Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-12 / 28. szám

Az indítványok során egyesületünk tiszteletbeli tagjaiul megválasztottuk dr Bartók György püspököt és báró Bánffy Dezső egyházkerületi főgondnokot; kimondottuk, hogy már az idéntől kezelve méltányos honoráriumban részesítjük a közgyűlések alkalmával tartott és az emlékkönyvbe felveendő szakszerű felolvasásokat; a központi igazgatóságban megürült két helyre pedig megválasztottuk Dóczy Gedeont és Kulcsár Endrét. Sarudy György pápai kollegánk azon indítványa, hogy ha már egész évre nem kaphatjuk meg a vasúti kedvezményt, kérjük annak legalább a nagy szünidőre megadását, — nem talált kedvező fogadtatásra sem a választmányban, sem a közgyűlésen. Mindkét helyen az volt a vélemény, hogy az indítvány devalválja jogos kívánságunkat és veszélyeztetné annak teljes megvalósulhatását. Nem is fogadtuk el, hanem csak arra utasítottuk az egyesület elnökségét ós központi választmányát, hogy ezt a dolgot kísérje figyelemmel és kedvező alkalommal tegye meg a szükséges lépéseket jogos igényünk kielégittetése iránt. Váró Ferencz enyedi kartársunk az iránt tett indítványt, hogy készíttessék egy, az ének elméleti és gyakorlati tanításához szükséges vezérkönyv. Indítványát elfogadtuk és megbíztuk a központi igazgatóságot, hogy ezt a kérdést készítse elő jövő évi közgyűlésünkre. Ezzel végére jutottunk tárgysorozatunknak, s még csak az volt hátra, hogy búcsút mondjunk egymásnak s a bennünket szives szeretettel vendégeiül látott főiskolának. A búcsúzkodás előtt azonban még újabb örömben volt részünk. Dr. Antal Géza alelnök, a főiskola és az egyházkerület nevében hivatalosan meghívta jövő évi közgyűlésünket Pápára. Szives köszönettel vettük a meghívást, s ha Isten segít bennünket, ott leszünk jó nagy részben mindazok, a kik Enyeden jelen voltunk. Ott leszünk, mert tudjuk, hogy Pápán is szorosabbra fűzhetjük a kollegiális együttérzésnek és szeretetnek kötelékeit, s onnan is újabb tanulságokkal, újabb édes emlékekkel térhetünk haza hajlékainkba s foghatunk majd hozzá kötelességeink további teljesítéséhez. De elérkezett a búcsúzás pillanata, Nagy Lajos, a nagyenyedi kollégium érdemekben gazdag rektorprofeszszóra tolmácsolta a főiskola örömét és köszönetét a felett, hogy falai között tisztelhette egyesületünket ez évi közgyűlése alkalmával. Szives szavaira elnökünk felelt, megköszönve a szives vendéglátást és Isten áldását kérve az ősi kollégiumra és annak vezetőire. Szavaiban ott volt mindnyájunk köszönete, a mely méltán illette mind a kollégiumot, mind annak lelkes tanári karát, azokért az anyagi áldozatokért, odaadó buzgóságért, a melyekkel lehetővé tették közgyűlésünknek Enyeden megtarthatását. Fogadja a kollégium elöljárósága és tanári kara e helyen is legigazabb köszönetünket! S azután bucsúztunk egymástól is s indultunk ki haza, ki hosszabb és rövidebb útra, hogy gyönyörködjünk a bérezés, kies haza természeti szépségeiben, tanulságos látnivalóiban. A kirándulásokban lehetett válogatni bőven, mert ezekről is gondoskodott a buzgó rendező bizottság. Fogadja érte hálás köszönetünket! Végül még talán nem lesz érdektelen ide jegyezni, hogy kik voltunk jelen Dunamellékről. Budapestről jelen voltak, a theologiáról Hamar István, a főgimnáziumból Molnár Sándor igazgató, dr. Erdélyi Lajos, Marton Lajos, Samu János és Halász Zsigmond; Halasról Szatmáry Sándor igazgató, Bartók Lajos, Pataky Dezső és Kristóf József; Nagykőrösről Benkó Imre; Kecskemétről Katona Mihály igazgató és Marton Sándor; Kunszentmiklósról Pátkay Imre és Kiss Ödön; Gyönkről Ádám József, a dunamelléki egyházkerület fő- és középiskoláiból összesen 16 képviselő. Nem maradt tehát képviseletlenül egyetlen iskolánk sem, csupán a nagykőrösi preparandia. Reméljük azonban, hogy a pápai gyűlésen ez is képviselve lesz; sőt azt is reméljük, hogy többi intézeteink is meg fogják szaporítani képviselőik számát. Tudósító. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A róm. kath. fanatizmusnak és vallási türelmetlenségnek erős bizonyítékául szolgál a seckau-gráczi herczegpüspöknek f. évi május havában egyházmegyéje lakosaihoz intézett körlevele, melyet a herczeg-püspök „pásztor levél"-nek, mi pedig, ha tartalmát tekintjük, méltán „klerikális eretnekség"-nek nevezünk. Ebben a „pásztorlevél"-ben, melyet a templomajtókra szegeztek ki, a következő intelmeket olvashatjuk: „egy nem katholikust ne köszöntsetek, vele barátságot ne kössetek, mert a ki a nem-katholikusokat köszöntéssel üdvözli, az bűnt követ el. János apostol 2-ik levelének ilyen felfogását minden katholikus egyén és gyülekezet követni tartozik. Egy tévtanítónak helvetikus istenitiszteletek tartását megengedni oly házban, a mely róm. katholikus egyén tulajdona, vétek; a nem-katholikusokkal való érintkezés bűn, s az a katholikus, a ki részt vesz a nem-katholikusok istenitiszteletén, támogatja a tévtant és elveszíti a hitnek kegyelmét." Ez a pásztorlevél elég okot szolgáltatott arra, hogy Walz és Hofman osztrák képviselők interpellácziót nyújtottak be a kormányhoz, a melyben hangsúlyozzák, hogy az ilyen főpapi intelmek követése nagyobb megrázkódtatást szülhet és azt eredményezheti, hogy a róm. katholikusok a más keresztyén hitfelekezetek tagjaival társadalmi és üzleti téren minden érintkezést megszakítanak, nem is beszélve annak lehetőségéről, hogy az irányadónak ismert helyről hirdetett és megparancsolt fanatizmust még veszedelmesebb kirohanások követhetik. Az interpelláló képviselők még azt is kérdezték, hogy e pásztorlevól kihirdetését megelőzőleg volt-e hatósági jóváhagyás elé terjesztve, s ha igen, mivel tudja a kormány a jóváhagyást igazolni? Nem kérdezzük, hogy mennyi evangeliumszerűség és szeretet van a klerikálizmus sötét lovagjainak lelkében, hiszen ezt mindannyian jól tudjuk; de méltán várjuk kíváncsisággal az interpelláczióra adandó választ, ha vájjon lesz-e elég bátorsága a kormányzat élén álló nagyoknak ahhoz, hogy elhallgattassák a társadalmi rend és békés együttélés felforgatására vad fanatizmussal törő „herczeg-püspököket", s a jövőben elejét vegyék az olyan pásztori levelek kiszegeztethetésének, a a melyek egyenesen arczul ütik a Krisztus tanítását és iiszköt vetnek a békében élő népek lelkébe. A bretteni Melanchton-liázat f. évi október havának második felében akarják felavatni. Az ez irányban megindult mozgalomnak lelke, vezére, Wörner György azonban már nem örülhet fáradozása gyümölcsének: f. évi