Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-26 / 30. szám

egy erény megvalósítása, mivel a jó eszméjét meg kell ismerni, meg kel] szeretni és meg kell valósítani, a jót meg kell tenni. Testvér e három, de mindenik a maga saját körében önálló. Onczél mind a három, és ha a művészetnek erkölcsi hivatásáról szólunk, szólhatunk annak tudományos hivatásáról is, mert a művészetnek épen úgy megvan a maga erkölcse és tudománya, mint az erkölcsnek a maga művészete és tudománya és a tudománynak a maga erkölcse és művészete. Olyanok ezek, mint az emberi lélek három alaptehetsége, az: értelem, az érzelem és az akarat a hol szintén nem képzelhető értelem, érzelem és akarat; — érzelem, értelem és akarat, és akarat: értelem és érzelem nélkül. Egy gyökérből nőtt három kiilön rózsafa. A művészet legfőbb czélja: az abszolút szép, az erkölcsiség legfőbb czélja: az abszolút jó, a tudomány legfőbb czélja: az abszolút igaz. Es íme az abszolút szép: abszolút jó is, igaz is ; az abszolút jó: szép is, igaz is; az abszolút igaz : jó is, szép is. Három drága kincs ez, melyet a hármas isten a hármas irányban öncselekvőségét kifejtő egységes emberi léleknek szánt hűséges küzdelme jutalmául, már itt e földön kisebb részletekben, az örökkévalóság honában pedig teljes mértékben. Az erkölcsiség a jó útján viszi az embert a tökéletesség felé; a művészet a szép útján viszi az embert a tökéletesség felé. Egyiknek belső törvénye a valóban jót szolgálni, a másiknak belső törvénye a valóban szépet szolgálni. Az abszolút jót akarja megvalósítani az egyik, az abszolút szépet akarja megvalósítani a másik. Ámde az abszolút jó, abszolút szép is, és az abszolút szép abszolút jó is; tehát mindkettő egy czél felé törekszik, de mindkettő a maga saját módja szerint, a maga útján; mindkettő a maga saját sínjein járó vonat, önálló és mégis egy czélú. Egy a kiindulási pontjuk, egy a talajuk, országuk, vidékük, a melyen futnak és egy a végczéljuk. A szép az eszme győzedelme az anyag felett. Ch. 211. A jó az eszme győzedelme az anyag felett II. kor. 10. 4. Arra a kérdésre tehát: milyen legyen a kettőnek viszonya egymáshoz ? legelői is Goethével felelíink; a ki midőn a felett vitatkoztak a németek: ki nagyobb, Schiller-e vagy Goethe? azt mondotta: Ne vitatkozzatok, örüljetek, hogy két ilyen legényetek (Kerle), emberetek van. Ki nagyobb: a művészet-e vagy az erkölcsiség? Örüljünk, hogy Isten e kettővel megszépítette életünket. Azután pedig felhívjuk a figyelmet Horatius szavára is; a ki azon kérdésre: „Natura fieret laudabile carmen an arte?" Nagyon szépen mutatta ki, hogy az „ingenium" a studium, az „ars" nélkül milyen béna volna és viszont s oda konkludált: „altéra alterius sic poscit opem res et conspirat amice I" Igenis, a művészet és az erkölcsiség, midőn a magok javát munkálják, egyúttal egymást is támogatják és támogassák is: mert hiszen édes testvérek. Hörk József, (Folyt, köv.) theol. tanár. MISSZIÓÜGY. A horvát-szlavon misszió köréből. Elénk élet, lázas munkásság folyik a magyar ev. ref. missziói egyházakban Horvát-Szlavonországban. A legközelebb lefolyt ellenséges zavargások, az idegenbe szórt reform, magyarságot végelnyomással ós elnyeléssel fenyegető fanatikus szláv pápistaság hihetetlen gyűlölködése és erőszakoskodásai annál nagyobb ellenállásra és tevékenységre ösztönzik a még megmaradt magyarság egyetlen