Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-14 / 24. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcsa 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FAKKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Az erdélyi ref. egyház jövőjének biztosítása. Kóréh Endre. — A Gyula, Darabos Sándor. Iskolaügy: Pedagógiai jelentőségű reklori beszéd, en. Az egyetemes konvent ülései. Tudósító. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — — Nyilttér. — Hirdetések. békés-bánáti egyházmegye felosztása Garzó — A nemzeti nevelésről. B. I. — Belföld : Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázatok. Az erdélyi református egyház jövőjének biztosítása. Magyar református egyházunk válságos időket ól. Ez olyan közismert tény, a mely bizonyításra nem szorul. Csak a tiszta valóságot fejezi ki Bánffy Dezső báró egy mult évi elnöki megnyitó beszédében, midőn az azóta sokszor idézett szavakat mondá, hogy megnehezült az idők járása felettünk. Bizony igaz ez. Mindazok a valláserkölcsi és nemzeti feladatok, melyeket anyaszentegyházunk mindenkor betöltendőknek vallott, most kétszeres súlylyal nehezednek reánk. Kevesebb lett az erőnk, több lett az akadályunk ; kevesebb a barátunk, több az ellenségünk. Évről-évre erőteljesebben lép előtérbe az egyházaknak nemzeti szempontból való jelentősége, kivált a nemzetiségi helyeken. Az ultramontanizmus térhódítása, merész előretörése is megdöbbentő. Valóban, a mi egyházunknak a közeljövőben való szerepét, hivatását a zürichi Zwingli szobor fejezi ki: egyik kezünkkel kardot kell forgatnunk, a másikban a szentírást kell tartanunk. Egyszerre kell az evangéliumi hit apostolának s a magyar faj bajnokának lennünk. Ezeket meggondolva lehet csak igazán fájlalnunk azt a végzetes tévedést, hogy annak idején elősegítettük s hozsánnával fogadtuk az egyházpolitikai reformokat; mert ezek igen érezhetően meglazították azt a kapcsolatot, mely híveink és a pásztorok között van, s azt a csekély erkölcsi befolyást is a minimumra redukálták, a melylyel a hívekre bírtunk. S a legszomorúbb a dologban az, hogy a míg így vesztettünk a réven, a vámon — semmit sem nyertünk. Nekünk nincsen abszolváló, bűnbocsátó hatalmunk, sem pokolbeli tűzzel-vassal való fenyegetésünk, a melynek a sűrűbb gyakorlásával szorosan magunkhoz lánczolhatnánk a híveket. Ezek mellett megoldatlan a legégetőbb, a legfájdalmasabb, a folyton vérző seb: az adózási ügy. Ha ennek megoldása nem volna ma a javaslások, próbálgatások, előmunkálatok kezdetleges stádiumában, sokkal nyugodtabban tekinthetnénk a jövő elé; de így — épen ez koronázza be elesett állapotunkat, mert a hívő, a ki az egyházához való kapcsolatot legerősebben az adóteher kellemetlen súlyában érzi, önkéntelenül is elidegenedik attól. Összegezve a fentebbieket: erőteljes felekezeti és faji harcz küszöbén állunk; de a míg egyfelől szellemi és erkölcsi kapcsolatunk a gyülekezet irányában meglazult, addig másfelől az a kapcsolat maradt meg, a mely nem áldás, hanem nyomorúság rajtunk : az egyházi adózás. Valóban, jó adag optimizmus kellene ahhoz, hogy a jövendőt rózsásnak lássuk. De azért meg kell a harczot vívni, mert Isten és a magyar nemzet érdeke kötelez erre. Panaszunk, bajunk, nagy hivatásunk kiváltképen igaz és ámen az erdélyi református anyaszentegyházra nézve; mert a míg más egyházkerület részben, vagy egészben mentes a nemzetiségekkel való küzdelemtől, addig ennek ebből jut csak ki igazán a háromszoros rész. De egyéb baja is van, legalább is annyi, mint akármelyik másik kerületnek; hogy egyebet fel se említsünk, csak azt, hogy Majláth Gusztáv az ellenfele, a mi annyit jelent: rajta köszörüli a fegyvereit a most keletkező ellenreformáczió atyamestere. Az erdélyi egyházkerület, a mióta csak fennáll, törzse volt az erdélyrészi magyarságnak, s legerősebb fegyvere az állameszmének. Szegény volt mindig, a mi részint Erdély történelmi múltjából, részint a közgazdasági állapotokból magyarázható ki. Szegény volt annyira, hogy a