyike, a budapesti, a rabok családjait is segélyezi és a szabaduló rabok számára menedékházat tart fönn. De olyan egyesületünk, mely a börtönök lakói és a társadalom között összekötő kapcsot képezzen, mely a börtön és a társadalom között tátongó mélységet áthidalja, melynek tagjai ezeket a szerencsétlen eltévelyedett embereket testvérekül fogadják, nekik a börtön kapujánál segítő kezet nyújtsanak, őket a jó útra tereljék s azon megtartsák, szeretettel gyámolítsák, nekik gondjukat viseljék s őket a hazának, az emberiségnek megmentsék : a mely ennek a magasztos hivatásnak szentelje magát, olyan egyesületünk, fájdalom, egy sincsen. Azaz hogy mégis van egy! A mely nem erre a specziális czélra alakult ugyan, de a mely minden erkölcsös és nemes törekvéssel közösséget vállal, s a mely ezeknek a szerencsétlen embertársainknak az ügyét is fölkarolta: ez az egyesület pedig a Lorántffy Zsuzsánnaegyesület I Egészen őszintén szólva: rabsegélyző egyleteink bizonyára mélyen érzett hiány pótlására létesültek és sok jót tettek és tesznek, de az;

a mit gyakorolnak, mégis csak hivatalos jótékonyság. Mert többféle jótékonyság van ám I Az ál-jótékonyságról nem is szólva, leggyakoribb az ötletszerű, rendszertelen jótékonyság. Ezt magánosok szokták [gyakorolni: pénzsegélyt adván annak, a ki útjokba akad vagy fölkeresi őket, adván gondolomra, a látszat után ítélve, esetleges kedélyhangulatuk szerint, mindig jóhiszeműleg, de sokszor oktalanul, arra érdemetleneknek és akárhányszor többet ártván, mint használván jószívűségükkel. Egy másik fajtája a jótékonyságnak a dilettáns jótékonyság, melyet egyesületek szoktak gyakorolni, többnyire inkább kedvtelésből és sportszerűleg, semmint hivatásszerű komolysággal. A hivatalos jótékonyság elég rendszeres, de nehézkes, kissé rideg, kényelmes is, a mellett, hogy mindig sablonos. Legnagyobb hibája, hogy egész tevékenysége pénzzel való segélyezésre szorítkozik. Mindezek fölött áll az, a mit művészi jótékonyságnak, vagyis a jótékonyság művészetének nevezhetünk. Ezt, mint általában művészetet megtanulni nem lehet. Sok tanulás, nagy gyakorlat szükséges hozzá, de születni is kell rá. És csodálatos, hogy minden mély érzésű nő született, rátermett erre a művészetre. És az a nő, kinek szivében megvan a szeretet kiapadhatatlan forrása, lelkében az ideálizmus kiolthatatlan lángja és jellemében a törhetetlen kitartás ereje: az a lélekidomítás művészévé fejlődhetik, a ki isteni ihlet segítségével csodát képes művelni, művészetével újjáteremtvén az embert, a ki bűnbe sülyedve, megszűnt Isten képmása lenni. E magasztos, de nehéz föladathoz, a bűnös embertársak megváltásához megkívántató 8 főkellék tehát a szeretet, az ideálizmus és a kitartás. A többi szükséges kellék mind ezekből a tulajdonságokból fejlődik. A tapintat a szeretet folyománya, az emberismeret és tapasztalat pedig a kitartás eredménye. * Ezzel befejezem előadásomat a pátronázsról, melynek hazánkban első úttörője a Lorántfy Zsuzsánna-egyesület volt, ezelőtt egy évvel, a budapesti gyűjtőfogházban levő protestáns rabnők lelki nyomorának enyhítésére működését kiterjesztvén. Ennek az áldásos működésnek ismertetésére nálamnál sokkal hivatottabb a Lorántfy Zsuzsánna-egyesület nagyérdemű titkára, ki az egyesület megbízásából és erkölcsi támogatásával, apostoli buzgósággal, nőies odaadással és szívóssággal s e mellett férfias erélylyel teljesíti magasztos misszióját és a kinek, valamint az egyesület minden egyes tagjának, keresztyéni szeretettel teljes fáradozásaikért a gondviselésemre bízott szerencsétlenek nevében hálás köszönetemet nyilvánítom és a kiknek további működésére az Isten áldását kérem! Vaj na Károly, gyííjtőfogházi igazgató TÁRCZA. Eretnek-kihallgatás a XVI. században.* Az 1553-ik esztendőben Lyon városának egy helyén öt diákot égettek meg, mivel az evangelium igazságait életüknél is többre becsülték. Szenvedéseik részletezése nagyon sok tért foglalna el, azért itt csak kihallgattatásukra szorítkozunk. Minket, a békésebb viszonyok között élő hitutódokat bizonyára mély csodálkozással és némi szégyenkezéssel töltenek el azon bátor és világos feleletek, melyeket az ifjú studensek adtak a feltett kérdésekre. Csodálatos az a készség, a melylyel következetesen és minden habozás nélkül megadják * E ezikket Rotseheidt V. közölte a „Reformierte Kirehenzeitung" 1903. évi 30—32. számaiban Jean Oespin d'Arras-nak 1582-ben megjelent „Histoire des martyrs persécutés pour la véritó de l'Evangile depuis le temps de apotres jusqu' á l'année 1574." ez. műve után. Több irányú érdekességénél fogva jónak láttuk e helyen közzétenni. — M. S.