védvárát, az ev. ref. egyházakat. A legújabb időkben alkotásokban gazdag, tevéheny vezére Ántal Gábor dunántúli püspök kibontván a küzdelem és haladás zászlaját, katonái, a misszionáriusok bátran törtetnek előre a bizonytalanság és veszedelem mélységei között is. Az állapotok, akadályok és fejlemények elegendő megvilágítására távolról sem elég egy avagy néhány közlemény: kötetet kellene arról írni, a miből aztán világosan látható volna, hogy bár az utóbbi időkben a fejlemények rohamos gyorsasággal állottak elő, ínég mindig túlsúlyban vannak a hiányok, az anyagiakra és szervezendőkre vonatkozó elodázhatatlan, de még mindig betöltetlen követelmények. Épen ezért e hely szűk volta miatt csak egyes újabb eseményekre szorítkozhatom. A Yerőcze melletti Vukoszavljeviczán és környékén mintegy 200—250 ev. ref. él felette fanatikus róm. kath. horvátok között. Ez atyafiak 30—40 éven keresztül nemcsak lelkipásztor nélkül éltek, hanem nagy részök, a kik t. i. Szlavóniában születtek, soha magyar prot. papot, avagy templomot se látott, evangeliumi isteni tiszteletet soha nem hallgatott s így arról fogalmat se alkothatott. Pápista pap keresztelte el, pápista horvát iskolában, annak szellemében nevekedett fel, önkényt vagy erőszakkal kényszeríttetve pápista pap előtt térdelve gyónt, keresztet hányva, képeket csókolva a közelében egyedül feltalálható istenházában, a pápista templomban olthatta Istentől beléje adott vallási szomját, különösen az öregebbjei mit sem értvén a horvát predikácziókból és a latin miséből. Ámde az ifjabb nemzedék a félelmetes eredménynyel asszimiláló horvát iskolákban teljesen elsajátította a horvát beszédet és írást úgyannyira, hogy magyarul írni nem tudott, egymás között horvátul beszélgetett. Valamennyin évről-évre behajtotta a jegyzoség nemcsak a pápista lukmát, a mit bizonyos régi szerződések valamikép igazolnak, hanem a pápista templomokra, harangokra, orgonákra, temetőkerítésekre stb. specifice egyházi szükségekre kivetett adót és pedig a pápistákkal egyenlő mértékben. Ámde a telhetetlen Moloch nemcsak pénzt, hanem még inkább lelkeket is követelt. A fent említett elkeresztelések stb. alapján előfordultak olyan égbekiáltó dolgok, hogy tisztán ev. reform, házasságból született gyermek felnevekedvén, házasságot kötött tiszta reform, szülőktől származott, de el nem keresztelt, át nem nevelt egyénnel, e házasság vegyesnek tekintetett és reverzális alapján e házasságból született összes gyermekek az egyedül igaz és idvezitő horvát római kath. egyház juhocskái közé tereitettek. És ez igy tartott 80—40 éven át. Végre ütött a szabadulás órája! Az elveszett nyájat fölkereste a daruvári lelkész. A magyarságnak még fennmaradt utolsó védhelyén, a vasúti állomáson gyűltek össze 1901. decz. 28-án, itt hallották legelőször édes anyanyelvükön a vigasztaló, erősítő evangéliumot, örömükben könnyeztek, mint a gyermek, a ki elveszettnek hitt édes anyját végre megtalálta. Ezután egyházilag szerveztettek, a püspökség közbenjárására a horvát kormány őket a pápista elkezelés és adózás alól kivonta s a daruvári egyházhoz tartozónak elrendelte. A környék gyermekei részére vasárnapi iskola szerveztetett, az egyházközség részére pedig egy derék épület, telek és szőlő lett kölcsönpénzen véve, a mit a hívek közmunkájukkal s a birtok jövedelmével törlesztenek majd le. Folyó év június 29-ón az egyházi birtok