Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-25 / 4. szám

hogy a mit a hitsorsosoknál is veszedelmesnek látunk, azt az állam kezeibe tegyük le. Különben az egyházi adó kérdése, majd ha konkrét tervekkel állunk szemben, részletesebb megbeszélés tárgyát fogja képezni egyházi sajtónkban. Pőkoly József. ISKOLAÜGY. A budapesti vallástanítás berendezéséhez. De talán azt mondhatná Haypál kollegám, hogy ő nem általában a lelkészképzésről, hanem annak csak a pedagógiai elemeiről szólott. Lássuk tehát a dolgot ebben a specziális vonatkozásában is, hogy kitűnjék, mennyit ér a theologiát végzettek pedagógiai tudása, úgy elméletileg, mint gyakorlatilag. Haypál kollegám szerint a budapesti theol. akadémián csak a nyelvök hegyével kóstolnak bele a növendékek a pedagógiai tudományokba; gyakorlatilag pedig sohasem alkalmazzák azt. Erre az állításra is kénytelen vagyok azt mondani, hogy a tényeknek nem felel meg, — s azzal szemben azt állítom, és pedig egész jó lélekkel, hogy a budapesti theol. akadémia növendékei belekóstolnak a pedagógiai tudományokba, olyan mértékben, mint akármelyik preperandista, és alkalmat nyernek a tudomány gyakorlati alkalmazására is, oly bőven, hogy e tekintetben sem igen maradnak el a tanítóképezdékből kikerültek mögött. Hogyan áll ugyanis a dolog a maga igaz valóságában? Úgy, hogy a theologiára jövők már a gimnázium 7. és 8. osztályaiban is foglalkoztak pedagógiai stúdiumokkal, a mennyiben tanultak létektant és logikát. A preparandisták ezek nélkül az előstudiumok nélkül lépnek a tanfolyamra, s ha azon tanulnak is lélektant, de csak az 5. és 6. gimnazista szellemi erejéhez mérten; a logika pedig egészen hiányzik a tanulmányukból. A preparandiákon tanítanak neveléstörténetet, nevelés- és oktatástant és módszertant. De ugyanezek, ugyanakkora terjedelemben taníttatnak a theologia két első évében, a melyen épen a pedagógiai studiumok dominálnak a theologiaiak felett. S ezeken felül tanulnak a theologusok filozófia históriát, a mi a tanítóképzésből egészen hiányzik. S ezek a pedagógiai tárgyak nemcsak taníttatnak, hanem azonkívül az első évben kétszer kollokvium és nyilvános vizsgálat, a második éven kétszer kollokvium és egyszer vizsgálat is kívántatik belőlük. A theologusok tehát mindazt tanulják a pedagógiai tárgyakból, a mit a preparandisták; sőt ezeken felül ismerősek a logikával és a filozófia históriával is, és a IV. éven még külön tanulják a vallástanítás módszertanát, a katechetikát is. így tehát csak nagy, de alapot nélkülöző mondásnak kell tekintenem azt, hogy a theologusok a preparandisták alapos tudásával szemben csak a nyelvök hegyével kóstolnának bele a pedagógiai tudományokba. Hasonlóképen csak nagy mondás az is, hogy a pedagógiai tudományok gyakorlatilag nem alkalmaztatnának. Még ma is alkalmaztatnak, a mikor pedig a kötelező tanítói vizsga eltöröltetett. Régebben pedig, a mikor én theologus voltam s Haypál kollegám is az volt, még jobban alkalmaztattak. Haypál kollegám, úgy látszik elfeledte, hát emlékezetébe hozom, hogy abban az időben, a pedagógiai tárgyak professzorának a vezetése alatt a Lónyay-utczai községi elemi iskolába jártunk át a gyakorlati tanítás megfigyelésére; előre kiadott thémák tanítását írásban kidolgoztuk s magunk is tanítottunk gyakorlatilag. Ezenkívül ott álltakelőttünk, épen a hittani tárgyak gyakorlati tanítására, a vasárnapi iskolák és a tanításra előkészítő órák ; voltunk házi instruktorok (volt Haypál kollegám is!) és nem vallottunk szégyent seholsem. Ma is eljárnak a tanítói vizsgálatot letenni akaró növendékek a Lónyay-utczai elemi iskolába; ma is tanítanak gyakorlatilag, ott is, a vasárnapi iskolákban is, mint házi intstruktorok is, tehát alkalmuk van az elméleti pedagógia tudományok gyakorlati alkalmazására is. S hogy elméleti és 'gyakorlati pedagógiai tudásuk nemcsak olyan nyelvhegygyei belekóstolás, mutatja az, hogy annak alapján tanítóképesítő viszgálatokra bocsáttatnak, nemcsak a kerület preparandiáján, hanem az állami tanítóképző-intézetekben is. Hogy aztán milyen pedagógiai tudást visz ki magával egyik-másik ifjú a theologiáról, az, a mint az elmondottakból látszik, nem a tanítás rendszerétől vagy mértékétől függ, hanem pusztán attól, hogy tanul-e, vagy nem? Ha valaki tanul s elviszi magával szellemi kincsül mindazt a pedagógiai tudományokból, a mit a theologián nyerhet, akkor nagyon is indokolt öntudattal vallhatja, hogy papi oklevele tallérjában benne van a tanítói tudomány garasa is, s nem kell hozzá egyéb, mint csak hogy felváltsa és sáfárkodjék vele. Ha azonban valaki nem tanul és a rendelkezésére bőven álló módokat és alkalmakat nem használja fel, akkor bizony tallérja se lesz, garasa se lesz. Elméleti pedagógiai tudás tekintetében tehát a pesti theologusok nem állanak hátrább a preparandistáknál. A tudomány gyakorlati alkalmazását illetőleg is van elég alkalmuk. S ha e tekintetben a preparandiát végzettnek több gyakorlata van is, a minthogy ez nemcsak természetes, de szükséges is, — azt ugyan arról sem lehet állítani, hogy kész praktikus tanító volna. Annak is még sok gyakorlatra van szüksége az életben, a míg azzá lesz, a minek lennie kell. A gyakorlat teszi a mestert ott is; de a gyakorlat a hasonló elméleti tudással rendelkező theológus embert is képesítheti arra, hogy módszertani tekintetben ép oly tökéletes legyen vallástanítása, mint a tanítóé. Haypál kollegámnak arra irányult argumentácziója tehát, hogy a lelkészképzés leszólása és a tanítóképzés