Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-14 / 24. szám

választ; az állandó érintkezés létrehozása végett pedig válaszszon egy öttagú bizottságot. Az ügy elintézése azonban nem ment könnyen, mert mint gróf Dégenfeld József és báró Bánjfy Dezső reámutattak, az északamerikai ref egyházzal való olyan érintkezés, a mely határozott és megállapított szervezet formájában történnék, a nemzetközi jog körébe vág bele. Valamely határozott szervezet megállapítása helyett tehát jobbnak ítélték azt a módot, hogy a konventi elnökség, valamelyik egyházkerületi elnökség útján kisérje figyelemmel az amerikai magyar reformátusok egyházi ügyeit s tegye meg a szükségnek megfelelő intézkedéseket. Többek hozzászólása után a konvent a két véleményt összefoglalva fogadta el, s kimondotta, hogy az amerikai magyar reformátusok egyházi ügyeinek figyelemmel kisérésére s az azokra vonatkozó javaslatok megtételére egy öttagú bizottságot választ; az érintkezés közvetítésére és a bizottság javaslatai alapján való intézkedések megtételére pedig a dunamelléki egyházkerület elnökségét hatalmazza fel. Az amerikai-bizottság tagjaivá, György Endre elnöklete alatt Pokoly Józsefet, Balogh Ferenczet, Gslky Lajost ós Szilassy Aladárt választották meg. A második külföldi, illetve már egyetemes vonatkozású ügyet a presbiteri egyházak világszövetségének arra vonatkozó megkeresése képezte, hogy egyházunk lépjen be hivatalosan is a szövetségbe, küldjön képviselőket a Liverpoolban 1904. június 21-én összeülendő nyolezadik egyetemes szövetségi gyűlésre és közölje a megküldött rovatos íven a magára vonatkozó statisztikai adatokat. A bizottság véleménye alapján kimondta a konvent, hogy egyházunknak a presbiteri világszövetségbe belépését óhajtandónak tartja ; annak előkészítésével az amerikai bizottságot megbízza; a kért statisztikai adatokat meleghangú válasz kíséretében megküldi; a szövetségi gyűlésre pedig két képviselőt küld, György Endre és Balogh Ferencz személyében. A harmadik egyetemes evangeliumi vonatkozású ügy volt a Brit- és külföldi bibliaterjesztő társaság százados emlékünnepén teendő képviseltetésünknek s ezzel kapcsolatban itthon biblia-ünnepek tartásának és a társaság javára adományok gyűjtésének a kérdése. Mindezekre konventünk elnökségét a bibliaterjesztő társulat elnöke kérte fel és pedig magyar átiratban. Konventünk, méltányolva azokat a nagy áldozatokat, a melyeket ez a Krisztus lelke által vezetett társulat a magyar biblia nyomatására és olcsó áron terjesztésére hozott, s azokat a nagy szolgálatokat, a melyeket ezáltal anyaszentegyházunknak tett, elhatározta, hogy a Londonban 1904. márczius 7-én tartandó százados emlékünnepen egyházunkat hivatalosan képviselteti; idehaza pedig, 1904. márcz. 6-án, minden gyülekezetünkben, alkalmi istentisztelet keretében biblia-ünnepet rendeztet és gyűjtést indít a társulat javára. Hogy pedig lelkészeink dolgát e tekintetben megkönnyítse és a hívek áldozatkészségét felkeltse, egy füzetben meg fogja iratni a társulat 100 éves történetét s ismerteti azt az óriási munkát, a melyet végzett a Krisztus evangéliumának szent ügye érdekében az egész föld kerekségén, közelebbről pedig a mi édes hazánkban. — Örvendünk rajta, hogy egyházunk végre hivatalosan is kifejezi háláját és köszönetét a bibliaterjesztő társulat iránt, s (

