Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-25 / 4. szám

szedelmeket csak úgy kerülhetjük ki, ha az 1848 : XX. t.-czikk általános végrehajtása előtt biztosítjuk egyházközségeinkben az egyházi érdekek feltétlen uralmát, a mit teljesen lehetetlennek tartok, ha az egyházi adóreform ügye az 1848: XX. t.-czikk sorsához köttetik : ezért helyesnek, sőt feltétlenül szükségesnek látom ennek a kérdésnek a kikapcsolását a hivatott törvénynyel üsszefüggésben álló kérdések egész komplexumából. Abban a reményben vagyok, hogy sikerül a módját megtalálni az egyházközségi autonómiába való állami beavatkozás elkerülésének. De azért még így sem tartom ideálisnak azt az állapotot, a mely az államsegély erejével eszközlendő egyházi adóreform után be fog következni. Mert egyházközségeink egy nagy része, talán több mint háromnegyed része, gyámság alá fog kerülni. Saját egyházi hatóságainak, a közvetlenül vagy közvetve önmagok által, alkotmányosan összeállított egyházi hatóságok gyámsága alá ugyan, de mégis csak gyámság alá. És miért? Mert szegények és szegénységük daczára önálló egyházközségi életet kívánnak élni. Tehát a vagyon privilégiummal fog birni és csak a módos egyházközségek lesznek igazán autonom egyházközségek. Ez a gondolat a mi egyházalkotmányunktól merőben idegen, ebben a szigorú formában. Igaz ugyan, hogy vannak leány- s fiókegyházközségeink, melyek szegénységük miatt ilyenek ; de ők eddig nem is birtak befolyással az egyházi alkotmányban s így befolyásuk nem volt irányítható sem. Ellenben jövőre nem lesz kizárva, hogy az önálló anyaegyházközségek irányíttassanak s csak a vagyonosok őrzik meg függetlenségüket. Nem mondom, hogy ez bekövetkezik ; de a lehetőség meg van reá, és csak az lenne igazán megnyugtató, ha ez a lehetőség sem léteznék. És ennek is megvolna a maga útja-módja, de annyira idegen a mi egyházunk eddigi alakjától, hogy szinte félve mutatok reá. Hanem azért mégis megteszem, mert hát hiszen kongrua sem volt eddig, az egyházközségi autonomia korlátozása sem volt eddig és sok más egyéb van és lesz még, a mik egyáltalában nem voltak eddig a mi egyházunkban. Ez a mód pedig abban áll, hogy az egyházi adózásban válaszszuk külön azokat a közszükségleteket, a melyek tisztán helyiek s így egyházközségiek, az egyetemes egyháziaktól. Az előbbiek maradjanak jövőre is az egyes helyi egyházközség gondoskodása alatt'; az utóbbiakról pedig az egyetemes egyház minden tagjára kivetett adó útján s az e czélra már felhasználható egyéb források, javak ós segélyek igénybevételével, maga az egyetemes egyház gondoskodjék. Ilyen egyetemes egyházi érdek a lelkészet, az igehirdetésről való gondoskodás, nz egyházi közkormányzat és némi részben a felekezeli népoktatás. Ellenben egyházközségi helyi szükségletek : a népoktatás nagyobb részében, a helyi igazgatás, szegényügy stb. Minthogy a helyi szükségletek aránylag csekély terhet képeznek : az egyházközségek ezekről a nélkül is tudnának gondoskodni, hogy autonómiájuk bántalmat szenvedne. Az egyetemes egyházi szükségletekre pedig, az e czélra kivetett adó elégtelen lévén, az állami segély sokkal megnyugtatóbb formában volna igénybe vehető, mint p. o. a kongruánál, vagy a felekezeti nép- ós középiskoláknál jelenben történik. A mi ellenvetést az egyházközségek »budget jogacc néven fel lehet hozni ezen fenti tervezet ellen, az merő fikczió. A mi egyházunk, daczara a zsinati törvény 1. §-ának, nem az egyházközségek szövetsége, hanem híveink egyházilag szervezett összesége. Az egyházközség, bármily fontos helyet foglaljon is el alkotmányunkban, mégis csak a vallásgyakorlat és egyházkormányzat egyik szerve, melyet épen úgy, mint az egyetemes egyházat, a hívek alkotnak. Hívekből áll az egyházközség ós az egyetemes egyház ; míg az egyházközségek csak az egyházmegyéket ós az egyházkerületeket alkotják, de nem egyszersmind az egyetemes egyházat is. Különben is a »budget-jog«-nak szokásos értelmezése, mint fentebb reá mutattam, csakis a nagyobb egyházközségeknek a javára szolgál és épen ezen nagyobb egyházközségekben az egyetemes egyházi érdekek istápolásának egyik legerősebb akadálya. Mert hogy példákat említsek : Debreczennek lehet érdeke, hogy csak hat lelkésze legyen; de az egyetemes egyházi érclek már azt kívánná, hogy nem hat, hanem tizenhat legyen. Az egyházközségi érdek mit sem kívánhat ott, a hol nincs egyházközség; de az egyetemes egyházi érdek megkívánja az itt netalán levő s gondozásban nem részesülő hivek lelkipásztorolását. Jól tudom, hogy az egyházközségek autonómiája teljes megvédelmezésének ajánlott módja még most időszerűtlen eszme nálunk ós nem igen talál kedvező fogadtatásra. De eljön az idő, a mikor egyházunk reá tér arra az útra, a melyen lehet egyedül elérni a lelkészek egyenlő díjazását, természetesen a helyi körülmények kellő méltatásával; a most felhasználatlanul maradó anyagi erő czélszerű igénybevételét; az egyházi teherviselésnek emberileg lehető igazságos elosztását; egyházunk egész autonómiájának hatályosabb megvédelmezését; számos, ma még alig gondozott egyházi feladatok sikeres megoldását.