Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-26 / 30. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcsa 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Reformkatholiczizmus és protestantizmus. Dr. Sslávik Mátyás. — Iskolaügy: Gyakorlati tanárképzés és református iskoláink. Dr. Imre Sándor. — Tárcza: A művészet és erkölcs viszonya egymáshoz. HörTc József. — Misszióügy: A horvát-szlavon misszió köréből. Földváry Jenő. — Külföld: Angol egyházi szemle. B. Pap István. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Reformkatholiczizmus és protestantizmus. III. Ezek után méltán föltehetjük a kérdést, mit tartsunk a reformkatholiczizmusról a protestantizmus világánál? A Schell-Ehrhard-féle irány mindenekelőtt azt igazolja, hony válság készül a katholiczizmus körül s a modern szellem kezdi döngetni a vatikán ősi kapuit. Hogy forrongásban van a mai katholiczizmus, igazolja évek óta az osztrák «Los von Rom» mozgalma, Francziaország kilépett 800 papja, Németországban, az eszmék hazájában az ó- s a reformkatholiczizmus, a tengerentúl az Ireland-fóle amerikanizmus ós Angliában a Manning és Neromann nevéhez fűződő jezsuitaellenes eszmeáramlat «Es mégis mozog a föld!» mondhatják e reformkath. Galileik is az ultrámon tánizmusban megmerevült, sőt automata jellegűvé lett egyházukról! Más további haszna a reformkath. mozgalomnak az lehet, hogy fokozatosan mélyíteni fogja a kath. vallásosságot s a személyes vallásos meggyőződós szempontjából útját egyengeti az egyház belső és külső élete szabadabb, tisztább ós szellemibb nyilvánulásának. Régi dolog, hogy a hivők egyéniségét az olasz-spanyol gazdálkodás teszi tönkre a germán népszellemmel szemben a római kath. egyházban, s a túlhajtott szentkultusz ós mértéktelen bucsúj aras s a hozzájuk fűződő sok babona mindmegannyi olasz-spanyol czafatok ós anakronizmusok a mai katholiczizmuson. E gazdálkodás műve az, hogy a mai római kath. theologia a középkori Aquinói Tamás hitrendszerének bilincseibe van verve s mint «corpus mortuum» a további haladásra képtelen; a román-jezsuita szellem eredménye az, hogy Róma vallásossága praktikus-mechánikus materiálizmussá sülyed s a hit dolgában lelkiismereti küzdelmeket és személyes vallási tapasztalatokat nem ismer, s ugyancsak a római szellem műve az a katholiczizmusban, hogy p. o. Brunner, Hammerstein, Baumgartner, Hettner ós más pápás írók példájára lábbal tiporja a modern klasszikus irodalom jeleseit, a nemzeti irodalmat s főleg a germán népszellem becsületes tudományos törekvéseit. Hisz lépten-nyomon olvashatjuk — nálunk Magyarországon is — a tudomány és művészet fokozatos klerikalizálására irányuló törekvéseket, a melyeknek máig is hű Őre a spanyol-olaszokból álló Index-kongregáczió Rómában. A midőn a reformkatholiczizmus ezeket őszintén feltárja, lényeges szolgálatokat teszen a modern szabad tudományosságnak s a mélyebb vallásosságnak egyaránt. S végül az a haszna is lehet a mai reformkatholiczizmusnak, hogy tisztázni fogja az eszméket abban az irányban, hogy mi a lényeges és mi a lényegtelen a katholiczizmuson, s hogy közvéleményt alkot a katholikusságban a modern eszmevilág számára, a mint hogy maga XIII. Leó pápa sem idegenkedik a reformoktól a bibliai tudomány, a papképzés, a breviárium s az ereklyék történeti hitelesítése terén. Ennek további folyománya lehet az ultramontán rendszer megdöntése, az abszolutisztikus jezsuita uralom megtörése s a különböző ker. vallásfelekezetek közötti békésebb együttélés ós érintkezés. Hisz volt idő Németországban, s az Sailer és Wessenberg püspökök ideje vala, a midőn békés volt a viszony katholiczizmus és protestantizmus között, s volt idő, a midőn a tanítói hatalom az egyházé s nem a pápáé volt, s maga az ókatholiczizmus is igazolja, hogy békésebb ós nemzetibb jellege is lehet mai türelmetlen kizárólagosságával szemben a katholiczizmusnak. Ez önző politikai katholiczizmus megtörése a vallási jellegnek javára lényegesen