adományaival is hozzájárul annak nagy munkájához. Oh bárcsak minél nagyobb mértékben fellelkesítene bennünket a 100 éves jubileum, ama magasztos czél iránt, a melynek szolgálatában a bibliaterjesztő társulat működik, s bárcsak vezetne el, azonkívül, hogy egyházunk nagyságához méltó adományt küldenénk a társulat pénztárába, arra a meggyőződésre is, hogy elvégre nekünk magunknak is tennünk kellene valamit a magyar szentírás nyomatása és terjesztése érdekében. A közjogi bizottságnak Molnár Béla által ezután előterjeszett jelentése alapján az egerági elbórmálási eseteket, a szükséges további intézkedések megtétele végett felterjesztették a kultuszminiszterhez; tudomásul vették a miniszter válaszát, melyben tudatja, hogy a tanítók fegyvergyakorlatai ügyében úgy intézkedett a honvédelmi kormány, hogy az aug. 15-re befejeződjék; nem látták szükségesnek, hogy a dunántúli kerület óhajtásához képest felterjesztést intézzenek a vasárnapra és ünnepekre eső vásárok és a korcsmák elhelyezése tárgyában, mivel a törvények ezek tekintetében világosan rendelkeznek s csupán csak arra van szükség, hogy azok végrehajtása szigorúan ellenőriztessék; a dunántúli kerületnek az államsegély felemelése, maximális adóterhünknak s ahoz képest a szükséges államsegély megállapítása, s a tiszántúli kerületnek az 1848. XX. t.-cz. végrehajtása tárgyában kelt felterjesztéseit a két testvéregyház közös bizottságához utasították; a dunántúli kerület kérését az iránt, hogy tegyen a konvent felterjesztést a kormányhoz a szent István-napi gazdasági munka törvényellenes büntetésében álló sérelem tárgyában, mellőzték, mivel e tekintetben a törvény világosan rendelkezik. És végül szintén mellőzték a tiszántúli kerület azon kérését, hogy eszközöltessék ki a kormánynál a házassági bizonylatoknak olyan módon leendő kiadatása, hogy abban a felek születési éve és helye, valamint a gyermekek vallására vonatkozó megegyezések mikéntje is közöltessék. A harmadik napon, a jegyzőkönyvek felolvasása ós hitelesítése után, a Baldácsy-bizottság közgyűlése miatt felfüggesztették a tárgyalásokat. Ennek következtében csak rövid idő maradt az ügyek intézésére, s ezen a napon csak egy tárgy: az egyetemes énekügyi bizottságnak Radácsi György által előterjesztett jelentése került szőnyegre. De még ez az egy sem nyert végleges elintézést; mert az új énekeskönyv nagy kérdése és a bizottságnak erre vonatkozólag tett javaslata oly széles medrű vitát eredményezett, hogy a határozathozatal csak a negyedik napi ülésben történhetett meg. A bizottság, mint már említve volt lapunkban, bejelentette, hogy munkálatait teljesen befejezte és az új énekeskönyv készen áll a kiadatásra, Indítványozta tehát, hogy a konvent, a debreczeni zsinattól nyert felhatalmaztatása alapján, rendelje el az új énekeskönyv kiadását; a kiadás körül felmerülő kérdések megoldása ós a módozatok megállapítása végett pedig küldjön ki egy, kerületenként 1 — 1 tagból álló bizottságot, a mely jelentését terjessze be az Őszi rendkívüli konventre. Ezzel a javaslattal szemben gróf Dégenfeld József azt indítványozta, hogy mielőtt érdemleges intézkedést tenne ez ügyben a konvent, tegye le az új énekeskönyvet a kerületekhez, liogy azok mind magára az énekeskönyvre, mind pedig az annak kiadásához fűződő jogi és pénzügyi kérdésekre nézve nyilatkozhassanak. Fejts István, a bizottság elnöke védte a bizottság javaslatát, s Dégenfeld indítványának különösen azt a részét kifogásolta, a mely magára az énekeskönyvre nézve is megadja a kerületeknek a bírálat jogát. Szerinte, ha a kerületek magát a munkálatot is bírálat alá vehetik, akkor ennek következménye az lesz, hogy a bizottság munkálatából tabula rasat csinálnak és az új énekeskönyv kérdésének megoldása beláthatatlan időkre elodáztatik. Szintén a bizottsági javaslatot védte Radácsi György előadó is; a többi felszólalók: • Sass Béla, Antal