Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-26 / 30. szám

méinek köszönheti és Anglia története igazolja ezen merész állítást. A kongregáczionálistákban is megvan újabb időben a vágy a szorosabb tömörülésre a gyülekezeti autonomia sérelme nélkül akarják e tervet megvalósítani akként, hogy egy egyetemes tanács — council — legyen a kor­mányzási dolgokban a legfőbb törvényhozó és adminisz­tráló fórum. A boldogult dr. Parker pendítette meg ezen eszmét, a melynek kivitelén fáradoznak most, eddig azonban még eredmény nélkül. A kongregáczionális egyház kebelében van a nagy „London missionary society", a mely nagy és költséges munka kiterjesztése folytán az utóbbi években anyagi zavarokkal küzdött, 63 ezer fontra szaporodott fel már az évenkénti deficzit, a melyet azonban bámulatos tevé­kenység és áldozatkészség folytán sikerült fedezni az „5 fontos" adakozás által. Ezen társaság hittérítője volt dr. Chalmers, a ki Uj-Guinea szigetén vértanúhalált szenvedett azon rablótörzstől, a mely meggyilkolta. Sikerült a társaságnak koponyáját megszereznie, az ottani törzs­főnök kunyhóját „díszítette" ez mint diadaljelvény. Az angol presbiteri egyház, a melynek tagjai és papjai jórészben skót származásúak, a londoni Regent street-i templomban tartotta ezen évben szinodusát. Ezen aránylag kis egyház szinodusa több mint 600 tagból áll, a melynek elnöke, mint a skót presbiteri egyházban, moderátor nevet visel. Míg a többi szabad egyházak közgyűlései majdnem egyhangúlag elfogadták a passzív rezisztenczia eszméjét, itt e gyűlésen elvetették ennek kötelező voltát, minden egyháztagnak és lelkésznek lelkiismeretére bízván azt, hogy minő álláspontot foglal el az új iskolai törvénynyel, illetve adóval szemben. A bel- és külmisszió terén ezen egyház mutatja az angol szabad egyházak között a leglanyhább tevékenységet és áldozatkészséget, a mit bizonyít az is, hogy a kebelé­ben fennálló missziói társaság újabban folytonos anyagi zavarokkal küzd. A lelkészek nyugdíját 70 fontról évi 80 fontra emelték és reménylik, hogy rövid idő alatt sikerül 100 frntra kiegészítni! A jövő évi közgyűlés Manchesterben lesz. Angliában a methodisták 4 felekezetre vannak oszolva, ezek közül a Wesleyianus és a primitív methodisták vannak legszámosabban. Amazok már szakítottak a pri­mitív methodista hagyományokkal, de ezek még most is szigorúan megtartják ezeket. Ez évi konferencziájuk a Tyne folyó melletti Newcastleban volt, a gyűlés tar­tama alatt folyt le ősi szokás szerint az ú. n. „Camp meeting" táborozó gyűlés a szabad ég alatt, a melyen mint­egy 10 ezer ember vett részt; a nagyterjedelmű meadow-n­réten három szószékről hirdették a methodista módszer összegyűlt hallgatóság előtt az evangéliumot, ép úgy mint kétszáz évvel ezelőtt a nagy alapító, Wesley idejé­ben. A primitív methodisták körülbelül 200 ezer hivŐt számlálnak, van 1085 „utazó", 16 ezer helyi prédikáto­ruk, 10 ezer vasárnapi iskolatanítójuk, 4300 „kápolnájuk" és 678 bérelt imahelyiségük. Egyházi vagyonállapotuk mintegy 100 millió korona! Papjaik képzésére most már ezek is nagy gondot fordítnak Czéljuk, hogy művelt „evangélistákat" képez­zenek, lelkészképző kollégiumuk Manchesterben van. Ezen egyháznak legbuzgóbb tagja és maecenása a gazdag gyártulajdonos: Hartley, a kinek gyáraiban a munkások munkájuknak megfelelő nyereményosztalékot kapnak. Ez a kiváló emberbarát és buzgó keresztyén a man­chesteri kollégiumot újraépítteti, minden kellékkel fel­szereli, két új tanszéket állít és mellé egy kápolnát építtet saját költségén! A kollégiumi kurzus eddig két évig tartott, a jövőben a lelkészjelöltek három évet fognak tölteni az intézet falai között. A 4 részre szakadt metho disták egy „connexiót" alkotnak s most erős a vágy a szorosabb, a teljes egyesülésre. Angliában nincsenek püs­pöki methodisták, míg Amerikában ezek vannak túl­nyomó számban. A londoni wesleyi methodistáknak eddig az ú. n. St. James Hall-ban volt missziói központjuk, most a ker. ifjúsági egylet tulajdonát képező Exeter Hall-ban, mely London egyik legtágasabb terme, fogják vallásos össze­jöveteleiket tartani azon ideig, míg a londoni volt Aquarium helyén a westminsteri palota közelében fel­épül az új belmissziói központi épület. A britt és külföldi bibliai társaság 99-ik évi rendes közgyűlésén az ügyvivő titkár jelentette, hogy a biblia a mult évben 5 új nyelvre lőn lefordítva, több mint 5 millió teljes és részbibliát hoztak forgalomba. Uganda részére — a mely teljesen keresztyén tartomány — teljes bibliát nyomattak. Az Ugandaban vértanúhalált szenvedett Hannington püspök fia április hóban hagyta el Angliát és ment Közép-Afrikába hittérítőnek. Mangva ugandai király, a ki 1886-ban a keresztyén missziót kiirtotta és trónjától megfosztottan Indiában élt, a mult hó közepén halt meg. Egy nagy hittérítő, dr. Langham halt meg a mult hó elején Angliában, a ki a „Fiji apostola" nevet érde­melte ki. Egész életét ott e szigeten töltötte, neki kö­szönhető, hogy e sziget emberevő vadjai ma mind keresztyének, neje ós leánya segítsége mellett lefordí­totta a bibliát fiji-i nyelvre. A mult évben a koronázásra tért vissza hazájába, hogy az angol trón benszülött alattvalóival részt vegyen a koronázási menetben. Nagy halottja volt az év elején az anglikán egy­háznak. Jézus életének hírneves irója és a kiváló szónok Farrar, volt westminsteri kanonok, később élete végéig canterbury-i dean — esperes — halt meg, maradandó emléket hagyva maga után műveiben. Kiváló érdemei nem találtak kellő elismerésre és jutalomra, az angol kormány nem méltatta e kiváló férfiút püspöki székre, noha az angol közvélemény több ízben sürgette e meg­érdemelt kitüntetést. Az angol római kath. egyháznak is nagy halottja van, a westminsteri érsek, Vaughan bíboros halt meg 71 éves korában. Nem volt oly kiváló férfiú, mint két 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom