Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-16 / 33. szám

Az internátusban fürdőszoba van, a melyet ingyen használhatnak az akadémia rendes növendékei Budapest, 1903. június 30. Az igazgatóság. Dr. Horváth Ödön kir. tanácsost s az eperjesi ev. kolleg jogakadémia 20 éven át volt ismert nevű dékánját — mint lapunk is jelezte, — királyunk ő felsége közigazgatási birónak nevezte ki. Szakirodalmi munkásságát, főleg a jogi szakoktatás köréből, lapunk több ízben is méltatta. 0 volt e hazában e bonyodalmas kérdésnek egyik legalaposabb ismerője és legszakavatottabb írója. Számos „dolgozatait" a közoktatásügyi kormánynál is méltányolták. Az eperjesi jogakadémia újjáteremtőjét és szervezőjét veszíti benne, kinek munkaereje példányképül szolgálhat a fiatalabb tanári nemzedéknek. Dékáni, tanári és írói munkássága mellett hatalmas társadalmi tevékenységet is fejtett ki Eperjesen. Közel 2 évtizeden át mint titkár ós elnök a virágzás legnagyobb fokára emelte a mamár országszerte ismert Széchenyi-kört s a Sáros vármegyei jótékony nőegyletet. Mint vármegyei és városi bizottsági tag hatalmas szónoklataival és vonzó s buzdító egyéniségével ott volt az elsők között, vagy talán a legelső Eperjes városa és Sáros vármegye közművelődési állapotainak fejlesztésében. Egyik legfőbb életczélja azonban az eperjesijogakadémia biztosítása és fejlesztése volt, a melynek az utolsó időben megszaporította a hallgatóságát és tetemesen növelte nagy befolyásával annak alapjait. Berzeviczy és Vécsey óta nem volt Eperjesnek oly általánosan tisztelt és becsült alkotó egyénisége, mint Horváth Ödön. Elismerésül a kollégium a díszterem számára megfesteti az ő képét, ritka becsű szolgálatait jegyzőkönyvében megörökítette s a Széchenyi-kör hasonló gondolkozású, érzésű és munkásságú nejével (Krayzett Aranka) együtt tiszteleti tagjává választotta. Végül kartársainak hű szeretete és ritka bizalma kisóri őt isten áldásának kívánása mellett új és díszes életpályájára! EGYESÜLET. A „Bethánia-egylet" kedden, július 28-án, Szabó Aladár theol. tanár elnöklete alatt tartott választmányi ülésén fontos határozatot hozott a bibliaterjesztésre vonatkozólag. Elhatározta ugyanis, hogy Csűrös Sándort, a Bethánia-egylet s a bpesti ref. ifj. egylet tagját kolportőrül alkalmazza. Az új kolportőr szeptember elején kezdi meg működését s bibliákon kivül vallásos iratokat fog árúsítani evangéliomi szellemű lapokat terjeszteni. A Bethánia-egylet határozatával különösen az angol bibliaterjesztő-társulat iránt érzett hálát akarta kifejezésre juttatni, a mely már félszázad óta terjeszti hazánkban a Szent írást, s a mely eddig egyedül viselte a bibliaterjesztés rendkívül súlyos és költséges munkájának terhét. A társulat ez évben lépett működése századik évébe s a Bethánia-egylet egy kolportőr alkalmazását adja neki jubileumi ajándékul. A ki e tekintetben a Bethánia-egyletet támogatni óhajtja, küldje adományát Szabó Aladár theol. tanárhoz (Budapest, I., Városmajor-utcza 48.), a Bethánia-egylet elnökéhez, a ki az adományokat hirlapilag nyugtázza s az adományozók neveit, ha az adakozások 1000 koronát eredményeznek, közölni fogja Marquis Northamptonnal, a biblia-társulat elnökével. Kérjük egyúttal az egyházi lapokat, hogy a Bethánia-egyletet felséges czélja megvalósításában támogassák. (A „Magyar Szó"-ból). GYÁSZROVAT. Nagy Sándor a brailai (Románia) ref. anyaszentegyház lelkipásztora, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, Budapesten a Szent István-kórházban augusztus hó 9-én délután V2

3 órakor, életének 61-dik, boldog házassága 34-ik évében rövid szenvedés után jobblétre szenderült. Béke poraira! KÜLÖNFÉLÉK. * XIII. Leó pápa halála. A római kath. egyház látható feje, XIII. Leó pápa, július 20-án kemény haláltusa után meghalt. A róm. kath. egyház kétségtelenül sokat köszön neki. Uralkodása alatt új nagyhatalommá és politikai nagysággá nőtte ki magát, a melyet e világ hatalmasai is ilyennek ismertek el. Evangeliumi szempontból ítélve meg őt, egész más a véleményünk. 1878. decz. 28-ról keltezett encyklikájában XIII. Leó azt mondja: „Annak az elkeseredett küzdelemnek, mely a XVI. század kezdetétől az újítóktól a kath. egyház ellen intéztetett, ós a mely mind ez ideig hovatovább hevesebb és hevesebb lett, más czélja nincsen, mint az, hogy minden kijelentésnek elvetésével és minden természetfölötti rendnek megsemmisítésével egyedül az észnek találmányai, vagyis inkább ennek tévedései uralomra jussanak". 1880. decz. 3-ról szóló encyklikájában XIII. Leó a protestáns misszionáriusokat „ámítóknak nevezi, kik Krisztus apostolainak neve alatt tévedéseket terjesztenek és az üdvhöz vezető utat kétessé teszik". Midőn 1883-ban Luthert minden ország evang. hívei ünnepelték, XIII. Leó megragadta az alkalmat és Lutherről mint az „eretnekek fejedelméről" beszélt és ócsárolta. 1884. április 20-ról keltezett köriratában az emberiséget két külön és ellentétes táborra osztja, az egyik „Isten országa e földön" és ez az igazi, a kath. egyház; a másik pedig a „Sátán országa". Az 1897. aug. 1-én kiadott ú. n. Canisius-Encyklikában a reformácziót vészteljes méregnek, legnagyobb fokú erkölcsrontásnak és Luther Mártont lázítónak nevezte. És 1902-ben kiadót ú. n. végrendeletében a reformácziót minden modern revoluczió, Istentagadás, elfajulás és szenvedés forrásának mondotta. Ilyen nyilatkozatok után csakugyan megbotránkoztató az, hogy az az uralkodó, ki a protestantizmus védnökének tekintetni akar, Németország császára, II. Vilmos, a reformáczió legnagyobb ellenségéért könyörgött és neki, mint a nagy, jó (1) férfiak egyikének, milyenekre a világnak szüksége van, még sok évet kivánt! * Szent István ftnnepeltetése. A Szent István-Társulat és az Országos Nemzeti Szövetség azt az indítványt akarja dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter elé terjeszteni, hogy az iskolák által a tanév elején, szeptember első napjaiban ünnepeltesse Szent István emlékét. Minthogy ez az indítvány klerikális oldalról jön, tehát nyilvánvaló a czélzata: nem István királyt, a hon szervezőjét, hanem Istvánt, a szentet akarják ünnepeltetni, — és pedig valláskülönbség nélkül,